Megyénket is felfedezik lassan a magyar turisták

Dél-Bihar magyarságának gazdasági megerősödésében kulcsszerepet kellene játszania a turizmusnak, hiszen az idelátogató vendégek négyötöde Magyarországról érkezik. Vannak ugyan helyi próbálkozások az idegenforgalom fellendítésére, és egyéni eredmények is fel-felmutathatók, mégis a tartós fejlődés hosszú távon csakis összefogással, egymás segítésével lehetséges.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

FILA ISTVÁNNAL, a magyarremetei Turul Panzió tulajdonosával pár hónapja találkoztam egy turisztikai konferencián, ahol többször is hozzászólt az elhangzottakhoz. Tapasztalataiból merítve olyan típushibákra hívta fel a figyelmet, amiket bár sokan ismernek, mégsem tesznek ellenük eleget. Bihar megye természeti adottságainak, a kikapcsolódási lehetőségeknek a népszerűsítése, a célközönség számára ismertté tétele a legfőbb gondja vidékünknek. Hiszen ha a magyarországi csoportok az erdélyi magyarokhoz akarnak ellátogatni, átkelnek az országhatáron, átrobognak megyénken, és jóformán meg sem állnak Kalotaszegig. Mert nem tudnak rólunk. A panziótulajdonost otthonában kerestem meg a minap, és hosszan beszélgettünk a problémáról és a lehetséges megoldásokról, valamint a dél-bihari magyar szórvány gazdasági megerősödéséről.

Nem tudnak rólunk…
„Akik ide jönnek hozzánk, azok célirányosan jönnek. Vagy az interneten talál ránk, vagy ismerőseiktől hallott rólunk. Viszont aki Erdélyben akar kirándulni, az biztosan nem ide jön, veszi az irányt Székelyföldre. Átkel a határon, Nagyvárad irányába halad, átkel Bihar megyén, a Királyhágón, és Kalotaszentkirályon áll meg. Azért ott, mert talán az ottaniak voltak az elsők, akik a falusi turizmust elkezdték, és ismerik őket. Félúton van Székelyföld felé” – veti fel a turisztikával foglalkozó bihariak fő problémáját Fila István. Mint mondja, hátrány az is, hogy itt az anyaországi turisták nyelvi akadályokba is ütköznek. Előny lehet azonban, hogy a magyar turisták egy részének a gazdasági válság és más behatások miatt már nincs sem elegendő szabadidejük, sem pénzük ahhoz, hogy Belső-Erdélybe menjenek. Ők elkezdenek keresgélni a világhálón, vagy ismerőseiktől érdeklődnek. Így találnak rá a Bihar- és a Királyerdő-hegységre és a környékén fekvő, magyarok által is lakott településekre.
„A nagy többség azért nem ismeri a vidékünket, mert nincs, aki reklámozza. A románok nem foglalkoznak vele, a magyarok pedig kevesen vannak ahhoz, hogy ezt felvállalhassák. Magyarok csak itt, Magyarremetén és a Belényesi-medencében, a Fekete-Körös völgyében élnek számottevően. Először is a médiában kellene hogy megjelenjen ez a térség, hogy az emberek halljanak az itt található természeti csodákról. Rendezvényeket kellene szervezni, amelyeken népszerűsítenénk a helyi lehetőségeket. Innen Debrecen két és fél óra. Ha a dolgozók péntek délután kijönnek a munkából, estére kényelmesen ideérnek. Szombaton és vasárnap elmehetnek túrázni, és vasárnap vacsoraidőre hazaérnek. Magyarország keleti határvidékéhez ennél közelebb hegyek nincsenek. De ha nem tudnak rólunk? Akkor nem jönnek…”
Fila István elmondja, mindenkinek az érdeke, hogy a turizmust fellendítse, így a megyei önkormányzatnak is, amely tesz ugyan kísérleteket, szervez turisztikai vásárokat a szakmabeli vállalkozóknak, szervezeteknek. Vannak ugyan uniós projektek is, amelyek az idegenforgalom fellendítését célozzák. „A találkozókon mindenki elmondja a véleményét, és utána szinte semmi sem történik. Mindenki ott van, amikor tanácskozni kell, de kevesen vannak, amikor dolgozni kéne. Itt helyben eddig egyetlen elöljáró sem gondolt arra, hogy a turisztikával foglalkozni kéne. A közösségeket mindig a pap, a polgármester és a tanító tartotta össze, ők irányították a falu életét, az embereket. Ha a szellemi vezetők nem diktálnak, nem történik semmi, hiába mondom én, mit és hogyan kellene tenni.”

Az oktatással is bajok vannak
Mint megtudom, Fila a hatodikos fiát Köröstárkányba járatja iskolába, mert Remetén csak a négy elemit lehet magyarul elvégezni. „Nem foglalkoznak a gyermekekkel. Az emberek román iskolába íratják őket, és aztán csodálkoznak, hogy román menyecskével állítanak haza a fiatalok. Nincs mit csodálkozni! Ezelőtt öt, hat vagy nyolc évvel, amikor az RMDSZ járt házról házra, hogy a szülők kérvényezzék Belényesben az iskolában, hogy alakuljon magyar osztály, amibe beíratnák gyermekeiket, nem voltak elegen. Azt gondolják, elég a négy osztály magyarul, mert ha a gyermek nem tanul meg románul, nem tud majd érvényesülni. Most, hogy eltelt ez az öt-hat-nyolc év, az összes gyerek a környező román falvakból hozza a román asszonyokat a házhoz. A gyerekek elrománosodnak. Románul tanulnak, román közösségbe szocializálódnak, román értékrend szerint alakul ki a gondolkodásmódjuk. Egy magyar társaságban szóhoz sem tudnak jutni, mert nem ismerik a kifejezéseket, nem értik, miről van szó. A turisztikára is hatással van ez a helyzet, mert a magyar turistákkal magyarul kell beszélni. A fiatalok meg nem tudják elmondani például, hogy büszkék lehetünk a nyolcszáz éves kőtemplomunkra…”

Félnek az első lépéstől
Az emberek azért nem ismerik fel az idegenforgalom kínálta lehetőségeket, mert szűklátókörűek – állapítja meg Fila, aki szerint sokan, még ha akarnak is valamit tenni, félnek az első lépéstől. Szerinte a falusi turizmus kicsiben is beindítható lenne. Ki kell takarítani a kertekben, virágot kell ültetni, és ha már úgy is van két üres szoba, rendbe kell tenni, egy kicsit spórolni és építeni egy fürdőszobát, és akkor idővel kerülne szállóvendég. A legjobb reklám ugyanis az, amikor a turista hazamegy, és elmeséli a környezetében, hogy jól érezte itt magát.
A vendéglátós szakember szerint a térség idegenformának az tenné a legjobbat, ha legalább a magyarok által lakott nagyobb települések – Magyarremete, Köröstárkány, Várasfenes, Belényesújlak – vagy az ezeken működő turisztikai vállalkozások összefognának, és propagálnák egymás szolgáltatásait, a többi településen adódó lehetőségeket. Hiszen mind a Béli-, mind a Bihar-hegység bővelkedik látnivalókban, magyar történelmi emlékekkel, épített örökségünk gyöngyszemeivel.

Magyarremete (Remetea) a Királyerdő-hegység lábánál fekszik, Belényes mellett, a Biharrósa (Roşia) felé vezető megyei út mentén. Az utazónak, ha Déva felől Belényesen át Kolozsvárnak tart, érdemes Biharrósa felé mennie, átkelnie a hegyeken, csodálatos völgyeken, majd Barátka (Bratca) mellett rácsatlakoznia a kincses város felé vezető országútra. A mézgedi Czárán-barlang pár kilométerre északra található Magyarremetétől, útközben találni egy négyszáz éves kocsányos tölgyet, ami ritkaságszámba megy. Biharrósa 9 kilométerre található, előtte a Lazuri-szoroson kell áthaladni, a település előtt egy százötven éves, fából épített vízimalom látogatható, feljebb pedig a Fehérkő-szoros, ahol gyönyörű barlangok is találhatók. Másfél órányi autóútra pedig elérhető Biharfüred és a Pádis-fennsík.