A kilencedik aradi vértanú – Nagysándor József honvédtábornok (1.)

A Nagyvárad-olaszi Római Katolikus Plébánia irattárában őrzött anyakönyvek tanúsága szerint 1803. október 17-én született Sándor József néven, szülei Sándor József és Tatzel Jozefa. Összesen nyolcan voltak testvérek, Józsefen kívül csak ketten érték meg a felnőttkort. A Sándor családnév Nagy-Sándorra történő megváltoztatására valamikor 1816 előtt került sor, ennek pontos oka nem derült ki a mai napig.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Kettétört ígéretes karrier
Apja vagyontalan ügyvéd volt, de mindent megtett annak érdekében, hogy fiát igényes nevelésben részesítse. Tanulmányait a budapesti Királyi Katolikus Egyetemi Főgimnáziumban végezte, majd katonai pályára lépett. 1822-től a császári hadseregben előbb az 5., majd a 2. huszárezredben szolgált. Alig két évtized elteltével súlyos balesetet szenvedett, ennek következtében századparancsnoki beosztásából felmentését kérte, kapitányi rangban vonult nyugállományba. Az aradi vésztörvényszék színe előtt tett vallomásában így vázolta fel rövid katonai pályafutását: „1819-ben fogadtak szolgálatba hadapródként az 5. tábori tüzérezredbe, 1822-ben áthelyeztek az 5. huszárezredbe, 1824-ben hadnaggyá léptettek elő a József főherceg-huszárokhoz, itt lettem végül kapitány és századparancsnok, 1847-ben azonban kénytelen voltam egy bukás következményei miatt nyugállományba lépni.”
Nagysándor József 1824-ben ismerkedett össze Barabás Miklóssal. A szépreményű, alig 14 esztendős festőnövendék Krakkóban nyaralt, ahová a 21 éves hadnagyot szolgálatra vezényelték. Ismeretségük barátsággá nemesedett. Három év elteltével Nagyszebenben futottak össze, ahol Barabás már mint ismert portrékészítő az ott szolgálatot teljesítő katonatisztek mellett barátját is megörökítette. (Később az ő pártfogásának köszönhetően a szabadságharc idején a felelős kormány tagjainak litográfiáit és a tábornoki kar tagjainak portrévázlatát is elkészíthette.)
A nyugalmazott huszárkapitány a Bánságban, Zsombolyán bérelt egy kisebb birtokot, eljegyezte szinte még gyermekleánynak számító unokahúgát, Kovács Schmidt Emmát, de fészekrakási tervezgetésüket megzavarta a történelem.

Nem önszántából kezdte
Házasságkötésüknek nem volt jogi akadálya, de az élet-halál harcát vívó nemzet küzdelmeiben aktív szerepet betöltő hősünknek nem volt ideje a magánéletre. A jegyesség túl hosszúra sikeredett… Nagysándor József a már fentebb idézett vallomástételében megpróbálta a hadbírák színe előtt bizonyítani, hogy kezdetben nem önként keveredett a harci cselekményekbe: „Zsombolyán, a Bánságban éltem, amikor múlt év áprilisában Kikindán kitört a parasztmozgalom. Mivel én korábban az ottani helyőrségben szolgáltam, és ismertem az embereket, Kiss Hannover-huszárezredbeli ezredes úr – aki a főhadparancsnokságtól utasítást kapott, hogy ezt a nyugtalanságot fojtsa el – felszólított, hogy menjek Kikindára, csillapítsam le az embereket, rakassam le a fegyvereket, különben megrendszabályozzák őket. Küldetésem sikerrel járt, és Kiss ezredes és a királyi biztos kikindai térparancsnoknak nevezett ki. (…) Kedvező minősítésemre való tekintettel a főherceg-nádor kinevezett a pesti nemzetőrség őrnagyává. Júniusban Pestre utaztam, de csak négy hétig voltam ott, mert mellfájdalmaim miatt nem bírtam tartósabban a lovaglást, felmentésemet kértem, ezt azonban nem engedélyezték, és megfenyegettek, hogy elveszítem a nyugdíjamat. Időközben sikerült elérnem, hogy Mezőhegyesre helyezzenek, de már hat hét múlva másvalakinek kellett átengednem a helyemet, ekkor kamarai kerületi biztosként alkalmaztak Kikindán, emellett még a nemzetőrséget is szerveztem.”
Október második felétől már egy több ezer főnyi, nemzetőrökből álló hadoszlop parancsnoka. Vallomása szerint: „Múlt év októberében a határőrök betörtek, és elpusztították Kikindát, melyet nem volt elég erőm a nemzetőrséggel megvédeni, Jécsára rendeltek, ahová betörtek az oláhok, és végül Nagybecskerekre húzódtam vissza. Ebben az időben léptetett elő a magyar hadügyminisztérium alezredessé Erdélybe, a 15. Mátyás huszárezredbe, de mert a lovaglást nem bírtam, be sem vonultam ehhez az ezredhez. Vissza akartam térni a Bánságba, bérelt birtokomra, de mert a szerbek és rácok kiszorítottak minket onnan, ez év január hónapjában csatlakoztam a Bánságból visszavonuló magyar hadsereghez, melynek Damjanich volt a parancsnoka.” A déli hadszíntéren szolgált egy önálló hadoszlop élén. Amikor Damjanich vette át a bánsági hadtest parancsnokságát, Nagysándor a lovasdandár parancsnoka lett.
(Folytatjuk)

Nagysándor József hadnagy. Barabás Miklós rajza