„Szeretjük ezt a játékot” – vallják a váradi kosárlabdaszurkolók

Amióta 2003-ban Nagyváradi Atlétika Klub néven újjáalakult a nagyváradi férfi kosárlabdacsapat (mai nevén Városi Sportklub – VSK), majd két évre rá visszajutott az élvonalba, soha nem volt olyan fergeteges hangulat az Antonio Alexe Sportarénában, mint február 25-én este, a Temesvár elleni bajnoki mérkőzésen.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Városi Sportklub (VSK) kosárlabdacsapata, most azonban a megszokottnál is többen foglaltak helyet a lelátókon, s alig maradt üres hely a nézőtéren. A hangulatra nem lehetett panasz, több mint kétezer sportkedvelő buzdította a hazaiakat, s ezúttal nemcsak a törzsszurkolók, hanem a nézők is egy emberként skandálták a „VSK, VSK!” illetve a „Várad, Várad!” rigmusokat. A váradiak revansot akartak venni a Román Kupa elődöntőjében elszenvedett vereségért (a Bukarestben megrendezett meccsen 14 pontos előnyről kapott ki a csapat), és sokáig úgy tűnt, minden feltétel adott a sikerhez.
A házigazda együttes a sportcsarnokban uralkodó légkörhöz méltóan kezdett, látványos játékkal magabiztos előnyre tett szert. A temesváriak azonban fokozatosan lopóztak közelebb a házigazdákhoz, a végén pedig fordulat állt be a találkozón. Az utolsó egy percben már nem tudtak pontot szerezni a hazaiak, akik a kezdeti 16 pontos előnyüket elherdálva, négy ponttal kikaptak (81–85) a bánságiaktól, akik győzelmüknek köszönhetően visszakerültek a tabella élére.
A váradi szurkolók sportszerűen nemcsak kedvenceiket, hanem a vendégcsapat játékosait is megtapsolták a meccs végén. A vereség nem szegte kedvét a B-középnek, amelynek sok fiatal, illetve hölgy tagja van. Ezek a szurkolók mások, mint a labdarúgópályákról ismert fanatikusok, bár ugyanúgy szeretik a kedvenceket és a sportágat. A kosárlabdameccsen nincsenek szitkok, sem csúnya beszólások, nem illetik trágár szavakkal az ellenfél játékosait vagy annak szurkolóit. Mindent elkövetnek azonban azért, hogy győzelemhez segítség kedvenceiket. Síppal, dobbal, hangos szóval űzik, hajtják a kedvenceiket a győzelem megszerzéséért.
A lelátón nemcsak szurkolók, hanem egykori kiváló játékosok is szép számmal foglalnak helyet. Köztük Gellért Zoltán, a Nagyváradi Dinamo egykori tagja, akinek arca felderül egy-egy látványos megoldás láttán, s nem restelli összecsapni tenyerét, ha a nézők rázendítenek a „VSK, VSK!” buzdításra. A közönség közel egynegyedét a gyermekek alkotják. Többségük tizenéves, szép számmal vannak köztük azonban alig pár éves apróságok is, akik egyelőre a zászlólengetésből és a tapsolásból veszik ki a részüket.
Az Észak-amerikai Profi Kosárlabda Ligából (NBA) elhíresült mondás, a „Szeretem ezt a játékot” (I love this game) tökéletesen tükrözi a váradi kosárlabda jelenlegi helyzetét. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, a VSK kosárlabdacsapata népszerűbb a Bihar FC focicsapatánál, s ezt a csapat a játékával és az eredményességével érdemelte ki.
Hajdu Attila