A kilencedik aradi vértanú (2.) Nagysándor József honvédtábornok

Huszárként nagyon bátor katona volt, a lovasrohamok hőse, de hadtestparancsnokként nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Republikánus volt – egyedül a tábornokok közül, ezt fejezte ki a zubbonyára kihajtott fehér inggallérral is. Egyedül az ő hadteste használta jelvényként a Kossuth-címert.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Egy kortársa szerint: „Egyike volt, ha nem is a legszerencsésebb, de bizonyára leghazafiasabb érzelmű tábornokainknak.”

Budavár ostroma
Végigküzdötte a tavaszi hadjáratot, az isaszegi és a komáromi csatában már ő vezette a fel-dunai hadsereg lovasságát. Kitűnően helytállt a szolnoki, a váci és a nagysallói csatában, Budavár ostromakor az elsők között tört be a várba. Az ágyúk által lerombolt falon megnyitott résben indított döntő roham május 21-én hajnalban kezdődött. A legkeményebb küzdelem Nagysándor harcvonalán, a Fehérvári köröndtől délre eső szakaszon folyt. A védők nem tudták megakadályozni, hogy az I. hadtest csapatai – az első sorokban küzdő Nagysándorral együtt – behatoljanak a Várba. A tábornok bátor helytállását a szemtanúk ostromról fennmaradt visszaemlékezései és a korabeli tudósítások szinte kivétel nélkül megemlítik: személyesen vezette rohamra katonáit, és a résen való betörés után is, a védők fegyverletételéig hősiesen küzdött.

A debreceni csata
Hogy személyes heroizmusa mellett vezénylő tábornokként nem volt képes minden alkalommal maradéktalanul helyt állni, az a Vág menti hadjárat során bizonyosodott be, ugyanis nem támogatta kellő aktivitással a támadást végző II. és III. hadtest küzdelmét. Ugyancsak hibát vétett Vácnál, ahol az oroszok elől kitérő sereg utóvédjeként idő előtt bevonta előőrseit, minek folytán a kozákok meglepték és részben szétverték Görgey Ármin őrnagy különítményét. Viszont elévülhetetlen érdeme, hogy a fel-dunai hadsereg Tokajtól Nagyváradig tartó visszavonulását kikülönített hadtestével ő fedezte. Ennek során Debrecennél csatát vállalt az orosz fősereg egy részével, melyben vereséget és jelentős veszteségeket szenvedett. 1849. augusztus 2. a magyar szabadságharc egyik utolsó ütközete volt.
Görgey a Hegyalján folytatott harcok után délkelet felé vonult seregével. A muszka sereg levonulási szándékával nem voltak tisztában, a fővezér azt hitte, hogy Paskievics nem Debrecen felé, hanem Tiszafüredtől a Tiszán felfelé indítja hadát. Az I. hadtest vezére, Nagysándor József tábornok azt az utasítást kapta, hogy az ellenség erősebb támadása esetén vonuljon vissza, különben pedig álljon meg Debrecenben. Nagysándor még augusztus elsején értesült arról, hogy Balmazújvárosnál 15 ezer főnyi orosz had áll, de ezt nem tartotta elegendő oknak a menetterv megváltoztatására. Nagyobb baj volt az, hogy az ellenség támadása augusztus 2-án déltájban a magyarokat meglepte. Nagysándor tisztjeivel éppen a város által rendezett díszebéden vett részt, midőn az első ágyúlövések behallatszottak. Nem is egy orosz hadosztály támadott, hanem maga a fősereg, Paskievics alatt körülbelül 50 000 ember. Ekkora túlerővel szemben a magyar ellenállás nem tarthatott soká. Csak a huszárság bátor támadása akadályozta meg a hadtest teljes megsemmisítését. Így is a 7500 főnyi csapat majd 2000 embert vesztett.
A maradék sereg élén Aradra érkezve, Görgey parancsára, kísérletet tett, hogy fölvegye a kapcsolatot a temesvári csatában legyőzött magyar fősereggel, támadását Haynau Schlik-hadteste azonban augusztus 10-én visszaverte. Csapataival Világosnál tette le a fegyvert augusztus 13-án.

A kilencedik vértanú
A vésztörvényszék négy tábornokot golyó általi, a többieket – köztük Nagysándor Józsefet – bitófa általi halálra ítélte. A kivégzés színhelyére Vinkler Brúnó minorita szerzetes kísérte. Gyóntatója így emlékezett vissza október 6. gyászos hajnalára: „Kiérve a kapun a Zsigmondháza és Újaradnak vezető út felé vezényelteténk, míglen egyszer balra kanyarodánk, s azonnal észrevettük a vár déli oldalán fekvő nyílt téren a számukra kijelölt kilenc oszlopot, melyekre Vécsey megjegyzé: »Hát ilyen akasztófát készítettek számunkra?« Mire Nagysándor gúnyosan viszonzá: »Hadd el, barátom, ez a legjobb és legcélszerűbb.« (…) Elbúcsúzva ő is társaitól és társaimtól, ment oda, hol már négy elvtársa vala, s midőn a bakó a kötelet már-már nyakára szorítá, fönnhangon: »Éljen a haza!« kiáltván megszűnt élni.”
A Barabás Miklós és Nagysándor József közötti több mint két évtizedes barátság az utóbbi mártírhalála után sem múlt el nyomtalanul. Ennek köszönhetően készítette el néhány nappal Arad után a művészettörténet által egyik legszebbnek tartott egész alakos női akvarelljét Nagysándor József menyasszonyáról, a 17 éves Schmidt Emmáról.

Szilágyi Aladár
összeállítása

Képszöveg:
Az özvegy menyasszony. Barabás Miklós festménye