Edényt gyúrnak Albison

Ritka látványosság fogad az albisi Sárkány családban, formás vázák, haspók edények sorjáznak a polcokon. Csabának nem kell messzire menni a munkahelyére, nem zötykölődik villamoson, türelmetlen autósok nem tülkölnek rá minduntalan, hogy már jól felcukkolva kezdje a napot. Kitárja lakása ablakait, mélyet szippant a virágillatú tavaszban, amihez lombok alól kapja a trillát. Nyújtózkodni is marad ideje, nem kési le a vén „hatost”, hisz lakása alatti garázsszerű pincerészben alakította ki munkahelyét. Róla igazán el lehet mondani, hogy maga gyúrja a kenyerét, bár liszt helyett agyagból van a tészta.

Véletlen hozta fazekasság az övé, újsághirdetés alapján került egy érdi mesterhez, majd pedig Vas megyében immár szakmai ismeretekkel felvértezve kereste az anyag rejtette formát. Felesége is végigkísérte, ma már ő is aktív fazekasmester. Hat év után úgy gondolták, már eléggé ismerik a szakma minden csínját-bínját ahhoz, hogy megálljanak a saját lábukon. Így hazaköltöztek Albisra, céget alapítottak, és nekikezdtek a korongozásnak. Csaba a formát adja az edénynek, míg felesége, Melinda a díszítő elemeket metszi az agyagba, és jobbára az edényfestés is rá hárul.
A szép kaspók, vázák, káposztásfazekak alapanyagának bizony nem felel meg a környékbeli agyag. Az előkészített alapanyagot Magyarországról hozzák, mert a természet adta földnek olyan speciális tisztításon kell átesnie, amit Sárkányék nem tudnának házi körülmények között elvégezni. Így is a megvásárolt agyagból egyedi gépezettel a levegőmaradványokat még ki kell hogy szippantsák. Az így előkészített agyagot méretre vágják, hisz előre tudni lehet, hogy egy bizonyos edényhez mekkora mennyiségű anyag szükségeltetik. Vendéglátóm kedvünkért neki is látott a korongozásnak. Rácsodálkoztam, hogyan alakult-szépült tenyere alatt a sár. Stoppoltuk az időt, két perc sem kellett hozzá, és megszületett a váza.
A faluban nagy feltűnést keltett a fiatalok Magyarországról hozott tudománya. A szomszédos Irma néni át is nézett csudát látni, jobbra-balra tekingetett, szemlét tartott, kereste a formát, ami után „öntik” az edényt. Csaba hiába mondta neki, hogy a kezével formálja, szelídíti az agyagot, a néni csak csóválta a fejét, hogy biza ő azt nem hiszi. Mit volt mit tenni, a mester leült a korong mellé bemutatót tartani. Irma néni összecsapta a tenyerét, futott is apjuk után, hogy jöjjön, nézze meg ezt a Csaba gyereket, ilyen még nem volt Albison.
Egy órányi, szabad levegőn történő szikkadás után a mintametszés következik, ami a fiatalasszonynak, Melindának a feladata. Több napi száradás után átmossák az edényt, és kezdődhet az égetés. Kemencéből kettő is van, a legújabb már igazán modern szerzemény, saját programmal ellátott, mintegy 8500 eurót kóstált. Folyamatosan növelik a hőt egészen 900 Celsius-fokra. Majd a huszonnégy órás művelet végeztével a visszahűtés is lépcsőzetesen megy végbe. Az edényeket ezután színezik, a mázas, fényezett tárgyakat ismételt hőkezelésnek vetik alá. Csomagolás előtt vízálló folyadékkal átkenik, hogy ne szívja magába a nedvességet.
Manapság a kézi fazekasság értéke növekvőben van, bár, amint Csaba mondja, géppel is folyik sorozatgyártás. Sárkányék portékáikat kezdetben Magyarországon értékesítették, ettől az évtől viszont a hazai piacra is betörtek. Országos terítésben, nagy bevásárlóközpontokban lehet megtalálni az albisiak portékáját, de ha valaki személyes kéréssel keresi meg őket, akkor egyedi darabokat is készítenek.
Mire elköszöntem a kedves fiataloktól, már javában csordogált a délután, az albisi erdők mélyén mocorgó agyag teremtő kezet álmodott.