Nagyvárad jeles szülötte, a hadi medicina úttörője (1.)

Dr. Flór Ferenc, a „legmagyarabb magyar orvos” a reformkor igazi gyermeke volt, aki a magyar nemzeti újjászületés időszakában – igaz magyarként és a nemzet polgáraként – a honi tudományok felemeléséért, európai színvonalra hozásáért fáradozott

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Várad-Olasziban látta meg a napvilágot 1809. október 10-én Flór János kereskedő, mezőgazdász fiaként. Nagyváradi, majd nagykárolyi előtanulmányok után 1827-ben iratkozott be a pesti egyetem orvosi karára. Negyedéves orvosnövendékként az 1831-ben kitört kolerajárványban Kalocsára küldték ki koleraorvosnak, ahol nemcsak áldozatos munkájával, hanem szervezőkészségével is elismerést szerzett. 1833-ban avatták orvosdoktorrá: az orvosi karon elsőként írta és védte meg magyarul a Kisdedápolás című disszertációját. A visszaemlékezések szerint mindig sebésznek készült, de tudta, hogy a hazai lehetőségek nem elégségesek a sokoldalú felkészüléshez, így 1833–1834-ben Berlinben és Bécsben gyarapította ismereteit, elsajátította az újabb sebészeti és szemészeti műtéttant.

A pálya kezdete
Hazatérése után orvosi-sebészi állást még nem kapott ugyan, de „segédtanárnak” alkalmazták az egyetem állatgyógyászati intézetében, ahol állatorvosi ismereteket oktatott. Valójában itt döbbent rá, hogy a csak az anyanyelvüket ismerő „baromorvosoknak” milyen nehéz előadni a latin meghatározásokat és elnevezéseket tartalmazó medicinát. E kérdésben találkozott Bugát Pállal, az 1831-ben elindított Orvosi Tár alapítójával és szerkesztőjével, aki ugyancsak komoly erőfeszítéseket tett az egységes magyar orvosi „nevezéktan” megteremtéséért.
Bugát Pál az Orvosi Tárat 1833-ig Toldy Ferenccel együtt szerkesztette, de szemléleti különbségek miatt megváltak egymástól, s lett helyette Flór Ferenc a társszerkesztő. Kitűnő lapot szerkesztettek, amelyben eredeti közlemények mellett nagy teret adtak a rokon tudományoknak, a külföldi lapszemléknek és a hazai orvostársadalom eseményeinek. Flór új iránti fogékonyságát mutatja, hogy 1847-ben az elsők között alkalmazta hazánkban a sebészet fejlődését nagyban fellendítő kloroformos altatást.

(alc.) Az orvosi nyelv magyarítója
Magyar polgárnak vallotta magát, aki a nagy európai eszmék mellett soha nem feledte el magyarságát. Úgy akarta a magyar medicinát európai szintre emelni, hogy az magyar orvostudományként illeszkedjék be az egyetemes gyógytudományok rendszerébe. Ezért fáradozott az orvosi szaknyelv megmagyarításáért, a magyar nyelvű szaksajtó megteremtéséért, magyar tudományos társaságok megszervezéséért, a hazai közegészségügyi állapotok rendezéséért. A Vasárnapi Újság 1871. július 16-ai száma a Flór doktor tragikus halálát követő napon így méltatta ilyen irányú tevékenységét: „Flór Ferencz 1832-ben tette le orvostudori szigorlatát, s ő volt az első, ki az alma mater előtt valamennyi orvostudományi tételét az édes magyar haza zengzetes nyelvén védelmezte. Ez által megtörte a jeget, s ezentúl mindig számosabban követték példáját.”

A karrier csúcsán
A harmincas évek közepén Flór Ferenc szakmai pályafutásában jelentős fordulat következett be: 1835-ben Stáhly Ignác sebészprofesszor tanársegédje, majd 1837-től a pesti Rókus Kórház „tiszteletbeli” főorvosa lett. E kórház hosszú évtizedekre szakmai gyakorlatának színterévé vált, s az intézménytől csak nagyobb célok megvalósítására vagy kényszerből vált meg. 1840-ben lett tényleges főorvos, 1838-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába fogadta.
Szakmai pályájának emelkedését jelezte, hogy 1847-ben Pest város főorvosának és a Szent Rókus Kórház igazgatójának választották meg. A város lakossága előtt nagy tekintélye volt, hiszen az 1838. évi pusztító jeges árvíz idején ő is csónakos csapatot szervezett, életét is kockáztatva mentette a szerencsétlenül járt embereket. Az árvíz ösztönözte arra is, hogy javaslatot tegyen a mentésügy megszervezésére, valamint könyvet írt a vízbe fúlt emberek felélesztéséről, a vízből való mentés technikájáról.
A reformkor élénk társadalmi élete ösztönözte a pest-budai orvosokat az első hazai orvosi társaság, a Budapesti Királyi Orvosegyesület megalapítására, amelyhez az elsők között csatlakozott, míg az 1840-ben megszervezett Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek kiadványát, a Munkálatokat 1848-ig Flór Ferenc szerkesztette. Társaság- és tudományszervező, lapszerkesztői tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Pest valóban a magyar tudomány – ezen belül az orvostudomány központjává vált.
(Folytatjuk)

Szilágyi Aladár összeállítása