Lovakat nyergeltek, huszárokat okosítottak

Amint magunk mögött hagyjuk az utolsó házakat, a homokvilág édes gyermeke, az akác, erdővé erősödve szegélyezi az út két oldalát. A tenyérsimításnyi domborulatokon takaros szőlősök, pajták, pincék sorjáznak. Még pár száz métert zötykölődünk a mezei úton, majd hirtelen elénk tárul a Létavértes mögötti tanya.

Vendéglátónk, Csontos János volt parlamenti képviselő éveken át építgette, szépítgette rezidenciáját, az Álomzugot, ahová, amint mondta, immár végleg kiköltözött, jobbára kedvenc lovaival tölti az időt. Emellett nem szűnt meg ápolni kapcsolatait a határon túliakkal, évek óta átjár erősíteni az együvé tartozás érzését, a hagyományok továbbvitelét.
Az elmúlt hétvégén immár második alkalommal saját birtokán látta vendégül a térség hagyományőrző huszárjait, honfoglaláskort megidéző íjászait. A Hajdú-Bihar megyei és több magyarországi településről érkezett huszárok mellett ott voltak a bihardiószegiek, a szentjobbiak, valamint az érmihályfalvi és a székelyhídi Pusztai Farkasok, de Erdély távolabbi vidékeiről is érkeztek hagyományőrzők. A házigazda Érmelléki Huszárokosító Táborként definiálta az eseményt. Indoklásként elmondta, hogy a virtus, a fizikai rátermettség nem elég, okosodnia is kell a huszárnak, mert ismeretek terén van mit bepótolni. Erre rímelt Dr. Kelemen Atillának, a romániai lovassport és lótenyésztés emblematikus személyiségének előadása, aki a házigazda véleményét osztva szintén a történelmi ismeretek, a huszárviselet, a lóápolás fortélyainak elsajátítását sürgette. A számtalan hiányosságot felemlegető szakember keményen sommázta tapasztalatait: a karbantartás nem szarbantartást jelent, hisz a nyalka hagyományőrző huszárok gyakran ápolatlan paripákkal parádéznak.
Alapos betekintést nyerhettünk az évszázadok során elterjedt és dominánssá vált fajták tulajdonságaiba is. Nem egyedüli fontosságú az állat mérete, külleme, emellett mentálisan is kiváló kell hogy legyen. Ilyen a lipicai fajta – hozta a példát Kelemen. Rajta kívül budapesti huszártisztek értekeztek a lovak felszerelési és málházási technikáiról, helyben bemutatva az elhangzottakat.
Némi majszolgatás után gyakorlati oktatással egybekötött bemutatókra került sor. Volt ott futószárral féken tartott, szőrén megülhető ló, de akik vadulni szerettek volna kissé, azok nyeregbe szökkenve vágtázták körbe a birtokot. Miközben a lovak körül az íjászok tanonckodtak, addig a huszárok a honfoglalás kori harci eszközökkel ismerkedtek. Újdonságként ezúttal a sepsiszentgyörgyi lovas íjászok ejtették ámulatba a jelenlévőket.
A huszárokosító nyitóévéhez képest az idei gazdagabb programkínálattal kecsegtetett. Az álomzugbeli eseményeken kívül a résztvevők meglátogatták Álmosdon a Kölcsey-emlékházat, Létavértesen a görög katolikusok templomának freskóit nézték, emellett fegyver-és egyenruha kiállítás is nyílt a létavértesi református egyház szervezésében. Minden résztvevő izgatottan várta az esti főrendezvényt, hiszen a borok viadala sem alábbvaló a lóugratásnál. Aztán jöhettek a táncos lábúak, magyarországi néptáncosok mellett a Szilágyságból és Kolozs megyéből is érkeztek fellépők.
A madárcsivitelést bagolyhuhogás váltotta fel, a füves réten vattacukorként nyúlt el a pára, lassanként titkok hordozójává sötétült az erdő. A csizmaszárverők alakja groteszk módon megnyúlt, táncoló lángokkal ölelkeztek. Kötélhossznyira törpült az este.