Mindenkivel együtt a városért

NYAKÓ JÓZSEF érmihályfalvi RMDSZ-es polgármesterjelölt 1954-ben született Érmihályfalván, az általános iskola elvégzése után Nagyváradra került szakiskolába, majd tánckoreográfiát tanult. Szülővárosában többek között majd egy évtizedig kultúrreferensi teendőket látott el. Nevéhez fűződik a Nyíló Akác Néptánccsoport megalakítása, a hasonló elnevezésű fesztivál elindítása és szervezése éveken át. Alapító tagja a helyi RMDSZ-nek, aminek 2005-óta elnöke. Nős, egy sikeres magánvállalkozása van.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

– A város közismert, emblematikus személyiségének tartják önt, aki nem mint polgármesterjelölt, de még csak nem is RMDSZ-elnöki mivolta révén van jelen a köztudatban. A gyökerek sokkal mélyebbről eredeztethetők…
– 1977-re tehető a kiindulási pont, amikor is beiratkoztam Nagyáradon a Népművészeti Iskolába, ahol koreográfiát tanultam. Mindig is vonzott a tánc szeretete, ezt édesapámtól örököltem, és már koreográfustanoncként is kamatoztattam. Érmihályfalvára, szülővárosomba hazatérve hasznosítani akartam mindezt. Jó kis csapatot sikerült összeráznom, először 1983-ban mutattuk meg magunkat a közönségnek is. Ekkor még különböző műfajban próbálkoztunk, de rá három évre letisztult a dolog, és irányításommal létrehoztuk a városnak ismertséget hozó, méltán nagyhírű Nyíló Akác Néptánccsoportot. Az akkori táncosok mára már nagymamakórúak, de az utcán találkozva velük örömmel tapasztalom, hogy még ma is látszik tartásukon, mozgásukban táncos múltjuk. Egy cigányzenekarunk is volt, messze a legjobb a vidéken. Ne feledjük, hogy mindez még a kommunista időkben zajlott, amikor azért nem feltétlenül örültek a magyar hagyományőrzésnek. Mindenképpen megkülönböztetett figyelemben részesítettek bennünket. Plakátjainkon megjelent a piros-fehér-zöld motívum; Ana Săndulescu, a megyei propagandatitkár rá is kérdezett, hogy mi a célunk, mit akarunk mi egyáltalán elérni? Elmondtam neki, hagyományőrzésről van szó, az érmelléki magyar kultúrához ragaszkodunk. Jelen voltunk a megye kulturális életében, teltházas fellépéseink voltak, egyfajta dacolás volt ez a rendszerrel, a tiltott gyümölcs effektusa. A kilencvenes évek elejére már magas szinten produkált a Nyíló Akác, országos néptáncversenyen másodikok lettünk. 1991-ben adtam át a stafétát, tizenöt év után.
– Emellett más szervezői munkát is végzett. Mennyire voltak ezek a próbálkozásai sikeresek?
– Szerveztem aratóbált, szüreti bált, majálist. Ezekre az alkalmakra tömegestől jöttek az emberek. Mi sem értettük, hogy lehetett, de egyik alkalommal 550 jegyet adtunk el egy bálra, amikor emberi számítás szerint csak 410 férőhelyes volt a terem. A nyolcvanas években kezdeményezésemre citerazenekar alakult a városban. Azt se hagyjuk ki, hogy én indítottam útjára 1993-ban a térség legnagyobb fesztiválját, a Nyíló Akácot, amit egészen 2002-ig szerveztem.
– Mikor került kapcsolatba a politikával, közösség érdekeinek effajta képviseletével?
– Az RMDSZ alapító tagja vagyok. 1989 december 27-én gyűlésbe hívtuk az embereket, hogy kezdjünk el valamit. Megválasztottak a Nemzeti Megmentési Front alelnökének. Nagy reményekkel indultunk akkor, később többen is csalódtak, én magam sem kaptam meg maradéktalanul azt, amire számítottam. Annak ellenére, hogy az emberek elégedetlenségének jogosságát nem vitatom, úgy vélem, hogy az eltelt több mint húsz esztendő alatt az RMDSZ a maximumot hozta ki a történelem felkínálta lehetőségekből. Választmányi tag voltam, viszont vezető tisztségbe sokáig nem kerültem a szervezeten belül. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy Mihályfalván az úgynevezett Tőkés-vonal volt a domináns. Ez az én mentalitásomhoz viszonyítva igencsak jobboldalinak tűnt, igyekeztem megtalálni az egyensúlyt a kötődések regulái és a szabadság lehetősége között. Úgy vélem, mindenkinek joga van megválasztania azt az utat, amin haladni kíván, ne mások mondják azt meg. Én sem fogadtam el Tőkés úr „irányelveit”, mondtam is, fiúk, nem kell hőbörögni; igaz, hogy mi itt többségben vagyunk, de ha itt elkezdjük »taslizni« a románokat, mi lesz azokkal a magyarokkal, akik kisebbségben, szórványban élnek? Ezért én nem tartoztam a kedvencek közzé. 2000-ben jelöltettem magam polgármesternek, úgy gondoltam, addigi ténykedésem predesztinál erre. 170 szavazattal kaptam kevesebbet az akkori polgármesternél, arra számítottam, hogy az alpolgármesterséget rám bízzák. Tévedtem, az „erős” vonal győzött, így városi tanácstag lettem. Ellene voltam 2001-ben az érmelléki RMDSZ leválásának a megyei szervezetről. Ez nem vált előnyömre, kiszorítottak, nem tartoztam a Tőkés által megbecsült, „széparcú” emberek közé. Konokul kitartottam addigi elveim mellett, a politikai, tárgyalásos megoldások útját láttam egyedül célravezetőnek.
– Később mégis városi RMDSZ-elnök lett. Mit sikerül elérniük azóta?
– Hét év óta töltöm be ezt a tisztet. Munkánkat nehezítette a polgármester kettős szerepe, aki egyrészt elkötelezte magát Tőkés László irányában, másrészt pedig RMDSZ-es színekben vezette a várost. Ami megvalósítás végbement, az mind az RMDSZ érdeme. De nem is lehet ez másként, mert ide-oda kapkodva vagy épp mindenkitől elszakadva, függetlenül elképzelhetetlen a sikeres városvezetés. Láthattuk, hogy míg a környező falvakban jól mentek a dolgok, a települések felvirágoztak, addig Mihályfalván valami nagyon „sántított”. Amit még fontosnak tartok, hogy átmentettük a szervezetet, kimozdítottuk a Tőkés diktálta szemléletből. Mikor 2005-ben megválasztottak a szervezet elnökének, már látni lehetett, hogy a többség érzékeli, merre van a helyes irány.
– Most sikeres vállalkozóként miért indult a polgármesteri szék elnyeréséért?
– Nekem nagyobb a jövedelmem, mint a polgármester havi fizetése. Tehát semmiképpen sem a pénzszerzés hajtott. Elsősorban ismerőseim, barátaim, a lakosok közül többen is elmondták, hogy váltásra van szükség a városvezetésben, és engem láttak a legalkalmasabbnak. Én magam is tapasztaltam, hogy nem jó ez a kettősség, az RMDSZ és a városvezetés között teljes harmóniára van szükség. Csak így képzelhető el egy dinamikus fejlődés.
– Az RMDSZ belső előválasztáson hárman indultak, ön győzött. A júniusi megmérettetésen a román pártok emberei mellett az EMNP jelöltje és a jelenlegi elöljáró, Kovács Zoltán függetlenként is próbálkozik a szavazatszerzéssel. Milyen végkifejletre számít?
– Teljesen nyugodt vagyok és bizakodó. Viszont azt jobbnak tartottam volna, ha Kovács Zoltán annak ellenére, hogy nem fogadták el polgármesteri tevékenységéről készített beszámolóját, az RMDSZ előválasztásán méretkezett volna meg. Már akkor tisztázódhatott volna, hogy akarja-e őt az érmihályfalvi lakosság vagy sem.
– Ha polgármesterré választják, milyen infrastrukturális beruházásoknak ad prioritást?
– Végre itt az ideje a csatornázás mielőbbi befejezésének. Megvannak az eszközök a város adottságainak a kihasználására. A jogtalan tulajdonszerzők kilétére is fényt derítünk. Az utcák aszfaltozását sem lehet már elodázni. Fontos a füvesítés is a homok kordában tartásának érdekében, hiszen szélviharok alkalmával elviselhetetlen a por. A Móka-patak a város egyik értéke kellene hogy legyen, egyedi színfoltja, de jelenleg csak bűzéről ismert. Ezt orvosolni fogjuk. Az egészségügyi ellátást tovább kell javítani, gondolok itt többek között a sürgősségi ellátásra. Nagyon fontos továbbá a befektetők vonzása, hisz jobban fizető és még több munkahelyre van szükség.
– Hatalomra jutását követően hajlandó lesz-e más pártokkal, nevezetesen az Erdélyi Magyar Néppárttal együttműködni?
– Megoldást közösen kell találnunk a város gondjaira, nincs szándékomban, hogy ellenségeket kreáljak magunk köré. Akit jó szándék vezet és hajlandóság, azokkal igyekszünk szót érteni. Én pacifista ember vagyok, mindig is a békességre törekedtem. Velem még az első „elcsattant pofon” után is lehet beszélgetni.