Megismételhető-e a csoda?

Örvénd, egészen pontosan Alsólugas község azon települések sorába tartozik, ahol négy esztendeje meglepő eredmény született, hiszen annak ellenére, hogy a lakosságnak csupán egyötöde magyar nemzetiségű, az RMDSZ-jelöltje, Sorbán Levente lett a polgármester. Sokan reménykednek abban, hogy a csoda június 10-én megismételhető.

Örvénd képe sokat változott az utóbbi években, ehhez meg sem kell állni a Kolozsvár felé vezető országúton, hiszen az autóból is látszik a falu rendezettsége, az újonnan kialakított parkok, a templom körül napelemekkel működtetett lámpatestek. Persze ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk a héten véget érő önkormányzati mandátum eredményeiről, érdemes megállni.
Hétköznap délelőtt van, szünet nélkül dübörög át a településen a forgalom, ami bizony megkeseríti az itt élő emberek életét, s nemcsak a folyamatos zaj miatt, hanem sajnos több súlyos balesetet is feljegyeztek. Kíváncsi vagyok, mennyiben változik majd a Sebes-Körös völgyében, az országút mentén fekvő települések hangulata, élete akkor, ha majd egyszer valóban elkészül az észak-erdélyi autósztráda, mely az itt élők reményei szerint a járműforgalom jó részét elviszi, s nem kell a sok ezer nehéz kamion zaját, bűzét elviselni. Persze, mint minden éremnek, ennek is két oldala van, hiszen akadhatnak, akik – például az út menti gyümölcsárusok – nem örülnek majd a forgalom apadásának.

Pozitív példa a szórványnak
A faluba érkezve elsőként Grim Andrással, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének szórványért felelő ügyvezető alelnökével, alsólugasi tanácsosjelölttel beszélgettünk. Egyébként a találkozásunk utáni napon történt, hogy egy plakátolási vita után a községközpontban bántalmazták liberális párti fiatalok.
– Optimistán látom a Sebes-Körös-völgyi magyarság jövőjét annak ellenére, hogy szórványban vagyunk. Úgy látom, hogy azokon a településeken, ahol a közösség jól meg tudott szerveződni, rendszeresen vannak rendezvényeink, szerteágazó a kulturális élet. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy egy román tömbben létezünk – mondja mintegy előrelátva a későbbi konfliktust. – Viszont a jövőnk elsősorban tőlünk függ – teszi hozzá.
Hogy számba vegyük a térség településeit, ahol kisebb-nagyobb arányban magyarok élnek, Várad felől a felsorolás kezdődik Fugyivásárhellyel, majd jön Telegd község, Alsólugas, benne a magyarok lakta Örvénddel, aztán Élesd városa, Rév község, de ide tartoznak olyan magyarlakta falvak még, mint Magyarkakucs vagy Mezőtelki. Községi szinten úgy húsz százaléknyi arányban élnek magyarok, Élesden mintegy 15 százaléknyian.
A térség egyedüli magyar polgármestere az örvéndi Sorbán Levente, aki négy éve az alsólugasi polgármesteri hivatalt vezeti. – Ez egy pozitív példa a többi, hasonló helyzetben lévő település számára – mondja Grim András. – Hiszek a regionális együttműködésben – teszi hozzá –, ez erősítheti az egyes településeken élő magyar közösségeket. Eljárunk egymás rendezvényeire, falunapjaira, problémáinkkal elsősorban egymáshoz fordulhatunk.
Grim szerint „az egész szórvány számára pozitív példa, hogy Alsólugason, ahol községi szinten húsz százalék körüli az arányunk, magyar polgármestert választottak 2008-ban, több évtizeddel azután, hogy megszűnt Örvénd községi státusa”. E négy esztendő során látványos fejlődés történt az egész községben, hiszen többen is megerősítették, hogy Sorbán Levente polgármesterként kiemelten kezelte ugyan szülőfaluját, de nem feledkezett meg a község másik két falujáról sem, sőt többet tett azokért, mint az előző korszakok román polgármesterei összesen.
A korábban elhanyagolt Örvéndre ugyancsak ráfért a fejlesztés. – Vannak világos céljaink, tudjuk, hogy mit szeretnénk elérni, ez a siker egyik fontos előfeltétele – szögezi le az ügyvezető alelnök. – Hiszem, hogy az emberek tudják, ezeknek az eredményeknek a legfontosabb feltétele a meglévő képviseletünk volt. Mi itt, ebben a régióban elsősorban magunkra számíthatunk, még akkor is, ha mindenki mással jó kapcsolatra törekszünk. De az, hogy lesz-e itt jövőnk, csak rajtunk múlik. Egyfordulós választás van, ha nem engedjük megosztani magunkat, s vasárnap egységesen elmegyünk szavazni, akkor az eredmény most sem marad el – összegzi Grim András az örvéndi sikerreceptet.

Nem is lehet összehasonlítani…
A faluban járva természetesen betérünk a református egyházközség parókiájára is, ahol az imateremben Kánya Endre lelkipásztorral beszélgetünk. A faluban a legtöbben reformátusok, rajtuk kívül van néhány baptista család is, nekik külön imaházuk is van, s van néhány szlovák család is, ők katolikusok. Mint a tiszteletestől megtudjuk, a reformátusok száma jelenleg 565 lélek. Sajnos a korszerkezet azt mutatja, hogy mint a vidék többi magyar közössége, az örvéndi is elöregedőben van, egyre több a temetés, s egyre kevesebb a keresztelő, az esketés a református templomban. Az idén eddig öt temetés volt, s egy keresztelő, esküvő majd csak ezután lesz az első idei. Ez az átlag, sajnos – teszi hozzá.
A dokumentumok szerint 1590 óta él a faluban a kálvinista vallás, magát a régi templomot, a most álló helyén 1600 körül emelték. A református iskolát 1666-ban nyitották meg, 1770 körül bővítették az istenházát, abban az évtizedben épült a parókia is. A XVIII. század végén tartott első népszámlálás 110 református családot talált a faluban, a környéken csak a telegdi közösség volt akkor népesebb. 1943-ban készült az I. világháború hősei emlékére a turulmadaras emlékmű, sajnos a hatvanas években lerombolták, alighanem meg is semmisítették. A mostani, immár mindkét világégés helyi hőseinek emléket állító 2002-ben készült, de még a madár nem szállt vissza rá…
A lelkipásztor másfél évtizede szolgál a gyülekezetben, korábban Várad-Olasziban szolgált segédlelkészként; 2000-ben készült el az imaterem. Az egyháznak szerencsére nem sok földje volt a felduzzasztott Körös-szakasz mentén, van gyümölcsösük bérbe adva, illetve erdőrészük a közbirtokosságban. A templomot 2004–2005-ben sikerült kívülről felújítani, elkészült a légbefúvásos fűtés is. 2006-ban kopjafát állítottak Örvéndi Pál emlékére, aki állítólag Bocskai kapitánya volt. 2008-ban sikerült visszaperelniük a kis iskolát, ahol az elemisták tanulnak, most bért fizet érte a község. 2010-ben megkezdődött a temetőkápolna építése megyei tanácsi támogatással.
Mikor Kánya Endrét arról kérdezem, mennyire érezték meg, hogy az utóbbi négy évben magyar polgármestere volt a községnek, azt mondja: „Nem is lehet ezt a négy esztendőt összehasonlítani az előző időszakokkal. Ezt tanácsosként is látom, ezért is bízom benne, hogy meg tudjuk ismételni a négy évvel ezelőtti csodát”.

Változások a kis iskolában
A parókiáról lesétálunk a kis iskola felé, közben megszemléljük a háborús emlékművet, az említett kopjafát, a templom mögött a napelemekkel működő lámpákat, a parkosított, virágos részeket, majd immár az iskola udvarán kialakított tetszetős játszóteret. Odabent épp szünet van, pár percre raboljuk csak el a pedagógusokat munkájuktól. Két tanítónő, Székely Anna és Kálmán Mónika és egy óvónő, Földes Izabella foglalkozik az apróságokkal, egyébként mindhárman helybeliek. Mint elmondják: az óvodába 23-an járnak, tehát az utánpótlás biztosított, az elemi osztályok összevontan működnek, az I.–III. osztályba 14, a II.–IV. osztályba 13 gyermek jár. Az oktatói munka során arról beszélnek, még nem tudják maguk sem pontosan, hogyan működik majd a nulladik osztály, milyen lesz ez az átmenet óvoda és iskola között. Annyi biztos, hogy nem lesz minősítés. Mint elhangzik, ebben a korban az egy év különbség nagyon jelentős, érdemes erre odafigyelni. Az összevont osztályoknak előnyük is van, a harmadikosok gyakran segítenek az elsősöknek, s a gyerekek megtanulják elfogadni is a segítséget.
Szinte kérdeznem kell, egybehangzóan állítják a tiszteleteshez hasonlóan, hogy más világ van, mióta Sorbán Levente a polgármester, lett az iskolában központi fűtés, van projektoruk, új nyílászárók, a már említett játszótér. Ugyancsak az elöljáró érdeme, hogy a támogatásával kirándulásokra, koncertekre, versenyekre vihették a gyerekeket. „Az a legjobb, hogy ha bármi problémánk van, felhívhatjuk őt, és azonnal segít. Például előfordult, hogy elromlott a fénymásoló, azonnal küldött valakit, hogy megjavítsa. A falu és az iskola szempontjából egyaránt fontos, hogy ő maradjon a polgármesterünk.”

Szavazókra várnak a fülkék
Miközben átsétálunk a templom túloldalára, a nagy iskola felé, bekukkantunk a művelődési házba, mely egy valamikor szép napokat látott udvarházban kapott helyet. Ott működik a helyi RMDSZ-iroda is, illetve a polgármesteri hivatal is működtet itt egy irodát, hogy ne kelljen mindenért a községközpontba, Alsólugasra átmenni; itt Kolozsvári József fogadja az embereket. Bekukkantunk a belül nemrég igényesen felújított előadóterembe, ahol valóban korszerű, tetszetős kép fogad, bárhol büszkék lehetnének egy ilyen teremre, melynek végében már szavazókra várva előkészítették a vasárnapi választáson szereplő fülkéket. Ott, azokban dől majd el a község következő éveinek a sorsa.
A nagy iskolába éppen délben toppanunk be, Dávid Zoltán matematikatanár és Kajántó Judit kémia–fizika szakos tanár fogad. Összesen a 23 diákot öt pedagógus, plusz a vallástanár oktatja, tehát van, akire több tantárgy előadása jut. Itt is két összevont osztály van, az egyikbe az V.–VI., a másikba a VII.–VIII. osztályosok járnak. Mint elhangzik, itt is sok fejlesztés történt, vadonatúj mosdók vannak, tornaterem, számítógépek. Amikor azt kérdezem a pedagógusoktól, hogy milyen igényük lenne még a község vezetésétől, az internet-szolgáltatás bekötését említik. Kérésüket hamar tolmácsolni is tudjuk, hiszen örvéndi sétánk utolsó stációjaként magával a polgármesterrel beszélgetünk.

Folytatni az elkezdett munkát
Sorbán Leventével még reggel kellett volna találkoznunk, ám egy csőtörés miatt akkor intézkednie kellett, hiába, a polgármesternek kampány idején is intéznie kell a napi ügyeket. Elsőként arról kérdezem, hogy milyen állapotokkal szembesült négy éve, amikor átvette a hivatal vezetését.
– Mandátumom kezdetén nagy adósságokkal küszködött az önkormányzat, rengeteg kivitelezés volt félbehagyva, illetve kifizetési elmaradásaink voltak. Ezeket sikerült időközben rendeznünk, sőt több új beruházást elindítanunk, s végig is vinnünk a gazdasági válság ellenére. Az mindenképpen előnyös volt a számomra, hogy az előző ciklusban alpolgármester voltam, tehát volt némi rálátásom a község helyzetére. A korábbi, 2002-es népszámlálás idején a község összlakossága 3314 fő volt, s ebből mintegy 20 százaléknyi a magyar, a többség román, s élnek romák is köztünk igen nagy számban.
A polgármester meglepő adattal szolgál, hiszen tíz év múltán azt tapasztalhatták, hogy a magyar lakosság számbelileg is, arányában is nőtt. Ennek egyik oka, hogy néhány magyar család települt időközben a községbe, illetve a magyar anyanyelvű, gyermekeiket magyarul taníttató romák többsége ezúttal magyarnak vallotta magát. Így most a magyarok aránya a jelenleg 3500 fős községben mintegy 29 százalék.
Sorbán Leventét arról kérdezem, miként sikerült elérni a szemmel látható arculatváltást a településen. „Többféle forrásból fejlesztettünk: kormányzati pénzekből, a megyei tanács támogatásával, amiért külön köszönet a tanács RMDSZ-frakciójának. Saját forrásaink sajnos még az önfenntartásra sem lennének elegendőek, egy évben úgy 3-4 hónapnyi működésre csupán. Kedvező fejlemény viszont, hogy a magántulajdonú, de támogatásunkkal létrejött ipari parkban már négy cég megtelepedett, s a válság után újabbakra is számítunk, melyek akár több száz új munkahelyet is teremthetnek.”
A polgármester úgy véli, sikerült jó kapcsolatot kialakítani a román közösséggel, jó pár gondjukat tudta megoldani, olyanokat, amiket az előző polgármesterek elmulasztottak megtenni.
A tervekről szólva azt mondja, vannak ilyenek, de ezek sorsa attól függ, milyen politikai támogatottságra, képviseletre támaszkodhatnak majd. Több megkezdett projektet mindenképpen folytatniuk kell: a mezőgazdasági utak fejlesztését, a vízelvezető csatornák rendbetételét. Kerékpárutakat is szeretnének kialakítani, remélik, hogy ezt a projektet az új kormány nem állíttatja le. Újraburkolják a járdákat is. A gondok közt említi, hogy a víztározó gátja miatt elvesztett földek utáni kárpótlás ügye elakadt.
„Reméljük, ha egyszer megépül az észak-erdélyi sztráda, a kisebb mértékű forgalom miatt nyugodtabb élete lesz az itteni embereknek” – zárja beszélgetésünket a polgármester, aki bízik abban, hogy négy év munkáját, négy év eredményeit a választás napján nem felejtik el választói. Sem a magyarok, sem a románok.

Szűcs László