Egy pap, aki jövőbe pötyögteti a múltat

A micskei református templom és a katolikusok misehelye kókadón terpeszkedik el egymás szomszédságában a falu magaslatán.

A régi egyházi villongások mintha sosem léteztek volna, a pléhtetőn koppan a fény, szilánkokra tört aranysugarak spriccelődnek a tájra. Mindenki a hűsre menekül, a faluszéli csorda az út menti jegenyék árnyát keresi. Az impozáns kiállású paplak nyújt némi menedéket, Gavallér Lajos református lelkipásztor megszokott vidám természete is kedvezően hat a bágyadt újságírói lelkületre. A rendezett papi iroda gondos gazdát sejtet még egy idegen számára is, aki viszont régi ismerőse az egyházi embernek, jól tudja róla, hogy mindig maradéktalant nyújtott szolgálattevőként éppúgy, ahogyan vendéglátóként is jeleskedett.
Gavallér Lajos Máramarosban született egy hatgyermekes család legkisebb fiaként. Édesapja nyomdokát követte, aki Hosszúmezőn volt lelkipásztor. Teológiai tanulmányait követően az Arad megyei Szemlakra került 1977-ben, ahol két éven át pásztorolta az ottani, mintegy 240 lelkes gyülekezetet. Az első szolgálati helyének érdekessége, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyetlen német ajkú gyülekezete volt a szemlaki. A német ajkú gyülekezetből Mezőtelkibe került, ahol tizenhét éven keresztül szolgált a bőséges aratás reményében. Jó magyarok, hívő reformátusok laktak a többnemzetiségű faluban – emlékezett vissza Gavallér. 1996-ban került a jóval nagyobb lélekszámú Micskére, a gyülekezet hívta meg a hatszázötven lélek pásztorlására, akik mellett úgy harmincra tehető a „csellengők” aránya. Római katolikus vallásúak kétszázan vannak a faluban, és a náluk jóval kevesebb baptista hívővel egészül ki a felekezeti összetétel.

Gyarapodó gyülekezet
A tiszteletes elhívásnak tartja a fiatalok iránti szolgálatot. Péntekenként külön csoportban foglalkozik az I.–IV. osztályosokkal, az V.–VI.-os diákokkal, valamint a hetedikes tanulókkal. Ehhez megfelelő ingatlannal is rendelkeznek, a Timotheus-ház eredetileg ifjúsági-és katekétikai központnak épült, az előadóterem mellett alagsori konyhával és ebédlővel van felszerelve. A modern tervezésű létesítmény a kezdeti években alig állt kihasználatlanul, szinte egész nyáron fiatalok táboroztatására szolgált. Emellett énekkari próbákat, nyelvoktatást is tartanak benne. Immár fel sem tevődik a kérdés, hogy az egyházmegye hol kerítsen sort beszámoló gyűléseire, hisz adott a micskei Timotheus-ház. Szintén ilyen természetes módon az egyházmegyei ifjúsági kórustalálkozóknak is immár évek óta a micskei református közösség ad otthont.
A lelkipásztor Micskére kerülését követően örömmel nyugtázta, hogy gyarapodóban van a lakosság száma, de mint kiderült, mindez csak a hazatelepülési kedvnek, a vidékre költözőknek volt köszönhető. Az elmúlt év statisztikai adatai például a mélypontot láttatják, három születésre húsz elhalálozás jutott. Ennek ellenére minden évben voltak konfirmándus fiatalok, az idén pedig a templomlátogatók száma is növekvő tendenciát mutat – bizakodik a tiszteletes.
A már említett Timotheus-központ és az új, emeletes parókia mellett az egyház gyöngyszeme a XIV. században épült templom. Ennek megfelelően gondoskodnak is állagmegőrzéséről. Felújították a harangházat, belső javításokat végeztek, aminek során kicserélték a XVII. századból való kazettás mennyezetet, újjáépítették a karzatot, a belső falakat újravakolták. Egyúttal a villanyhálózat cseréjére is sor került, új lámpatesteket szereltek fel, ablakokat és ajtókat vásároltak. Immár ravatalozójuk is van; mivel a katolikusok és a baptisták is besegítettek a költségekbe, így közösen használhatja mindegyik felekezet. A helyi önkormányzat pedig a műszaki felszerelések beszerzésével járult hozzá az európai színvonal eléréséhez.
Meglepően nagy, százhektáros birtokkal rendelkezik a református egyházközség. A lelkipásztor elmondta, hogy megközelítőleg harminc hektár volt a hajdani birtok, amit az első Orbán-kormánynak köszönhető magyarországi támogatással további hetven hektár földdel megnöveltek, amit részesedés fejében kiadnak megmunkálásra helyi mezőgazdasági vállalkozóknak.

A helytörténész igehirdető
Gavallér Lajos hosszúmezői tarisznyájába a lelkész édesapa útravalója mellé még sok minden belefért. Az egymást követő rátermett tanárok a történelem szeretetére csábították el. Ez a gyermek-és ifjúkorból hozott ajándék egész eddigi életútján elkísérte a tiszteletest, a múltban való kutakodás a jövőben való megmaradást láttatta vele. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben is édesapja nyomdokaira lépett, aki megírta Hosszúmező falu- és egyháztörténetét.
Gavallér már mezőtelki paposkodása idején nekilátott a helyi történések feldolgozásához. Négyévi munkája lapult az íróasztal fiókjában, amikor a hírhedt szekuritáté emberei „tiszteletűket tették” nála. Kérdésekkel ostromolták, arra voltak kíváncsiak, milyen külföldi kapcsolatai vannak, milyen céllal fogott neki a helytörténetírásnak. Kik bízták meg ezzel a munkával? Ezek után nem volt kétséges, hogy valaki kétes jutalom reményében bevádolta. Még hónapokig citálták kihallgatásokra, a kéziraton kívül magukkal vitték szépirodalmi könyveinek színe-javát.
A forradalmat és Micskére kerülését követően még elevenen éltek benne az igazságtalan vádak miatti meghurcoltatás emlékei. Egy ideig hallgatott, majd mintegy viszonzásként, kissé dacból, a csak azért is okán, sorra írta és jelentette meg helytörténeti munkáit. A nagy lélegzetvételű, Mezőtelkit bemutató kötet bár odaveszett, de helyette újabbak születtek. Tizenegy saját kötetet írt, hét helytörténeti könyv anyagának kötetté rendezését vállalta fel, közben Mezőtelki helytörténetéről is megjelent két munka. Az írások mindegyike Micskéhez kötődik. A szerző azzal magyarázza mindezt, hogy a település múltja annyira gazdag, hogy megér egy ekkora sorozatot. Szavainak bizonyításaként elmondta, hogy Micske amellett, hogy uradalmi központ, járásszékhely és mezőváros is volt egykoron. Azt azért a tiszteletes is elismerte, ha történetesen egy szerényebb múltú településre vitte volna szolgálata, akkor is előbuggyant volna belőle valamilyen formában a múltkutató ember.
Éppen egy évtizede, 2002-ben jelentetett meg első ízben történeti munkát, aminek szerkesztését végezte. Első saját könyve 2004-ben látott napvilágot A micskei református iskola története címmel. Majd egymást követték munkái, amelynek során betekintést nyerhettek az olvasók a helyi egyház története mellett az eltűnt zsidók múltjába, feldolgozásra került a falu története 1224-től napjainkig, a világháború megélt eseményei a helybéliek szemszögéből láttatva.
Tavaly avatták fel a micskei emlékparkot, ahol húsz híres helybélinek állítottak emlékkövet. Erre az időpontra időzítették a Micske méltó öröksége című könyv megjelentetését, a kötet az érintett faluszülöttek életét mutatja be. Az idei év sem múlhatott el egy újabb könyv megírása nélkül, sőt már a következőn dolgozik a lelkipásztor, amiről annyit árult el, hogy ezúttal egyházi témát dolgoz fel.
A legrövidebb idő alatt a helyi szőlőművelést bemutató könyvével készült el, a legtöbb időt, mintegy tíz esztendőt igényelt a helyi zsidóság sorsának feldolgozása. A művek megjelentetési költségeinek egy részét saját zsebből állta a tiszteletes, volt, hogy a megyei tanács is besegített, máskor meg vállalkozók támogatták. Gavallér külön kiemelte Vígh Ferencet, aki több munkája megjelentetésének kiadásait is átvállalta.
A tiszteletes régi írógépét is megmutatta, azon pötyögteti jövőbe a múltat. Igyekeznie kell, még van hátrahagyni való bőven, az írógépszalag viszont egyre inkább hiánycikké válik mostanában.

D. Mészáros Elek