Nyílzápor Ópusztaszeren

Lüktetve izzott a nap, poros arcokat perzselt a meg-meglibbenő fuvallat, hogy aztán ismét mozdulatlan katlanná merevedjen a puszta. Csak a lovak patáinak csattanása, marcona férfiak csörtetése, nehéz páncél alatt edzett akarat idézte az ősök szellemét.

Ópusztaszerre 2012 június havának utolsó napján elevenen köszöntött be a történelem. 1100 évvel ezelőtti történések, vágyak és álmok elevenedtek meg, hogy hazára talált a nemzet, és a mának ígérete, miszerint van remény a reménytelenségen túl is, amit az összetartozás érzésével hintett lélek valósággá érlel.
Hat évvel ezelőtt a szegedi hagyományőrző íjászok kezdeményezték a kárpát-medencei össznemzeti találkozót, hogy méltóképpen emlékezzenek meg Árpád vezér halállának 1100. évfordulójáról. Az 1100 íjász alcímet adták a rendezvénynek, azt szerették volna, ha ennyi nyílvessző magasba röppentésével adóznak Árpádnak. A kezdeményezés visszhangra talált, 1300 résztvevő regisztráltatta magát. Az együttes lövés azóta nyílzáporként honosodott meg a köztudatban, ami világviszonylatban is egyedülálló látványában és a résztvevők számának tekintetében. Az, hogy ez a nagyszabású hagyományőrző találkozó sikeréből mit sem veszített az eltelt évek során, annak köszönhető, hogy a szervezők tudatosan megőrizték a Nyílzápor pártpolitikamentességét.
A hatodik íjásztalálkozónak az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark adott otthont, ahol a helyszín látnivalói még teljesebbé tették a szervezők nyújtotta kínálatot. A skanzen egyedi hangulata, a Feszti-körkép, az egykori révészház korabeli eszközeivel, a nagy fák árnyékában meghúzódó fapados pihenőhelyek már önmagában is egész napos családi program lehetőségét adja.
A platánok nyújtotta némi hűs alatti parkoló hamar megtelt személygépkocsikkal, a későn érkezők a tűző napra kényszerültek járművűkkel, de sokan érkeztek autóbuszokkal is. Megyénk több településének íjászai is ott voltak, Nagyvárad harcosai mellett Székelyhídról, Érmihályfalváról, Kiskerekiből érkeztek a honfoglalás kora iránt érdeklődők. Az Élesd városát több cikluson át alpolgármesterként irányító Létai Zoltán feleségével és lányaival együtt teljes fegyverzetben vett részt az eseményen. A közönség soraiban feltűnt családjával Biró Rozália, Nagyvárad volt alpolgármestere is. Őket is meglegyintette a hely hangulata, a férj derekát nemsokára tarsoly ékesítette, míg kisfiuk örömmel forgatta a lándzsát.
A Nomád Parkban lovas íjászok igazi látványosságot jelentő bemutatót tartottak, aminek során megtapasztalhattuk, hogy eleink harci technikája mekkora félelmetes erőt képviselt. A jurtatábor sátrai előtt kézműves foglalkozásokat lehetett megtekinteni, sőt a vállalkozó kedvűek ki is próbálhatták az ezeréves népi tudományokat.
A nap fénypontját ezúttal a pozsonyi csata rekonstruálása jelentette. 1250 harcos, lovasok és gyalogosok vonultak fel a „csata” színhelyén harci díszben, dudák és dobok, harci kiáltások közepette. Több ezres tömeg követte nyomon a történéseket, a hangulat magával sodorta az ott lévőket. Egy percig mindenki elhitte, hogy egységes, erős, megmaradásra szánt nemzet vagyunk, aminek jövendőbéli felemelkedése a kezünkben van. Hujj, hujj, hajrá! – hangzott az ősi kiáltás, ezernyi süvítő nyílvessző elől nem volt menekvés. Eközben a turulmadár szárnyát óvón kitárva nesztelen lebegett, égi délibáb rezzent, hét vezér csatába szállt.

D. Mészáros Elek