„Minden nap élmény volt a gyerekekkel”

Július közepétől mintegy három héten át biztosított programot több mint 120 gyermek és fiatal számára Nagyszalontán az az angoltábor, amelyben egy önkéntes amerikai diáklány, MARIE-CLAIRE PARTRIDGE oktatta a gyerekeket.

Nagy Evelin, a program nagyszalontai szervezője októberben kapott egy levelet az egyik közösségi portálon, melyben a Learning Enterprises romániai koordinátora felajánlotta neki a lehetőséget, hogy Nagyszalontán is kitárja kapuit ez a program, melynek lényege az angol nyelv megismertetése, a kommunikáció fejlesztése. Az ifjú angoltanárnő természetesen igent mondott a lehetőségre. Ilyen előzmények után került a hajdúvárosba Marie-Claire Partridge, aki a tábor ideje alatt fáradtságot nem ismerve foglalkozott a gyerekekkel, akik többek között a bemutatkozás alapjaival, a Halloween ünnep eredetével vagy éppen az amerikai zászló történetével ismerkedtek meg interaktív, játékos módon. A programot búcsúbuli zárta, amelyet egy hatalmas meglepetéstorta „koronázott meg”. A táborzáró alatt beszélgettünk az amerikai diáklánnyal.

– Először is légy szíves, mutatkozz be néhány mondatban olvasóinknak!
– Tizenkilenc éves vagyok, Franciországban nőttem fel, majd öt évet éltem Oroszországban. Jelenleg az egyesült államokbeli Brown Egyetemen tanulok, most fejeztem be az első évet. Orvos szeretnék lenni, ezen belül a neurológia vonz a legjobban.
– Miért jelentkeztél önkéntesnek a Learning Enterprises programba?
– Talán ez az utolsó nyaram, amikor olyasmivel tudok foglalkozni, ami egyáltalán nem kötődik az orvosi hivatáshoz. Gyerekekkel dolgozni mindig is nagyon szerettem, és rátaláltam erre a programra, ami tökéletesnek tűnt számomra. Alkalmat ad az utazásra, új helyek, családok megismerésére, gyermekek tanítására, egyszerűen mindent felölel, amit szerettem volna csinálni nyáron.
– Sikeresnek tekinted a nagyszalontai programot?
– Természetesen. A gyerekek nagyon lelkesek voltak, tele energiával. Mindennap jöttek az órára, szerettek volna többet és többet tanulni, kivették a részüket a feladatokból. Annak ellenére, hogy nem mindig értették, amit magyaráztam nekik, nagyon értékeltem, hogy minden erejükkel azon voltak, hogy megkönnyítsük egymás számára a kommunikációt, és hogy minden gördülékenyen menjen. Remélem, ők is ugyanolyan jól szórakoztak az elmúlt hetekben az órákon, mint én, hiszen a tanulás mellett ugyanolyan fontosnak tartottam azt is, hogy barátságos légkört teremtsek számukra.
– A tanításon kívül mire volt még lehetőséged a szalontai tartózkodásod alatt?
– Nagy Evelin családjánál laktam, ez betekintést engedett számomra az itteni emberek életébe. Megtanultam elkészíteni a legfinomabb gulyáslevest és vinettesalátát, amit mindenkivel meg fogok kóstoltatni az Államokban és Párizsban is. Átruccantunk Gyulára a fürdőbe, meglátogattuk a Csonkatornyot, ahol megismerkedhettem a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakjával, de a legnagyszerűbb az volt, hogy rengeteg csodálatos emberrel találkozhattam.
– Mi a legszebb emléked a hajdúvárosban töltött időszakból?
– Húha, ez nehéz kérdés. Talán ez az utolsó nap a búcsúbulival. Felemelő volt látni, hogy egyszerre volt ott szinte mindenki, akivel három hétig foglalkoztam, hogy mindenki jól érzi magát, majd jött a meglepetéstorta, az ajándék fényképalbum. De természetesen minden nap egy élmény volt a gyerekekkel.
– Tervezed, hogy visszatérsz még Nagyszalontára?
– Nagyon remélem, hogy lesz rá lehetőségem. Valószínűleg jövő nyáron az Államokban kell maradnom, és keresnem valami, az orvosi hivatással kapcsolatos tevékenységet. De ki tudja… Talán két-három éven belül újra jelentkezni fogok erre a programra, és visszatérek ide, mert nagyszerű élmény volt itt lenni.

Balázs Anita