A szülőket kellene megnevelni

Beszélgetés GIOSANU LEONÁRD micskei plébánossal.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Marosvásárhelyen született 1970 -ben, tanulmányait a Bolyai Gimnáziumban, majd az Electromureş szakközépiskolában végezte. Bár gyerekkorától vonzódott a papi hivatás felé, mégis olyan iskolát választott, ahol mesterséget is tanulhat. Érettségikor villanyszerelői és számítógép-technikusi oklevelet kapott. Nem tett le gyerekkori álmáról, ezért 1989-ben felvételizett és bejutott a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolára. Négy év után egy évig kántor és hitoktató volt a szülővárosa melletti Nyárádtőn és Maroskeresztúron. Időközben átkérette magát a Nagyváradi Egyházmegyébe, ahonnan Tempfli József megyés püspök Veszprémbe (Magyarország) küldte, ahol egy év alatt befejezte hátralévő tanulmányait. 1996 nyarán szentelték diakónussá, majd ugyanazon év szeptemberében pappá. Hivatása gyakorlását a nagyváradi székesegyházban kezdte el Matos Ferenc plébános káplánjaként, majd 12 év tenkei szolgálat után egy évig a Mária Rádió Erdély műsorigazgatója volt. Ezt követően Böcskei László megyés püspök Micskére helyezte, ahol a mai napig szolgál.

– Úgy tudom, Önt választották meg a margittai esperesi kerület ifjúsági referensének. Hogyan tudják erősíteni a fiatalság hitét, egyházhoz való kötődését?
– Ma már nagyon nehéz olyan programot találni, ami leköti a fiatalság figyelmét. A virtuális világ bizonyos szinten „megfertőzte” őket, és valós rendezvénynek nehéz az internettel versenyezni. A mi időnkben még lekötött bennünket egy-egy dia- vagy filmvetítés, ma ez már kevés. A másik gond az, hogy a gyerekek döntő többsége nem hozza magával hazulról a vallásos alapokat, így a nulláról kell indulnunk. Ha nem nő bele otthon a hit gyakorlásába, a templomba járásba, akkor egy darabig megy, ha küldik, de aztán – követve a szülők példáját – ő is elmarad a templomból. Sok olyan hívünk van, aki csak évente 3-4-szer, a nagyobb ünnepeken lépi át a templom küszöbét.
– A kisebb vagy a nagyobb gyerekek hallgatnak inkább a hívó szóra?
– A gimnazistákkal már nem igazán tudunk mit kezdeni, hisz ők már szinte felnőttek. Az ő visszanyerésükhöz szinte isteni csoda kell. A kisiskolásoknál viszont, ha időben lerakjuk az alapot, akkor van remény arra, hogy ha el is kallódnak valamilyen okból, van mihez visszatérniük. Minden programnak, amit szervezünk, sikeresnek kell lennie, hogy a fiatalok legközelebb is eljöjjenek. Ezért nagy kihívás a megszervezésük. A kulturális programok szervezése véleményem szerint az iskola dolga, de nem zárkózunk el a közös rendezvényektől. Ahhoz, hogy a fiatalok nevelhetők legyenek, sokszor a szülőket kellene először vallási szempontból oktatni és megnevelni. Ezt Dél-Amerikában már belátták és alkalmazzák. A szentségek felvétele előtti időszakban a szülőket hívják vallásórákra. Ha már a szülőkben meggyőződés született, akkor közös erővel a gyereket könnyebb lesz a helyes útra irányítani. Lelkipásztorként arra kérek minden szülőt, ha önmagáért nem is akar vallásos módon élni, akkor legalább a gyerekeiért tegye meg. Amikor gyermekáldást vállaltak, akkor a lelki nevelés felelősségét is vállalták, ami sokkal fontosabb, mint a gyerek fizikai felnevelése. Ezt soha nem szabad elfelejteni. A hivatásomat én is annak köszönhetem, hogy a szüleim vallásosan példamutató életet éltek. Ezen felül megtetszett, hogy a szépet és jót adhatjuk tovább, Istenhez, az örök boldogságba vezethetjük egymást.

Szőke Ferenc