Tamáshida: híd múlt és jövő között

Tamáshida csendesen meghúzódó kis falu Dél-Biharban. Másfél száz magyar lakja, akiknek a templomozáson kívül helyben semmilyen más közösségi programjuk nincsen. Virágvasárnap jártunk a településen. A református lelkipásztor, Pázmány Attila vezetett körbe a faluban és mesélt hétköznapjaikról. Utunk végcélja a híres tamáshidai romtemplom volt.

Az Arad és Bihar megye határánál, a Fekete-Körös mellett elterülő, a közigazgatásilag Keményfokhoz (Avram Iancu) tartozó Tamáshidáról kevesen hallani, s még kevesebbet olvasni. A maga módján hétköznapi, általában csendes, nyugodt, a főúttól félreeső szórványmagyar település, pedig száz évvel ezelőtt mintegy ezer lelkes református gyülekezet volt itt. A legutóbbi, 2002-es népszámlálás szerint több mint 1100-an élnek a faluban. 15 százaléknyit tesz ki a magyarság, 39 százalékot a helybéli románok és 45 százaléknyian vannak a cigányok. A református lelkész szerint azonban az arány ennél még aggasztóbb.


Csendben dolgoznak

A virágvasárnapi istentiszteletről kijövet a parókia udvarán álltunk meg a tiszteletessel. A városi embernek furcsa, mélységes csend honolt a tájon. Szinte a saját szívverésünket is hallani. A káprázatos nyugalmat csupán egy-egy kakaskukorékolás törte meg. A szikrázó napsütéses időben néha útnak eredő szellő kellemes tavaszi virágillatot sodort magával – a és határában és a falu mellett folyó Fekete-Körös medre mentén kökénybokrok öltöztek fehérvirág-ruhába, és az orgona is nyílni kezdett.
A meghitt környezetben, a parókia meseszép virágoskertjében kezdte mesélni Pázmány Attila református lelkipásztor, hogy amikor 2004 őszén került Tamáshidára feleségével. Azóta annyi munkát sikerült elvégezniük a gyülekezet támogatásával, hogy élhetővé lett és egyre szebbé válik környezetük. Közel hét évvel ezelőtt egy felújításra váró parókia, templom és volt magyar iskola épülete „várta” őket. „Most ott tartunk, hogy a templomot kívülről-belülről felújítottuk, a parókiát az idén már annyira rendbe tesszük, ha befejezzük a tervezett munkálatokat, hogy jövőre csak a külső renoválás marad hátra. Idén tehát minden ajtót és ablakot kicserélünk, minden szobát, a fürdőt és a folyosót felújítunk, a tetőt pedig kicseréljük. Visszakaptuk a volt magyar iskola egyik, még meglévő épületét is, a másikat még a nyolcvanas években állami parancsra lerombolták. Ezért a rendszerváltás után kértünk kárpótlást, de azt a választ kaptuk, hogy a lerombolt egyházi ingatlanokért nem jár kártérítés. A még álló épületet is rendkívül rossz állapotba kaptuk vissza, s mostanra már azt is nagyjából felújítottuk, használhatóvá tettük” - összegezte a tiszteletes. Az 1854-ben épült református templomon a toronysisak kivételével kívül-belül mindent felújítottak, továbbá a padlót újraöntötték, és az impozáns csillárt is újrafestették.
A gyülekezetről elismerően nyilatkozó lelkipásztor tudatta, 109 lelket számlál közösségük, ám ebből tízen nem élnek a faluban. Összesen egyébként úgy másfél száz magyar él Tamáshidán. „Ez egy olyan gyülekezet, amely száz évvel ezelőtt ezerlelkes volt. Az egyházi kimutatás szerint 1916-ban 962 lelkes volt, 1922-ben pedig 1079 magyar élt a faluban” - magyarázza a tiszteletes. Varga E. Árpád Bihar megye településeinek etnikai adatai című kiadványából azonban kiderül, hogy a magyar világban, 1910-ben 910 román nemzetiségű polgár is élt Tamáshidán, tíz évre rá pedig a számuk már meghaladta az ezret.
„A Magyarországtól való sajnálatos elszakíttatás sorvadást indított el. Bár a helybéliek folyvást bíztak abban, hogy visszacsatolják őket az anyaországhoz, erre nem került sor. A hatvanas években az, hogy a fiatalok városra költöztek, egy olyan gyors népességapadást és a lakosság elöregedését idézte elő, hogy mára a gyülekezet tagjai többnyire idősek. Kevés a gyermek. Összesen húszan vannak. Kiemelendő azonban, hogy mindnyájan járnak vallásórára, részt vesznek az egyházi életben.


A kereszténység jó hatása

Pázmány Attila külön kiemelte, hogy mivel a településen nincs magyar oktatás, feleségével felvállalták, hogy anyanyelvünk nyelvtanát és irodalmát megtanítják a gyermekeknek. Hét közben magyar- és angolórákat tartanak. Ezen kívül harmónium-oktatás is zajlik a parókián. Ennek sikerét jelzi, hogy az egyik tehetséges kisdiák, a tizenkét esztendős Zsóri Zoltán kántorként vett részt a virágvasárnapi istentiszteleten. Egyébként két, kezdő és haladó csoportban tanítják a gyermekeket a hangszeren játszani.
Az úgynevezett káté-órai foglalkozások rendszeresek. A tananyagba történelmünket és egyháztörténetünket is becsempészik, hiszen erről egy szó sem esik a román iskolában. A magyar tanintézetet a nyolcvanas évek elején záratta be a román állam azzal az indoklással, hogy nincs elegendő magyar gyermek. „Érdekes, hogy román még annyi sem volt, ám mai napig működik az iskola, amibe kilencven százalékban cigány gyermekek járnak. Ennyit az igazságosságról Romániában” - summázott a tiszteletes.
A tamáshidai romák valódi cigányok, cigányul beszélnek. Nem magyarok és nem románok, bár beszélik mindkét nyelvet, így könnyű velük tartani a kapcsolatot. A mindennapi életben érződik, hogy ilyen nagy arányban lakják a falut, hiszen a civilizációs szintjük a magyaroké alatt van. „Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ha egy máshol lakó cigánysághoz hasonlítjuk a tamáshidait, ez jóval magasabb szinten élő, nagyrészt szocializálódott közösség, mivel lakhellyel rendelkeznek, a házaikat megvásárolták, és újítgatják is. Többségük dolgozik Magyarországon, Spanyolországban, de munkakönyves viszonyban is az Arad megyei Nadabon és Borosjenőn, illetve Szalontán. A vállalatoktól külön buszok jönnek ki értük, úgy szállítják őket dolgozni. Egyébként jellemző a tamáshidaiakra, nem csak a cigányokra, hogy miközben mezőgazdasággal foglalkoznak, a környékbeli gyárakban is állással rendelkeznek.
„Az egyik legkulturáltabb erdélyi cigány közösség a tamáshidai. Ezt kiemelném, mert hozzá tartozik az igazsághoz. A cigányság nagy része valamely neoprotestáns felekezetnek vagy a baptista egyháznak a tagja. A kereszténység jó hatással van az itt élő élő cigányságra, aminek mi, magyarok nagyon örülünk” - jelentette ki Pázmány tiszteletes.


A romtemplom

Tamáshida nevezetessége a romtemplom, amelynek csak a szentélye és a tornya áll – két magánház kertjében. „A tatárjárást megelőzően szász katolikus templomnak épült, majd a tatárdúlást követően magyar katolikus templomként használt istenháza, amelyet nagy valószínűséggel a reformáció idején református istentiszteleti helyként használtak, mivel adataink vannak arról, hogy a környék földesura református lett, és ebből arra következtethetünk, hogy a település lakossága is azzá vált, így templomot ők használták. 1660-ban a törökök elpusztították a települést, mely ekkor magyar városi ranggal rendelkezett. Az 1710-ben és '20-ban a Habsburgok népösszeírást tartottak, és egyik jegyzékben sem szerepel Tamáshida. Az 1700-as évek derekán telepítették újra az egykori magyar várost - amely 1920-ra emelkedett községi rangra, majd Keményfok felfejlesztésével a községközpont is a Nagyvárad-Arad közötti főút mentén elterülő román település lett.
„A néphagyomány szerint török templom volt. Persze ez nem igaz, viszont azt tudjuk, hogy a 17. század első felében, amikor a törökök Váradnak tartottak, mecsetként használták a templomot. Mint megszentségtelenített helyet a 18. századi újratelepítéskor a magyar reformátusok nem vették igénybe. A ma álló református hajlék helyén építettek egy templomot maguknak, majd 1854-ben emelték fel azt, amelyet ma is használunk. Azonban arról is van adatunk, hogy az 1800-as években a helyi uraság családi kápolnaként használta a mai romtemplomot, és azért kellett új hajlékot építeniük a reformátusoknak” - magyarázta a lelkész.
Az egyház 2. anyakönyvében 1827-ből olvasható a bejegyzés: „A mostan fennálló nagy torony Tamásdán egy Abbatiának maradványa, mely Abbatia fundáltatott Szent László magyar király által és sz. Tamás apostol nevéről volt szentelve. Sok ideig fennállott virágzó állapotban, de végre a sok régi ellenséges időkben a török-tatár háborúkban és a kuruczok revoluciójában elpusztult. A templom fedél nélkül még 1764-ben fennállott. Harangjaiból a törökök ágyut öntöttek. Most a torony gravariummá lett. Mostan a régi templom végiből egy kis Catholicum templom készült.”
„Amíg itt, Tamáshidán is Magyarország volt, a templom tűrhető, használható állapotban volt. Amikor román uralom alá került a település, az uraságtól elvették a birtokát, felparcellázták, és nem törődtek azzal, hogy a területen egy műemlék található. Ráadásul úgy osztották fel a területet, hogy ez a magyar műemlék templom ma két magánháznak az udvarán fekszik.” Az ott lakók egyébként nem félnek a rom mellett élni, azt mondják, a templom évszázadok óta ott áll, és még sokáig állni is fog. Igaz, a második világháború után vastag vasmerevítőkkel összefogták a tornyot, hogy ne boruljon össze, ugyanis hosszában erősen végigrepedtek a falai. Pázmány Attila elmondta azt is, amerikai, magyarországi és megyei támogatásból lett volna pénz rendbe tenni a műemléket, ám a tulajdonjogi probléma miatt ez nem valósulhatott meg. A telek, amelyen a templom fekszik, magánterület, ám maga az épület az állam tulajdonát képezi. Amíg ezt a helyzetet nem sikerül tisztázni, nem lehet felújításra számítani, ugyanis a román állam nem költ rá. Tornyát jelenleg galambdúcnak, szentélyét pedig raktárnak, tyúkólnak használják.
A romtemplom Árpád-kori, az épület a cisztercita építészet hagyományát követte. Pontosan nem tudni, hogy mikor épülhetett, ám a román kori építészeti jegyek és a gótikus főbejárat jól láthatók. Alaprajza az 1260-ban épített nagydisznódi bazilikáéhoz hasonlít.


Tamáshida vagy Tamásda?

Tamáshidát Rogériusz spalatói püspök, váradi esperes is megemlíti a tatárjárást megörökítő Carmen Miserabile (Siralmas ének) című művében. 1241 előtt és 1660 előtt is városi rangja volt, előbb szász, majd magyar városként tartják számon olyan fontos ranggal, hogy 1540-ben az erdélyi rendek országgyűlést tartottak ott. Pázmány Attila lelkésztől megtudtuk, az Országgyűlés összehívásának a  dokumentuma megvan a Marosvásárhelyi Teleki Tékában – erről Molnár János egyháztörténész értesítette, aki maga is szolgált valamikor Tamáshidán.
A település neve a Tamás hídja kifejezésből, azaz latinul a Pons Tomae kifejezésből ered. Valamikori földesuráról kaphatta nevét, akinek hídja volt és vámot szedett a Fekete-Körösön. Az elcsatolást követően 1922-ben románosították nevét Tămaşdára – hangsúlyozta a lelkész.
Érdekes azonban, hogy az 1893 és 1897 között szerkesztett és kiadott Pallas Nagylexikonban a Tamásda kifejezésre a következő magyarázatot találjuk: „nagyközség Bihar vármegye nagyszalontai j.-ban, (1891) 1441 magyar és oláh lak.” Ugyanott a Tamáshida után: „(Pons Thomae), a mai Tamásda Biharban, a középkorban azonban Zarándban, a Fekete-Körös mellett. 1169. III. István megerősítette a szentjobbi apátságot II. Gézától itt nyert javaiban. 1241. már nagy német város, mely erősen, de sikertelenül védekezett a tatárok ellen. Árpád-kori templomának romjai ma is tekintélyesek. 1332-37. már plébánia, 1421-ben vámszedőhely. 1341. külön vizsgálat bizonyította be, hogy nem egy és ugyanaz Endrelakával és hogy Széchenyi Tamás erdélyi vajdának fiai atyuktól örökölték. 1520 óta néha már Biharhoz számították. 1540. Erdély rendei falai közt tartottak egy országgyülést, 1552-ben 17 portája volt Báthory Endre és Perényi Gábor kastélyaival. Most Tamásdának nevezik.”

Hozzászólások

koszonet a szerzonek az alapos munkaert es azert, hogy az igazi ertekek felkutatasat szem elott tartva , megmutatja magyar egyhazaink multjat, jelenet hiszen a jovo csakis igy epulhet tovabb. tisztelettel balla andrea

Gratulálok a szerzőnek, én már több mint 2 évvel ezelőtt cikkeztem róla a helyi sajtóban, de az M1 és a Duna TV és készített róla filmet hála Villányi Zolinak, de sajnos semmi sem változott a mai napig. KÁR!!!!!
Ime amit én írtam akkor:

TÓTH ZSIGMOND

AZ ELHAGYATOTT RÉGI TEMPLOM KÁLVÁRIÁJA

A régi iratokban Szent- vagy egyszerűen Tamáshidjának nevezett – (Pons Thomae), Tamásda helysége Biharmegyének végső egészen Aradba nyuló csucsán, a Fekete-Kőrös partján, alig félórányira a várad-aradi országuthoz, honnan jól kivehető. Aradról jőve az ugynevezett „erdőhát” vidékét a zerénd-tamásdai határnál éri először az utas, Aradba benyuló szép rónaságán még az elmúlt évszázadban is , tölgyfa erdőség emelkedett, de utolsó szálig kivágatott. A Fekete- és Holt-Kőrös vette körül Tamásdát, hová csak két keskeny földtöltésen lehetett bejutni, a harmadik bejárást a Kőrösön épült nagy fahíd képezte. Illyen fekvés által Tamásda a régi időkben már magában természetes erősséggé vált. De a helység körül ma is védbástyák nyomai gyaníthatók, s tágas 5000 holdnyi erdejébe itt-ott egyes, márcsak puszta kőhalombul álló templomok romjai láthatók.
Legnevezetesebb, máiglan fenálló emlékét Tamásdának, az erős veres téglából, mészre épített, mintegy 16 öl magas, átmérőjében 4 öl széles ó torony teszi. Sejtés és hagyomány épitését Szent-Lászlónak tulajdonitja, kinek korából származnak többnyire az e vidéken régi építések és alapitványok.Úgy tudjuk , hogy apátságot is alapított e templomhoz, mellynek különben csak tornya maradt fent épen. Egyébént Tamásdáról alkalmasint a leghűbb adatokat az ismeretes Rogerius, egykori (1242) nagyváradi kanonoknak nevezetes „Carmen miserabile” – jében található meg.
Amit még ezeken az adatokon tudni lehet az csak merő sejtelem,
valószinű, hogy a templom régi alakjában többé nem épült fel , bár később római katólikus parókiával birt, mert a toronytól balra látható kápolna, csak a régi templomnak helyén emeltetett az utolsó ős birtokos, Baranyi-család által, mely mig Tamásda birtokosa volt , addig házi káplánokat tartott.
Maga a templom gótikus stilusban épűlt a X. században, a kutatások szerint maga a tégla alakzata és összetétele erre a korra volt jellemző.
Az ablaknyilásokból terjedt kilátás nyilik keletnek az erdélyi havasokra, s a lejebb nyúló béli és világosi hegyekre, mellyek déli végét a ménesi borhires hegyvidék képezi, északról pedig Világosvár historiai romjainak regényes alakzata zárja be; délnek a véghetlen arad-csanádi sikság.
Ennek a sok évszázadott megélt árpádkori templomnak végül is nincs gazdája meséli Pázmány Attila lekipásztor aki alig két éve teljesít szolgálatot Tamáshídán. Megpróbált pénzt szerezni ennek a nem mindennapi turista látványosságnak a helyreállítására, és döbbenten tapasztalta, hogy maga a templom magánterületen fekszik, míg a tulajdonos nem az egyházközség, hanem a román állam. Bármennyire is akartak segíteni a megyei RMDSZ vezetőssége ennél a pontnál elakadtak, mert ahhoz hogy pályázatot lehessen kiírni a templom felújítására meg kell változtatni a tulajdon viszonyt, a református egyházközségre kellene átruházni, amire nagyon kevés az esély , vélekedett a Pázmány Attila lelkipásztor.
Meglátogattuk a leromlott állapotban lévő templomot , amely Türközi Róza telkén van és aki szívélyesen kalauzolt bennünket az udvarán lévő templom maradványai közt, az óriási kolosszum közt törpének véltük magunkat.
“Nagyon sokan megnézik ezt a régi templomot , akik ide látogatnak Tamáshídára és nem akarnak hinni a szemüknek , hogy annyi évszázadon át is olyan jó állapotban vannak egyes részei, a téglák olyan erőssek és a kötő anyag is közte, hogy az emberek nem tudták széthordani “- meséli Róza néni.
Egy ilyen régi emlékmű jobb sorsot érdemelne és nagyobb odafigyelést, hiszen 1540-ben ennek a templomnak a falai között tartották az erdélyi rendek Országgyűlésüket.

2009.02.05