„Isten előbb-utóbb mindenkihez közelebb kerül”

Interjú OROSZ MÁRTA érbogyoszlói református lelkipásztorral.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A Szatmár megyei Tasnádon született 1973-ban. Édesapja asztalosmesterként, édesanyja betanított munkásként a bútorgyárban dolgozott az üzem felszámolásáig. Három leánygyerek közül ő a középső. Szülővárosában érettségizett le, majd a kolozsvári református teológián diplomázott 1996-ban. Első kinevezését Érendrédre kapta, ahol egy évtizedig szolgált. Ott ismerkedett meg élete párjával, 2000-ben ment férjhez. Házasságukat eddig három gyermekkel áldotta meg a Fennvaló – Anna 11, , Máté 10, Ákos 8 éves –, a jövő év elejére várják a negyediket. Hat éve pályázattal került Érbogyoszlóra, ahol férje a helyi iskolában tanít.

– Köztudott, hogy a két színmagyar és színreformátus település, Albis és Bogyoszló között már ősidők óta létezik ellentét. Egyházi szempontból érződik-e ez, illetve mit tudnak tenni a lelkipásztorok ennek elsimítása érdekében?
– Hála Istennek, albisi lelkésztársammal, Dénes Bélával nagyon jó viszonyban vagyunk. Mindig megbeszéljük az aktuális gyülekezeti problémákat, és próbáljuk bizonyos alkalmakkor összehozni a két gyülekezetet; közös istentiszteleteket tartunk, ilyenkor mindig a másik falu lelkésze hirdeti az igét. Hallottam én is az ellentétről, amit igen érdekes jelenségnek tartok, mivel a két falu lakosságát számos rokoni kapcsolat is összefűzi. Igen sok az átházasodás, mely által, mondhatni, a két falu összefonódott. A közös istentiszteleteken egyre több albisit fedezek fel, akik úrvacsorát vesznek Bogyoszlóban, ugyanez fordítva is érvényes. Egyházi szinten én alig érzékelem ezt az ellentétet, amely biztos, hogy nem egyházi eredetű.
– Templomjárók az érbogyoszlóiak?
– Mai mércével mérve azt kell mondanom, hogy itt sem rosszabb a helyzet, mint máshol, de nem is jobb. A 629 regisztrált református lélekből vasárnaponként úgy 70–120-an vesznek részt az istentiszteleteken. Télen valószínűleg egyeseket a fűtés hiánya tart távol, ami megérthető. Viszont a fűtés bevezetése igen sokba kerülne, mindig akadt fontosabb teendő. Mindezek ellenére elmondhatom, hogy nagyjából 200 hívem rendszeres templomlátogató. Remélem, javulni fog a helyzet, mivel Isten előbb vagy utóbb mindenkihez közelebb kerül. Van egy réteg, amely még nem tudja, nem élte meg, mit jelent Isten közelsége. Van, aki már megélte és tudja, nem is tagadja meg, de fontosabbnak tartja a pénzt, az anyagiak utáni rohanást, és nem érzi magát ráutalva az Ő segítségére. Eljön az idő, amikor rájönnek, hogy tévedtek. Sokan a vasárnapot a pihenésre, és nem Isten dicséretére szánják. Talán emberi szempontból meg is lehet őket érteni, viszont azt felejtik el, hogy életünk Isten kezében van, és ők épp attól az isteni kegyelemtől maradnak el, amit házában megkapunk. Akkor fognak felébredni, amikor nagy bajban vannak, amikor már nem tudják egyedül megoldani gondjaikat, és utolsó lehetőségként Istenhez fordulnak segítségért. Ezt általában megkapják, és attól kezdve sokkal szorosabban kötődnek Istenhez és az egyházhoz.
– Mit sikerült elérnie eddig a gyülekezetben, és mik a tervei?
– Sikerült teljesen elvégezni a parókia belső felújítását, megerősítettük a templomsisak faszerkezetét, villamosítottuk a harangokat, a magtárat imateremmé alakítottuk. Elkezdtük a templom külső felújítását az ajtók és ablakok cseréjével együtt. Mivel műemlék épületről van szó, szigorú szabályoknak kell eleget tenni, ami növeli a költségeket. Megalakítottuk a nőszövetséget, és az idén házigazdái leszünk az egyházmegyei bibliavetélkedőnek.
Szőke Ferenc