A legfontosabb a lelki építés

ILLYÉS TAMÁS, Érszőllős református lelkipásztora Szilágysomlyón született 1976-ban értelmiségi családban. Tanulmányait szülővárosában végezte érettségiig. Mindaddig úgy tűnt, szülei nyomdokát követve a kémia lesz az a tudományág, melyben tökéletesíti tudását.

A helyi keresztyén ifjúsági csoportban munkálkodás hatására hátat fordított a reál tantárgyaknak, és Isten szolgálatába akart állni. Ott következett be az elhívás, amit ő el is fogadott. A kolozsvári Református Teológián végzett 1999-ben, püspöki kinevezéssel a nagykárolyi egyházmegyéhez tartozó Kismajtényban kezdte el hivatása gyakorlását helyettes lelkipásztorként. Négy év múlva meghívást kapott az érszőllősi gyülekezettől, melyet elfogadott, és azóta ezt a közösséget szolgálja. Kárpátaljai származású felesége is teológiát végzett, 2008-tól Szolnokháza lelkipásztora. Három gyermekük van, Tamás 11, Anna 8 és Teodóra 2 éves.

– Hány felekezet van Érszőllősön, és melyik a legnépesebb?
– A református, a baptista, a pünkösdi és az ortodox felekezetnek van hivatalosan szervezett közössége. Vegyes házasságokkal vannak katolikusok is, de ők házastársaik templomába járnak vagy Margittára. 570-580 lélekkel a református egyház a legnagyobb. Rossz hír azonban, hogy apadunk, több a temetés, mint a keresztelő. Az elköltözés szerencsére nem jellemző közösségünkre. Az istentiszteleteken általában 120-an, 150-en vesznek részt, ami érmelléki viszonylatban jónak számít. Megszentelik az Úr napját, és adakozásban is eleget tesznek kötelezettségüknek.
– Saját erőből fenn tudják tartani önmagukat?
– Jelenleg fedezni tudjuk a gyülekezeti élet költségeit, ha pedig nagyobb beruházásba kezdünk, segítséget kapunk a helyi, alkalmanként pedig a megyei tanácstól. A jelentősebb munkálatokon túl vagyunk, sikerült a templomot kívül-belül rendbe tenni, nagyon komoly összefogással és külső segítséggel. Hálás vagyok azért, hogy a belső javításokat teljes egészében önerőből oldottuk meg. Ez három évet vett igénybe és százezer lejbe került. Felújítottuk a régi parókiát, folytattuk az újat, amit önerőből kezdett el építeni a gyülekezet 1994-ben, utolsó simításait éppen a napokban végzik. Előbbihez jelentős holland támogatást kaptunk, mely magyarkéci közreműködéssel jött létre. Az ottani lelkipásztorral, Mike Pállal szobatárs voltam a teológián, akkori barátságunk megmaradt, és az isteni gondviselés úgy akarta, hogy egymáshoz közeli településeken szolgáljunk, így támogathatjuk egymást. A régi parókián konyhát alakítottunk ki, mely által egy héten egyszer meleg ételt – szeretetebédet – adhatunk a rászorulóknak. Nyolc önkéntes asszony működteti, immár öt éve. A jövő prioritása egy új multifunkcionális épület felhúzása, ha erre az Isten kapukat nyit számunkra. Mindennél fontosabb pedig az emberek lelki építése.
– Irigylésre méltóan sok fiatal kapcsolódik be az egyházi tevékenységükbe. Hogyan, mivel „fogják meg” öket?
– A fiatalokkal való foglalkozást már gyermekkorban el kell kezdeni. Én már megörököltem a vasárnapi iskolát, ami „egyházközelbe” hozza a gyerekeket, hiszen az istentisztelettel párhuzamosan számukra önkéntesek külön foglalkozást tartanak a parókián. Évente a gyermekeknek és a fiataloknak nyári egyházi tábort szervezünk, szintén önkéntesekkel. Margitta, Magyarkéc és Érszőllős fiataljai közösen tartanak karácsonyi, húsvéti koncerteket a három gyülekezetben. Természetesen így sem marad meg mindenki a konfirmáció után, de van alap, ahová visszatérhetnek. Akik igazi hittel rendelkeznek, megmaradnak a közösségben.

Szőke Ferenc