Virág elvtárs és a sajtószabadság – Jegyzet

Ha valaki azt hangoztatja, hogy jelenleg sajtószabadság van kies tájainkon, az vagy nem ismeri a valóságot, vagy szándékosan lódít. Mert hát megírni meg lehet ugyan a történéseket, az viszont már kérdéses, hogy garantáltan minden következmény nélkül. Másrészt a társadalom eme szegmensére is érvényes, hogy a törvények kijátszhatók.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A kellemetlenkedő firkászt kerékbe lehet törni az információk zárolásával, az események elhallgatásával is. Eközben a tutyimutyi, az újságírás fogalmát, valós tartalmát kiüresítő, mindenre bólogató jancsik, a szakma szégyenfoltjai megbecsült kegyeltjei a mindenkori „kasztnak”. A hivatás tudatos művelői csak megvetéssel nézik, nézhetik őket. Nem úgy az „illetékesek”, akik úgy táncoltatják a pennát, mintha a saját kezükbe lenne. És itt nem feltétlenül a politikumra gondolok, a sarlatánok egyházi, tanügyi és másmilyen szinten is feljövőben vannak.
Pedig nem szándékunk feltétlenül és minden áron beletúrni a szennyesbe, már csak azért sem, hogy ne ártsunk egy közösségnek azzal, hogy jogos botránkozásba jusson a hitéletük, vagy az „életre nevelő” alma materbe vetett bizalmuk megrendüljön. Ennek ellenére az egyház dolgai még manapság is tabutémának számítanak, úgy vélik, nem tartozik a világi sajtóra, jobb mindent házon belül elintézni. Pedig hát a hívek, akár tetszik, akár nem, e világban forgolódnak, és végső soron ők tartják el papjukat.
Nem volt szándékunk egyházmegyei választások lecsapódásait „páramentesítenünk” tisztánlátás végett, vagy a dicsőséges fejedelemről nemrég elnevezett gimnázium építési-felújítási körülményeiről értekezni. Pedig hát tetemes összegnek veszett nyoma, így holland önkéntesekkel tudták csak befejezni a munkálatokat. Az ilyen és ehhez hasonló történések generálják a belső „újságírók” létét, gátolva a korrekt hírlapírást. De mit szólnának hozzá, ha amíg a papi ember az önkormányzatról, az iskoláról vagy épp egy aktuális egyházi találkozóról írja az elvártakat, addig az újságíró lépne a szószékre az isteni üzenettel?
Mindezek a megtapasztalások még inkább arra serkentenek, hogy nézzünk mélyebben a fazék aljába, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem, hisz a legendás filmbéli Virág elvtárshoz hasonlóan „az a gyanús, ami nem gyanús”.

D. Mészáros Elek