Ideje felébredni, a jövőnk a tét

SZABÓ ÖDÖN 1975. július 4-én született Szilágysomlyón, 1993 óta él Nagyváradon. Nős, öt gyermek édesapja. Felesége, Emese óvónő, gyermekei: Kincső, Boróka, Ödön, Géza és Zselyke. Végzettsége szerint történész, 2000-től a Körösvidéki Múzeum főállású kutatója.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Közéleti szerepvállalása sokrétű, a Nagyváradi Magyar Diákszövetségben több funkciót is betöltött, egészen az elnöki tisztségig eljutott. Volt a Magyar Ifjúsági Értekezlet önkormányzati ügyvezető elnöke, az RMDSZ Partiumi Önkormányzati Tanácsának elnöke. Jelenleg a Szövetség Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke, a megyei tanács RMDSZ-frakciójának vezetője. A Székelyhíd környékét magában foglaló 2-es számú egyéni választókerületben indul a Szövetség parlamenti képviselőjelöltjeként.

– Az önkormányzatban jelenleg betöltött tisztségét milyen megfontolásból váltaná parlamenti mandátumra?
– Ezt többen is megkérdezték tőlem. Azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban az általam betöltött tisztségeknek köszönhetően rálátásom nyílt a helyi és megyei szintű problémákra, az emberek gondjait jól ismerem. Romániában egy nagy volumenű közigazgatási átszervezés várható, talán az elmúlt huszonkét év legnehezebb parlamenti ciklusa következik, temérdek munkával, megoldásra váró feladatokkal. Éppen ezért barátaim, kollegáim úgy gondolták, hogy az évek során megszerzett tapasztalataimat a parlamentben tudnám legsikeresebben kamatoztatni. Hisz számunkra olyan elevenbe vágó témák kerülnek terítékre, mint a polgármesteri hivatalok hatáskörének eldöntése, de ide tartozik a régiók kérdése is, ami szintén hosszú távra meghatározza a magyarság jövőjét. Ilyen jelentős, mondhatni sorsfordító motivációk miatt vállaltam el a jelöltséget. Tisztában kell lennünk azzal, hogy most dől el, megmaradnak-e a hatáskörök eddigi helyükön, elveszítjük-e Nagyváradot mint megyeszékhelyet, és százötven kilométerre kell elmennünk ügyes-bajos dolgainkat intézni, vagy lesz elég erőnk érvényesíteni érdekeinket. Mi azt szeretnénk, hogy egyes megyei hatásköröket még lejjebb adjunk, kistérségi szintre.
– Mit tart a választókerületében élő magyar közösség legégetőbb gondjának?
– Elkezdtem egy konzultációsorozatot, amelynek során a választókörzet különböző településein találkozom az ott élőkkel. Ehhez szervesen kapcsolódnak azokra a kérdéskörökre adott válaszok, amelyek visszaérkeztek attól a mintegy nyolcezer választópolgártól, akiket levélben kértem fel válaszadásra. Emellett személyesen is bekopogtatok az emberekhez. Olyan külterületeken is megfordultam, ahol az elmúlt évtizedben talán még a helyi polgármester sem járt. Ezeknek a közvetlen információszerzési módoknak köszönhetően három fő problémakör rajzolódik ki előttem. Az egyik gond a munkahelyhiány, ezen a téren sürgősen és látványosan lépnünk kell. Az infrastruktúra további fejlesztése a második nagy feladatcsoport. Ezen a téren már eddig is voltak jelentős eredményeink. A régi sáros utcák helyét többnyire aszfaltos út váltotta fel. Ahol ez eddig még nem történt meg, ott lépni fogunk. A harmadik nagy feladatunk a vidéki értelmiség életszínvonalának felzárkóztatása. Ez esetben a pedagógusok mellett gondolok itt a papokra, önkormányzati alkalmazottakra, orvosokra, a vállalkozói szférára. Ha ez nem történik meg, akkor ez a réteg képtelen lesz a vidék „lámpásaként” működni a helyi közösségekben. Álszentség lenne a részemről azt állítani, hogy ezekről a gondokról a felmérések nyomán szereztem tudomást. A mostani konzultációk csak megerősítik bennem azoknak a gondoknak a valóságát, amelyekkel az évek során szembesültem, és még hatékonyabb cselekvésre késztetnek.
– Miért menjenek el szavazni az emberek, és egyáltalán miért épp Szabó Ödönre adják a voksukat?
– Azért kell, azért fontos elmenni szavazni, hogy jelen legyünk ott, ahol a mi sorsunkról döntenek, legyen az helyi önkormányzat, megyei vezetés, az ország parlamentje vagy akár az Európai Unió fórumai. Úgy véljük, a magyar ügyet csak magyar ember tudja hitelesen képviselni. Mások nem érthetik, nem érezhetik a mi húsba vágó gondjainkat még akkor sem, ha egyébként jóindulatúak velünk. Másrészt az elmúlt egy évben erős nacionalista hullámok kezdték el csapdosni a közéletet. Tovább kell erősítenünk védőfalainkat, hogy visszaverjük ezeket a hullámokat. Elég Crin Antonescut említenem, aki a magyarokra úgy tekint, mint olyan akadályozó tényezőkre, akiket ki kell seperni az irányításból. Ezek a kijelentései nem kampánybeszédek csupán, egy évvel ezelőtt is ezeket mondta. Nagyváradon már a hétköznapokban is megéljük mindennek a lecsapódásait. Ezek már nem retorikai elemek a részükről. Ezért mi csak erős összefogással, magyar jelenléttel tudjuk kivédeni ezeket a támadásokat. Kérdésének második részére válaszolva azt mondhatom, mindenki láthatta az eltelt évek során, hogy én szeretek dolgozni, amit teszek, azt szívvel-lélekkel csinálom. Az, hogy ez nem mindig százszázalékosan eredményes, nem csak rajtam múlik. Annyit megígérek, hogy én rest, lusta akkor sem leszek, ha parlamenti képviselőnek választanak. Tehetségemet, tudásomat, tapasztalatomat mindenkor a magyar közösség javára fogom fordítani. Nem szabad az esélytelenek romboló szándékának engedni, úgy vélem, hogy jelenleg csak egy magyar szervezet van, amely bejuthat a parlamentbe.
– Tehát ön nem lát esélyt arra, hogy a következő román parlamentbe két magyar politikai erő is jelen legyen?
– Erre nulla az esély. De ezt mindenki tudja, aki higgadtan leül, elővesz egy papírt és ceruzát, majd számolni kezd. Meg kell nézni a helyhatósági választások eredményeit, a romániai magyar társadalom reális képét, és máris láthatjuk: semmi esély arra, hogy a velünk rivalizáló magyar párt bekerüljön az országos döntéshozatalba. Arra jók, hogy a legnehezebb időszakban csökkentsék a magyar képviselet erejét. Tett már hasonlót a magyarság a történelem során, emlékezzünk, a trianoni döntés idején nem voltunk ott a tárgyalóasztalnál, helyette forradalmárkodni támadt kedvünk, a II. világháborúban totojázásunkkal addig halogattuk a „kiugrást”, ameddig már nem volt lehetőségünk leszakadni Németországtól. Lehet továbbra is rossz döntéseket hozni történelmi pillanatokban, de akkor ne siránkozzunk, hogy egyre rosszabbul mennek a dolgaink. A mostani választás nagyon fontos, el kell döntenünk, hogy bele akarunk-e szólni a sorsunkat érintő kérdésekbe vagy sem. Ideje felébrednünk, látnunk kell, hogy egyedül az RMDSZ révén hallathatjuk szavunkat a leghangsúlyozottabban, csak a Szövetség jelöltjeinek van reális esélyük a parlamentbe jutásra.
– Nagycsaládos apaként hozzátartozói mit szólnak, ha Bukarestben lesz a munkahelye?
– Nyilván amikor az ember házasodni akar, igyekszik jól választani. Hála Istennek, nekem ez nagyon jól sikerült, olyan társat kaptam, aki úgy éli meg a mostani helyzetet, mint a kettőnk közötti kötelék egy újabb próbáját. Amikor megkérdeztem tőle, mi a véleménye a parlamenti képviselőjelöltségemről, azt válaszolta, hogy ez a te dolgod, Ödön, neked kell eldöntened, a család minden esetben mögötted áll. Mit mondjak, jól esik ilyet hallani egy olyan embernek, aki reggel hétkor kilép a házból, és gyakran még hétvégeken is csak este kilenc óra után ér haza a családjához.

D. Mészáros Elek