Meghallgatni az embereket

HUSZÁR ISTVÁN ERIK 1968. január 2-án született Nagyváradon, ahol azóta is él. Nős, négy gyermek édesapja. A Nagyváradi Egyetem gépészeti szakán szerzett üzemmérnöki diplomát, az Izoconstruct Kft.-nél dolgozik.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Nyolc éve nagyváradi önkormányzati képviselő, a nyáron kezdte harmadik mandátumát, az RMDSZ városi szervezetének gazdasági alelnöke. A megyeszékhely 9. számú, az Oncsát, Rétet, Olaszit, Újvárost és Őssi egy részét magában foglaló egyéni képviselői választókerületében indult a Szövetség színeiben a december 9-ei parlamenti választáson.

– Miért tartja fontosnak a parlamenti képviseletet?
– A parlamenti képviselet számunkra nem fontos, hanem elengedhetetlen. Elengedhetetlen, hogy Nagyváradnak legyen egy képviselője a román parlamentben, és úgy gondolom, ez csak az RMDSZ színeiben valósítható meg, nem külön indulva, nem különböző polgári, népi megszólításokkal, hanem egységesen, az RMDSZ égisze alatt, hiszen, mint tudjuk, az RMDSZ az egyetlen olyan romániai magyar párt, amely 1990, sőt 1989 decembere óta nem változtatta meg sem a politikáját, sem a logóját.
– Önkormányzati képviselőként is ismeri Várad gondjait, találkozókat is szerveznek. Ön szerint jelen pillanatban mik a választókerületében élő magyar közösség legnagyobb gondjai?
– Szerintem bármelyik nagyváradi lakos, ha jár ezekben a negyedeken, látja, mik a problémák. Például a gyenge minőségű útjavítások, amelyeket egy-két éve végeztek el, és az első tél, az első fagy már megette azokat. Nemrég lakossági fórumon voltam a mozgássérültek, fogyatékkal élők szervezeténél. Egyesek hajlamosak arra, hogy ne vegyék észre őket. Mint tudjuk, az uniós törvény előírja, hogy a közszállítási járművek legalább egyharmadát akadálymentesíteni kell. Úgy tudom, a buszok betartják ezt az arányt, de a villamosoknak csupán egytizede könnyíti meg a mozgáskorlátozottak utazását. Nagyon sok mindent Bukarestben, központi szinten kellene szabályozni. Másik nagyon fontos probléma, amivel találkoztam egy közvitán, amit a Pro Demokrácia Egyesület és a Rogériuszi Koalíció szervezett, az a tulajdonostársulások gondjai. Például mit kell tenni a rosszul fizetőkkel? Mit lehetne tenni, hogy a szolgáltatások minősége javuljon, hogy ne legyenek a szerződések egyoldalúak a szolgáltató részéről? Továbbra is ott kell lennünk a törvényhozásban, hogy az újonnan felmerülő gondokat meg tudjuk oldani.
– Képviselőként milyen szakbizottságokban tevékenykedne, milyen törvénykezdeményezéseket vagy -módosításokat javasolna?
– Mindenképpen vagy egy gazdasági, vagy egy műszaki problémákkal foglalkozó bizottságban dolgoznék, amely az infrastukrutális beruházások ügyében is illetékes, vagy az ifjúsági és sportbizottságban tekintettel arra, hogy gyermekeim sportolnak, néhány sportágban otthon érzem magamat. Jómagam is szeretek sportolni, és úgy gondolom, ezen a téren is van még mit tenni. Váradon például az RMDSZ-frakció kezdeményezésére és jómagam unszolására sikerült átvinnünk azt a tanácsi határozatot, amely az eredményes fiatal és gyermeksportolók támogatását mondja ki. Azért is nagyon fontos, hogy ott legyünk a törvényhozásban, mert 2013 az alkotmánymódosítás éve lesz. Ezt minden román párt hangoztatja, ők már rendelkezni akarnak felettünk, szurkolnak, hogy ne legyünk ott. Tudjuk, hogy ezelőtt másfél-két évvel hogyan akarták felosztani az országot úgy, hogy a Romániában élő erdélyi, partiumi magyarságot még jobban szétszakítsák. Akkor ez nem sikerült nekik, mert az RMDSZ ott volt. Képzeljük el, hogy olyan régióátszervezés történik meg, amit ők terjesztenek fel, és még csak ott sem leszünk, hogy ellenkezhessünk. Láttuk, mi történt, amikor megpróbáltuk megakadályozni a Szacsvay-iskola épületének átadását az Eminescu-főgimnáziumnak… Egyszerűen leseperték. Valószínű ez várható a továbbiakban is, ha nem leszünk jelen.
– Miért adják a voksukat önre a szavazókörzetében élők, és nem kizárólag csak a magyarok?
– Az említett közvitán például elértem azt, hogy az egyik lakótársulás elnöke, egy román hölgy, aki egy kisebb közösség vezetője, odajött hozzám, és azt mondta, neki tetszik, ahogyan gondolkodom. Előtte a fórumon azt kérdezte egy idősebb „elvtárs” tőlem: mit ígérünk, mit fogunk tenni, ha bejutunk. Más jelöltek kezdték neki sorolni, hogy ezt ígérik, azt ígérik, én egy dolgot mondtam, ugyanazt, amit a rokkantak egyesületének találkozóján is. Nem azért mentem oda, hogy politikai vitába merüljek, vagy hogy leígérjem a csillagot, a holdat meg a napsugarakat az égről, hogy azt mondjam: ha majd ott leszek, megtriplázom a nyugdíjakat. Általában azért megyek el ezekre a fórumokra, hogy meghallgassam az emberek problémáit, és ha egy mód van rá, azokon próbáljak segíteni. Azt hangsúlyozom, hogy megpróbáljuk, de nem akarok olyat ígérni, amit nem lehet betartani. Az ígéretekből, úgy gondolom, 22 év után már elege van mind a magyar nemzetnek, mind a román nemzetnek. Ígérgetnek fűt-fát a politikusok, hogy próbálják elszippantani a bizonytalan szavazókat, akik nem párttudatosan, hanem ígéretek alapján szavaznak. Azt is elmondtam ezeken a fórumokon, hogy az RMDSZ, amikor kormányon volt, kivette a részét a munkából, mindig alkotott valami újat, és senki sem tudott még olyat mondani, hogy a románságnak ebből hátránya származott volna. Vegyük például a zöld ház-programot, a roncsautó-programot, hiszen sokan, lehet, nem is tudják, hogy ezek az RMDSZ-hez fűződnek…
– A néppárti jelölt felszólította Önt, hogy lépjen vissza, mondván hogy az ő számításai szerint akkor van esélye magyar jelöltnek nyerni a választókerületben. Kíván erre reagálni?
– Számomra az a kérdés, hogy miért engem szólít fel visszalépésre. Ha ők azt állítják, hogy azt a bizonyos 6–3-as eredményt el tudják érni, kérdezem, mely román közösségtől fogják elvonni a szavazatokat ehhez. Erről senki sem beszélt, de azt tudni kell, hogy ez akkor lenne lehetséges, ha a román szavazók tömege rájuk voksolna, de nem ez történik majd, a magyar szavazók egy része voksol rájuk. Azzal a gondolkodással, amit ők jelen pillanatban felvállalnak, azt fogják elérni, hogy legalább tíz százalékkal több román megy el szavazni. Láttam a Nagy-Románia pártosok reakcióját, amikor a néppárti váradi szenátorjelölt azt mondta, hogy ők föderalizációs kontextusban gondolkodnak Romániáról, és hogy miért Bukarestben döntsenek a sorsunkról, miért nem itt, Erdélyben… Ez mind szép és jól hangzik, de a többség ezt nem így gondolja. Úgy gondolom, hogy a választókörzetemben induló másik magyar jelölttel ellentétben kicsit többet tettem le az asztalra, és szeretném ezt az asztalt még nagyobbá tenni, hogy még többen tudjuk körbeülni, és még többet tudjunk letenni rá a nagyváradi magyarság számára.

Balogh Aletta