Margittán a református templomban emlékeztek a forradalomra és szabadságharcra

Idén rendhagyó módon emlékezett a margittai magyar közösség a forradalom és szabadságharc 165. évfordulójára. A télies időjárás miatt ugyanis a kültéri programok elmaradtak.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A szokatlanul zord időjárás miatt Margittán nem szabadtéren, hanem a református templomban tartották meg a megemlékező ünnepséget. Azt is mondhatnánk, hogy nosztalgikus hangulat idéződött meg, hiszen a rendszerváltás előtt is a templomok „oltalma alatt” folytak a megemlékezések. A Szózat közös éneklésével nyitottak, majd a tulajdonképpeni házigazda, Kovács Gyula református lelkipásztor tartotta meg elsőként ünnepi beszédét. Jeremiás idézetével kezdte beszédét:
"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek: Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek! "(Jeremiás 29:11), majd tisztelettel és szeretettel köszöntötte a 165 év után emlékező „kései utódokat”. Istennek terve van az ő népével, békességet, reményt, jövőt ad neki. Jövőbe kell nézni, nem a múltba, felfelé és nem magunkba, mondta a tiszteletes, majd egy Ravasz László idézettel zárta beszédét: „Minden nemzet csak addig él a földön, ameddig sajátos feladata van”.

Ezt követően a Horváth János Elméleti Líceum diákjai az alkalomhoz illő verseket szavaltak, melyet követően a díszvendég, Cseke Attila képviselő mondta el ünnepi gondolatait. Példaképként állította a mai fiatalság elé az akkori forradalmi ifjakat, akik saját érdekeik fölé helyezték a nemzet érdekeit, és ha kellett, a legdrágábbal: életükkel fizettek elveikért. A magyar iskola kórusa is készült ünnepi műsorral, melyet Puskás Miklós zenetanár tanított be és kísért hangszeren. A szónokok sorát Árkosi Antal helyi RMDSZ elnök zárta, aki elöljáróban feltette a költői kérdéseket: Győzelmet ünneplünk ma, vagy vereséget siratunk? Szomorkodnunk kell, vagy örülni és büszkének lenni? Érkezett a válasz is: „A magyar forradalom győzött. Elérte követeléseit, és megvalósította legfőbb célját: egyszer és mindenkorra kiszabadította Magyarországot középkorias kalodájából.” Hangsúlyozta, hogy a határon kívüli magyarok más dimenzióban élnek, nehezebb számukra a magyarság megtartása, mint az anyaországi testvéreiknek. Mindezek ellenére megteszik, és eredményeket mutatnak fel, ami felér egy kisebb hősiességgel. Beszédének végén köszönetet mondott minden szülőföldjét szerető itthon maradt magyarnak.

A beszédek után elhelyezték a megemlékezés koszorúit, majd a Himnusszal, és Varga Sándor tisztelendő úr javaslatára, az Úr imádságával (Mi Atyánk...) zárult a méltóságteljes megemlékező műsor. A rossz idő miatt ugyanis a fáklyás menet a Jókai szoborig, és az oda tervezett ünnepi beszédek elmaradtak.