Hidat építeni tanár és diák közt

Bajkó Ferenc Borszéken született, a Babes-Bolyai Egyetem filológia szakán 1970-ben diplomázott. Kezdőként két évet Szentlázáron dolgozott, majd hat év genyétei szolgálat következett. A színromán környezetben eltöltött nyolc év segített abban, hogy a magyar ajkú tanár románnyelv-tudása tökéletesre fejlődjön. 1979-ben került Margittára. 2000-től tanít a Vasile Goldis egyetemen is, mint egyetemi adjunktus.

Román–magyar szakos tanárként mindkét tagozaton, illetve mindkét tantárgyat tanította?

Mindkét tagozaton tanítottam román nyelvet. Magyar szakos tanár volt a margittai iskolában, inkább a mindkét nyelvet beszélő román szakos tanár volt a „hiánycikk.” Meggyőződésem, hogy jó hatásfokkal magyar tagozaton csak az taníthat, aki mindkét nyelvet anyanyelvi szinten beszéli. Így van módja arra, hogy az összehasonlítás eszközével jobban megértesse a román nyelvet a tanulókkal. A „mélyvízbe hajítás”, a csak román nyelven beszélés nem mindig és nem minden tanulónál jön be.

Mi a véleménye a jelenlegi  tantervről?

Régebben külön tanterv volt a magyar tagozatnak. Az jó volt, mivel azt irányozta elő, hogy a gyerek megtanuljon beszélni, kommunikálni a környezetével. Aztán megváltozott a dolog, mindkét tagozat azonos tanterv szerint kellett tanuljon. Igen sok benne az archaikus rész, mely a román tagozaton is gondokat okoz. Sajnos a gyakorlati nyelvoktatást nem oldja meg. A magyar tagozatos gyerekeknek nincs elegendő gyakorlatuk, hiszen otthon a legtöbb esetben egyáltalán nem beszélnek románul. Ezért különleges türelmet igényel az oktatásuk. Igyekszem szinonimák bevonásával megértetni egy új, eddig ismeretlen szó jelentését. Nálam az a fontos, hogy a tanulók tudjanak beszélni, a magas szintû elemzéseket majd megtanulják, ha azt a pályát választják. Gyakorlatként azt javaslom, barátkozzanak román gyerekekkel, hallgassanak rádiót, illetve nézzenek román tévéadásokat.

Az új tanügyi törvény tanterve segíti a román nyelv oktatását a magyar tagozaton?

Igen, hiszen nem anyanyelvként kezeli a román nyelvet. Remélhetőleg kevesebb tájszó és archaikus szöveg lesz a tantervben. A lényeg, hogy a beszédre tanítson, és remélem, így lesz.

Egyes községekből nagyon gyenge nyelvtudással érkeznek a gyerekek a margittai középiskolába, annak ellenére, hogy az osztályzatuk ezt nem mutatja. Őket hogyan lehet felzárkóztatni?

Hozzájuk még több türelem kell. Sajnos a jó jeggyel elhitették velük, hogy tudják a nyelvet. A legtöbb esetben szorgalmasak, szinte mindent „bemagolnak”, ha kell, de nem értik. Először meg kell őket tanítani tanulni, aztán sok munkával fel lehet hozni őket addig, hogy levizsgázzanak, de a gyenge alapok mindig „visszaütnek”. Jó tanárnak lenni tehetség, pedagógiai felkészültség és gyakorlat kérdése.

Ön köztudottan szigorú, mégis az egyik legnépszerûbb a diákok körében. Mi ennek a titka?

Való igaz, szigorú vagyok, de mindig konzekvens. Magammal szemben is felállítom a követelményeket, amelyből nem engedek. A pontosság és a komoly munka alapkövetelmény a diákokkal és magammal szemben is. Ha valaki önhibáján kívül nem tudott tanulni, azt megértem, de be kell pótolnia. Ha kell, segítek. Mindig szemtől szemben tisztázom a dolgokat. Igyekszem mindig reális jegyeket adni, és azokat meg is indokolom. Joga van tudnia a tanulónak, miért kapott gyengébb jegyet. A félreértéseket megbeszélem a diákjaimmal, hisz bárki tévedhet, beleértve engem is. Egy tanár elismerve a hibáját nem kisebb, hanem nagyobb lesz diákjai szemében. Szeretek tanítani, és szeretem a diákokat. Valószínûleg ezt ők is megérzik és viszonozzák.

Sokszor hallani, hogy nem tisztelik már a tanárokat. Erről mit gondol?

Az orvost, az ügyvédet, a papot sem tisztelik úgy, mint régen. A tiszteletet és a gyerekek figyelmét ki kell érdemelni. Nincs született rossz diák, csak rossz pedagógus. Meg kell ragadni a diák figyelmét és megelőlegezni a bizalmat a leggyengébb tanulónak is. Az ő sikerélménye lesz a legjobb szövetségesünk. Fel kell építeni a hidat tanár és diák között, meg kell találni az egyénre szabható nevelési módszert. Ez persze nem könnyû, de ezért vagyunk tanárok, hogy megtegyük. Volt úgy, hogy kánikulában elbambult az egész osztály. Láttam, hogy szinte senki nem figyel. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem tvisztelni. Sokként hatott rájuk, és az egyperces nevetés mindenkit felébresztett és rendben megtartottuk az órát.

Mi a véleménye az ősztől létrejövő magyar iskoláról?

Végre megvan! Kicsit későn jött, de „jobb későn, mint soha.” Komoly munkával a margittai magyarság egyik fellegvára lehet, versenyezni tud majd a legjobb iskolákkal. Én már átigazoltam.