Mindenki tudta a maga helyét

Bokor József Kolozsváron született, ott végezte el a tanítóképzőt is. 1949-ben kihelyezéssel került Székelyhídra, majd jött két év katonaság. Leszerelése után biológia–földrajz szakon szerzett tanári képesítést. Jó eredményei miatt az elsők között választhatott, és mivel Bihar megyében már otthagyta szíve egy részét, azt választotta. Feleségével Szalacsra helyezték 1954-ben, majd következett az újabb állomás, Margitta.

Milyen élményei vannak a kezdeti időszakból?

A szalacsi időszak tanulságos volt számomra, itt láttam először mezítlábas, tarisznyás gyerekeket az iskolába járni, itt tapasztaltuk meg a felekezetek közötti nézeteltéréseket, a kuláküldözést, a  kollektivizálást, az analfabéta oktatást, és azt, hogy a tanerőket mindenre fel lehet használni.

Mennyi ideig tanított Szalcson?

Mindössze egy évig. Akkor kaptam a felkérést, hogy fogadjam el a Margitta rajon tanfelügyelői állását. Hogy miért esett rám a választás, nem tudom, valószínűleg belejátszott a kettős képesítésem – tanító és tanár – dupla szakkal. Akkori igazgatóm szerint valószínű az is, hogy a származásom megfelelt az akkori elvárásoknak, apám vasesztergályos volt. Így kerültem Margittára, mint tanfelügyelő, ahol egyedüli magyar ember voltam a testületben. 

Később a magyar iskola igazgatója lett. Kérem, beszéljen erről az időszakról.

Pedagógusi pályám szakaszokra oszlik: 7 évig csak tanítottam, 11évig voltam tanfelügyelő, és 17 évig igazgató, illetve aligazgató. Természetesen a pedagógus tanítani szeret a legjobban, de az irányítási munkáknak is megvan a szépsége és haszna. Tanári időszakomban sokszor vittem a gyerekeket kirándulni, megtapasztalni a tanultakat a természetben. Többször táboroztunk Pádison, országos kirándulásokon vettünk részt, háromszor tettem meg tanulókkal az utat gyalog, Csucsa és Torda között, a Tordai Hasadékon keresztül. Ez egy hétnapos gyalogtúra volt, melyet nagyon szerettek a diákok. Büszke vagyok arra is, hogy bár szigorú voltam, mindig nagyon jó kapcsolatom volt a tanulókkal. Mindenki tudta a maga helyét és a lazább, szabadabb körülmények között sem voltak a tanulóim szemtelenek.

Vajon miért lazult el mostanság ez a fegyelem?

Való igaz, hogy az iskolákban sokat romlott az erkölcs és a fegyelem. Gyakran hallunk olyan híreket, amelyek a mi időnkben nem léteztek: randalírozás, nyílt cigarettázás, kábítószerfogyasztás, tanerők bántalmazása. Szerintem nem a tanárok és a diákok rosszabbak, hanem a társadalom változott rossz irányba. A hibát az erkölcsi normák megváltozásában kell keresni. A tanerők fegyelmi eszközei korlátozottak. Próbálja csak meg egy tanár valakinek a gyerekét rendre utasítani. Mindjárt megjelenik a szülő reklamálni, esetenként fenyegetni. A mi időnkben, ha egy tanulót büntetésben részesítettek az iskolában, és ezt a szülők megtudták, még otthon is „elővették” a gyereket. Most is vannak komolyan tanuló és viselkedő gyerekek, azt kellene elérni, hogy ők legyenek a példaképek, őket kövesse az egész osztály.

Mire a legbüszkébb pályafutása alatt?

Talán arra, hogy tanfelügyelőként lehetőségeim szerint segítettem a magyar iskolákon, tanerőkön, diákokon. Néha nagyon nehéz volt a magyar nyelvű oktatást fenntartani, különösen a szórványvidéken, ahol a létszámcsökkenés miatt minden évben meg kellett küzdeni a magyar iskoláért. Minden befolyásunkat és meggyőző képességünket latba kellett vetni. Büszke vagyok arra is, hogy mint tanfelügyelő, soha sem játszottam a főnököt. Nem néztem el senkinek, ha hibázott, de emberi módon tárgyaltam velük, együtt kerestük a megoldást. Komolyan soha senki sem neheztelt rám, nem volt haragosom. 

Milyen érzés volt magyar iskolában igazgatónak lenni?

Akkor még fel sem fogtuk, milyen nagyszerű érzés. Milyen jó dolog az, ha az ember a maga ura lehet. Később jöttem erre rá, az összevonás után, amikor aligazgató lettem. A döntés az igazgató kezében van, az aligazgató pedig végrehajtó személy. Nem mindegy, ki hozza meg a döntéseket.

Margittán ősztől beindul a magyar iskola. Mit tanácsol az igazgatójának?

Legyen bátor, következetes és szolgálja a magyar diákok ügyét. Legyen az új iskola példakép a többi számára. Én azt remélem, egy saját iskolában a fegyelem és a rend is nagyobb lesz. Abban pedig biztos vagyok, hogy tanulmányi eredményben és versenyeredményekben túlszárnyalják a régi vegyes iskolájukat. Nagyszerű képességekkel rendelkező gyerekeink vannak, ki kell tudni hozni belőlük a jót. Lesznek nehéz pillanatok, de meggyőződésem, hogy jó döntést hoztak a margittaiak.