Egyházmegyei Ifjúsági Találkozó

„Telve hittel és Szentlélekkel” (Apostolok cselekedetei 11. fejezet, 24 vers) volt a mottója az idei Egyházmegyei Ifjúsági Találkozónak, amit a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség az Egyházmegyei Ifjúsági Központon keresztül immár negyedik alkalommal szervezett meg június 8-án Nagyváradon.

A rendezvényre meghívást kaptak az egyházmegye plébániáinak csoportjai, illetve azok a fiatalok, akik nyitottak a hitbeli megerősödésre, a közös tanúságtételre. Erre a hívásra válaszolva közel hatszáz fiatal résztvevő érkezett.

A találkozó programja a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban reggel 8 órakor regisztrációval kezdődött. Szeretettel fogadták a szervezők, az "őrangyalok" az érkező fiatalokat plébánosaikkal, kísérőikkel együtt. Hálás szívvel nézhettünk végig a lelkes, mosolygós arcok egyre növekvő csoportján. Rég nem látott ismerősökre találtunk, és ez örömmel töltötte el sokak szívét. Hogy a nap folyamán egy-egy erény (pl. szeretet, türelem, figyelem, pontosság) gyakorlására jobban odafigyeljünk, meghívást kaptunk, hogy az udvaron felállított erénykereket megpörgessük. A sportteremben a Kontraszt Együttes segített szívünket-lelkünket az Úrra hangolni, s a későbbiekben is szolgálatukkal tették szebbé a közös ünneplést.

Ferenc pápától megkérdezték, hogyan lehet ma hatékonyan hirdetni az evangéliumot. A pápa ezt válaszolta: „Csak három szót mondok. Az első: Jézus. Ki a legfontosabb? Jézus. Ha szervezetekkel és más, egyébként szép dolgokkal megyünk előre, de Jézus nélkül, akkor ez nem működik. A második szó az ima. Szemléljük Isten arcát, de érezzük, hogy Ő szemlél minket. A harmadik pedig a tanúságtétel”.

Mi is hitünkről szerettünk volna tanúságot tenni, és 10 órakor körmenetben imádkozva, énekelve indultunk az egyházmegye központi szentélyéhez, a kereszt nyomában a székesegyházhoz, hogy a szentmiseáldozaton részt vegyünk, melyet Böcskei László megyés püspök mutatott be az egyházmegye különböző pontjairól érkezett tisztelendő urakkal közösen.

Szentbeszédében a Püspök Atya három kulcsfogalmat szeretett volna a szívünkbe vésni: kaland, töltekezés és öröm.

A főpásztor néhány kérdést is megfogalmazott,  melyekre  választ a kiscsoportos beszélgetések alkalmával kereshettek a résztvevők: van-e üresség az életemben? Hogyan szoktam töltekezni? Tudok-e mások töltekezésének forrása lenni? Ismerem-e a Hiszekegyet, át szoktam-e gondolni, mit imádkozom?

Kéréseinket szimbólumok kíséretében vittük az Úr elé: a csónak és az evezők egyházunkat jelképezték, a horgony reményünket, a viharlámpa Isten igéjét, mely megtanít arra, hogy mások szolgálatában igazi bajnokok legyünk, a háló közösségeinket, hisz az a küldetésünk, hogy szeretetünkkel behálózzuk az egész világot, a kenyér és a hal Urunk gondoskodó jóságát jelentették, mely arra hív minket is, hogy soha ne menjünk el részvét nélkül a rászorulók mellett.

Az ünnepi liturgia és a közös ebéd után a résztvevők kiscsoportos beszélgetéseken osztották meg egymással gondolataikat, és kreativitásukat kiaknázva, egymást gazdagítva a mottóhoz kapcsolódó plakátokat készíthettek, melyeket kiállítottak. Köszönet a sok szép munkáért!

A délutáni program a kikapcsolódás jegyében telt: kulturális program várta a fiatalokat a püspöki palota kertjében, ahol a plébániák fiataljainak színdarabjai, illetve szlovák és magyar néptáncok szórakoztatták a jelenlevőket. Ezután a püspök atya a viszontlátás reményében elbúcsúzott a fiataloktól.

Isten gondviselő szeretetéért hálát adhatunk, hiszen annyi esős nap után ragyogó napsütéssel áldott meg a Jóisten a találkozó napján. Köszönet minden önkéntesnek, a Vár-lak fiataljainak, a Háló Egyesületnek, a Szent Pál Közösségnek, az egyetemisták csoportjának és a püspökség alkalmazottainak, akik Isten dicsőségére és a résztvevők  örömére kivették részüket a munkából.

Adja meg nekünk Isten a kegyelmet, hogy életünkkel minden nap örömmel tegyünk tanúságot hitünkről, nem félve a kalandtól, melyre Ő hív minket minden nap Szentlelke által!

Módi Blanka vincés nővér