Templom nélkül, nagy tervekkel

A közigazgatásilag Vámoslázhoz tartozó Poklostelek kis település, gazdagnak sem mondható, szerényen húzódik meg a Berettyó partján Micske és Sárszeg között. A főút sem szeli át, éppen csak rákacsint a falu végére. Békés, szorgalmas, zömében református vallású magyar emberek lakják, akiknek fő zászlóhordozójuk az egyház.

Poklostelek első írásos említése 1213-ból maradt fenn. Akkor a falu még a Berettyó túloldalán terült el. 1674-ben települt át a lakosság a jelenlegi helyre; templomot építettek, de az 1790-es tűzvészben leégett az istenháza. Helyére az eredeti formában emelték az újat 1798–1799-ben, de sajnos, mint később kiderült, a megégett és károsodott tetőanyag felhasználásával. Ez az üszkös tetőszerkezet végképp megpecsételte a templom sorsát, folyamatos javítgatásra ítélte. Az istenháza téglából épült, 184 négyzetméteren, zsindelytetővel. Önerőből valósították meg, adományokból és önkéntes munkával, majd néhány év múlva, 1808-ban sikerült felhúzniuk a tornyot is.

Az egyik fő fallal már 1860-ban gondok voltak, de csak 1891-ben javították meg, szintén adományokból és kölcsön felvételével. 1922-ben újrazsindelyezték a tetőt, majd 1942-ben ismét kölcsönt vettek fel átfogó javításra. Ekkor cserélték le a zsindelyt cserépre, a torony fedelét pedig bádogra, majd 1976-ban a tető cserepét bádogra. Közben belső fejújítást is végeztek, kicserélték az elhasználódott padokat. A tűzvészben károsodott anyag folyamatosan gondokat okozott. Tulajdonképpen szélmalomharcot folytattak a református hívek templomukért, s az végül olyan állapotba került, hogy tavaly január óta alkalmatlan lett az igehirdetésre. Kénytelenek voltak lezárni és „átköltözni” a gyülekezeti házba.

Eredetileg a gyülekezeti ház református felekezeti iskola volt, majd a „minden a mienk” időszakában állami iskola lett. Mindenki ragaszkodik a tulajdonához, az egyház is visszakérte a volt iskolát, akkor még nem is gondolva arra, hogy rövidesen az lesz az istenháza. A templom felújítása nagyon sokba kerül, de mindenképpen meg akarják menteni, hiszen a falu szimbóluma, a lakosoknak a szívéhez nőtt, ott keresztelkedtek, konfirmáltak, és hallgatták évtizedeken keresztül Isten igéjét. Még a fiatal nemzedék is ragaszkodik a megmentéséhez. Egy új nem pótolhatná a sok verítékkel, odaadással épített régit.

A felújítás a számítások szerint nem kevesebb mint 558 ezer lejbe kerül. Ezt önerőből a falu lakossága nem tudja előteremteni, ezért segítséget várnak a helyi és a megyei önkormányzattól, mindenhonnan, ahová pályázatokat tudnak benyújtani. Az előbb említettek eddig is segítették a települést, és a poklostelkiek remélik, nemsokára ünnepi istentiszteletet tarthatnak a biztonságosra felújított templomukban.

A templom folyamatos javítása mellett az elmúlt években lakhatóvá kellett tenni a parókiát, s ezzel egyidejűleg, a helyi és a megyei tanács segítségével, sikerült egy régi épületet felújítani, hogy méltó otthont adjon az iskolás gyerekeknek. Nem sokan vannak, ezért az elemiben összevont osztályokba járnak mind a magyar, mind a román tagozatos nebulók. Ezenkívül itt kapott helyet az óvoda is. A magyar tagozat 2000-ben indult újra, közel két évtizedes kihagyás után. Miután Sárszegen megszűnt az iskola, az ottani gyerekek is Poklostelekre ingáznak iskolabusszal.

A javítások azonban, úgy látszik, török átokként sújtották a poklostelkieket, mivel a „lehasznált” gyülekezeti házat is renoválniuk kellett. Ezt idén áprilisban sikerült befejezniük, és az átadási ünnepi istentiszteleten Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét. Ezen alkalommal nevet is kapott a gyülekezeti ház. A névadó Lippai József egykori tiszteletes, aki 33 évig (1943–1976 között) szolgálta a közösséget. Életét, életművét Erős Joó Enikő helyi tiszteletes asszony ismertette a hallgatósággal.

Ugyanezen a napon avatták fel a világháborús hősök emléktábláját, mely régi adóssága volt már a falunak. Az eső világháborúból 19, a másodikból 11 hősi halott nevét örökíti meg, alatta idézet Jeremiás siralmaiból: „Emlékezz, Uram, mi történt velünk!” Darabont Tibor ottományi lelkipásztor, az Érmelléki Református Egyházmegye képviseletében, és Cseke Attila parlamenti képviselő avatta fel. Kevéssel ez előtt avatták fel a gyülekezeti ház udvarán a poklosteleki születésű Szarukán János nemzetőrségi főhadnagy emléktábláját, aki hősi halált halt a 48-as szabadságharcban.

Két éve egy művelődési házzal is gyarapodott a közösség: felújították a vissza nem igényelt Mayr-kúriát. Hálából a kultúrotthont Mayr Máriáról nevezték el, aki hosszú ideig tanítóskodott a faluban, és közmegbecsülésnek, közszeretetnek örvendett. Szabó István volt poklosteleki diák, későbbi szalacsi tanító és iskolaigazgató, jelenleg ottományi lakos, úgy gondolta, hogy Mayr Mária megérdemelne egy emléktáblát egykori házuk falán. Elkészíttette, egyeztetett a helybeliekkel, akik örültek az ötletnek. Ezt a táblát leplezte le Erős Joó Enikő tiszteletes asszony és Tripó István polgármester. Mayr Mária tevékenységét az ötletgazda méltatta, kiemelve kedvességét, igazságosságát, majd Tripó István mondott köszönő-köszöntő beszédet.

A felsoroltakból kiviláglik, hogy kis és aránylag szegényebb közösség is képes nagyot alkotni, ha megvan a megfelelő hozzáállás és akarat. A poklostelkiek mertek nagyot álmodni, és előbb vagy utóbb mindig meg is valósították tervüket. Jelenlegi álmuk, hogy a felújított istenházában tartsanak majd ünnepi istentiszteletet; egyházi és polgári vezetőik segítségével valószínűleg valóra is válik. Jóravaló emberek ők, megérdemlik.