Apám lámpást adott a kezembe

Barbu Márta tanítónő Margittán született, tanulmányait is ott kezdte el, majd a szatmárnémeti zárdában folytatta. A tanítóképzőt Nagyváradon végezte, kihelyezéssel került Margittára 1952-ben. Ott tanított 1997, amikor nyugdíjba vonult. Ez idő alatt sok generáció nőtt fel a keze alatt, volt olyan család, melyben a nagyszülőt és az unokát is tanította.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Miért választotta ezt a hivatást?

A tanítói hivatás szinte adott volt, hiszen édesapám, nagyapám, sőt a dédapám is tanító volt. Mondhatni, tősgyökeres tanítói családból származom. Apám lámpást adott a kezembe: „folytasd, fiam”. Nagy feladat volt, hiszen senki nem lehet próféta saját városában. Duplán kellett bizonyítanom, hogy apám ne szégyenkezzen miattam. Ars poétikámat egy József Attila versidézettel fogalmaznám meg: „dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes.” Az én értelmezésem szerint a tanító nemcsak tanít, hanem nevel is. Rá kell hangolódni a gyerekek hullámhosszára és beszélgetéssel, meggyőzéssel a jó felé irányítani őket.

Sokak szerint a tanítói munka nehezebb a tanárinál. Mi erről a véleménye?

Mindegyiknek megvan a maga nehézsége. A tanító dolga rászoktatni a gyerekeket a rendszeres tanulásra, munkára. Meg kell érteni a gyerekeket, akkor ők is megértenek bennünket. Ha első perctől tisztázzuk a „játékszabályokat” és azokat kölcsönösen betartjuk, akkor nincs különösebb gond. Fontos a szülőkkel való rendszeres kapcsolattartás is. Én mindig sok szülői látogatást, illetve szülői értekezletet tartottam. Közös volt a célunk: minél többet kihozni a gyerekből. Mindig szigorú voltam, mégsem kaptam negatív visszajelzéseket. A diák is tudta, érezte, hogy szeretetből fenyítem. A tanítónő a második anya szerepét kell betöltse a gyerek életében.

Folytatódik a tanítói dinasztia?

Igen, kisebbik leányom a tanári pályát választotta. A főgimnáziumban tanít biológiát. Valószínűleg hozzám hasonlóan már gyerekkorában „megfertőződött”. A nagyobbik lányomhoz is közel áll az oktatói munka, de nem ez a hivatása.

Sokat változott az évtizedek alatt a tanterv és a metodika. Jó ez a sok változtatás?

Nem vagyok híve az állandó változtatásoknak. Régebben évtizedekig nem változtatták tantervet, és a gyerekek megtanulták az alapigazságokat. Megtanítani a diákot írni, olvasni, számolni a klasszikus módszerekkel lehet a legjobban. Nem vagyok ellene az új módszereknek, de ez nem kell kizárja a régit. Talán a kettőt kombinálva érhetünk el nagyobb hatásfokot. Egy verset például nem az internetről, vagy magnószalagról kell meghallgatni, hanem hangosan felolvasni. Így közelebb kerülünk hozzá, ember közelibb érzéseket vált ki belőlünk.

Mi a véleménye a step és a napközis oktatási (after school) rendszerről?

A step osztályok előnye, hogy önálló munkára serkenti és neveli a tanulókat, lehetőséget ad képességeinek érvényesítésére. Akkor lenne még hatásosabb, ha ötödiktől biztosítanák a folytonosságot. A napközis rendszer jó az olyan gyerekek esetében, ahol a szülők nagyon elfoglaltak. Ez nem új találmány, már a mi időnkben is alkalmaztuk, csak nem adtunk nevet neki. Kiegészítő órákat tartottunk ingyen, melyeken azokkal a gyerekekkel foglalkoztunk, akiknek a szülei valamilyen okból nem tehették ezt meg. Az a rosszabb eset, amikor a szülőnek van ideje, mégsem foglalkozik gyerekével. A beszélgetés nagyon fontos eleme a nevelésnek. Aki igazán akarja, az tud időt szánni gyermekére. Sajnos manapság gyakori dolog, hogy eltartják, de nem nevelik a gyereket. Mindent megadni nem azonos a neveléssel. Az első négy év nagyon fontos a gyerek életében, jelleme ekkor formálható a legnagyobb hatásfokkal. Kár ezt kihagyni.

Ha most visszamenne tanítani, lehetne-e jó eredményt felmutatni a régi módszerrel?

Véleményem szerint igen. Az alapigazságok és az oktatás alaptörvényei nem változtak. Csak módszertani különbségek vannak. A klasszikus módszerek jók és hatásosak.

Igen sok iskolán kívüli tevékenységet szervezett a diákokkal. Kérem, beszéljen egy kicsit erről.

Évente több alkalommal kirándultunk az osztállyal helyben és távolabbi vidékekre. Nevezetességeket, botanikus kerteket látogattunk. Volt olyan is, hogy egy idős néni kertjét felástuk, beültettük, az ő irányításával és utána követtük munkánk eredményét. Évekig oktattam néptáncot a kisiskolásoknak, később a nagyobbaknak is.

Mire büszke igazán?

Arra, amikor a régi tanítványaim megkeresnek, beszámolnak sikereikről, vagy egy kritikus helyzetben a tanító néni tanácsát kérik. Az ő szeretetük ad nekem erőt a nyugdíjas évekhez.

Mit tanácsol a pályakezdő tanítóknak?

Szeressék a gyerekeket, akkor őket is szeretni fogják. Ne restelljenek tanácsot kérni a tapasztaltabbaktól. A tanítóképzőben minden elméleti kérdést meg lehet tanulni, de azt nem, hogyan kell elkezdeni egy első osztályt, és azt sem, hogyan kezeljék a váratlan helyzeteket.

Ha újrakezdhetné, tanítónő lenne?

Igen. Nekem megadta ez a pálya azt, amire vágytam, amire szükségem volt. Sok száz gyereket indítottam el az élet útján.