Kopjafa Zsiskú János emlékére

Kopjafát állítottak Belényesben Zsiskú János lelkipásztor tiszteletére, aki 38 esztendőn át szolgált a dél-bihari gyülekezetben. Méltóságteljes ünnepséget szervezett a Belényesi Református Egyházközség és Miklós János képzőművész, a kopjafaállítás ötletgazdája és az emlékmű megalkotója.

Zsiskú János lelkipásztor, író, költő 1965-ben került a belényesi gyülekezet élére és nyugdíjazásáig, 2003-ig hirdette Isten igéjét a dél-bihari közösségben. Aktív közösségszervező, víg kedélyű, ám megfontolt volt, aki a Belényesben eltöltött 38 évnyi szolgálata alatt nemcsak a magyarok, hanem minden belényesi tiszteletét is kiérdemelte.
Az emlékezés az énekkar szolgálatával, majd Szigeti Ferenc magyarremetei lelkipásztor igehirdetésével kezdődött az impozáns belényesi templomban. A lelkész a szinte teljesen megtelt istenházában arra világított rá, hogy mi, emberek egymással a szeretet hangján kell beszéljünk. Figyelnünk kell egymásra, ismerjük meg egymást és lássuk meg a másikban a jót, ne engedjünk a rossz térhódításának. A haza, az otthon fontosságát is kiemelte a tiszteletes, mondván, az ember számára a legnagyobb próbatétel a honvágy. A Tasnádszántón 1936. június 29-én született és tavaly elhunyt Zsiskú János tudta, csak akkor őrizheti meg identitását, ha lélekben felülemelkedik asszimilánsain.
Réman Elek István, a belényesi egyházközség lelkésze méltatta Zsiskú János munkásságát. Az ünnepségre a szervezők egy füzetecskét is kiadtak, amelybe összegyűjtöttek több Zsiskú-írást, verset is. Ebben Réman a következőképpen emlékezik meg elődjéről, szolgatársáról: „Itt élt: szeretett, szolgált, szenvedett, ahol »jól«  működő bomlasztó erők karizmatikus kulturáltsággal a múlt »leltár panteonjában« a magunk létét a feledés merevítésében igyekezett árkosítani. De Urunk bölcsessége Isten minden munkását sajátos kegyelmi ajándékokkal igyekezett felruházni, hogy minden fűszálnak »meglegyen a maga harmatcseppje«. Így néhai elődöm is a Bethesdai-tó peremvilágának 38 éven át szolgáló, nem lankadó papköltője volt, megélve az apadást, elszigeteltséget; nyelvünk és önazonosságunk elvesztésén túl hallhatta panaszos kisebbségi sorsunknak megannyi sóhajtozását és foghíjas örömét.”
Zsiskú Jánossal való kapcsolatáról, a kolozsvári teológiai intézetben eltöltött évekről Borsi Zsigmond nyugalmazott esperes beszélt, felidézve lelkésztársa jellemét. A Bihari Egyházmegye részéről Kerekes József rogériuszi tiszteletes köszöntötte a gyülekezetet, majd Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke elevenített fel néhány pillanatot Zsiskú Jánoshoz köthető emlékeiből.
Jelen volt Belényes korábbi polgármestere, Nicu Silviu Odobasian és a jelenlegi elöljáró, Adrian Domocos is, akik ismerték a néhai lelkészt. Megemlékezett Zsiskú Jánosról a belényesi görög katolikus és az ortodox pap, valamint a debreceni testvérgyülekezet gondnoka is.
Zsiskú Jánosné Keresztes Annamária és családja is részt vett az emlékezéen. Az özvegy elmondta, a kopjafaállítás és az ünnepség bizonyítéka annak, hogy a férje szerette a gyülekezetét, a népét, és igyekezett ennek nyomát is hagyni a Megmaradás Háza létrehozásával. Ugyancsak köszönettel szólt mindazokhoz, akik belényesi tartózkodása idején segítették, külön kiemelve Miklós Jánost. A képzőművész szólt utolsóként, meghatódva idézve fel barátja emlékét. „Ezzel a kopjafával szeretnénk a fiatalokban tudatosítani a tisztelet és a lokálpatriotizmus gondolatát, az elődök emlékének ápolását, a belényesi magyar közösség hagyományainak őrzését. Legyen ez az emlékmű összetartozásunk szimbóluma” – mondta a kopjafa megalkotója.
A templomi együttlétet követően Zsiskú János özvegye, valamint Szabó Ödön, Réman Elek István és Miklós János leleplezte a kopjafát.