Kisnyégerfalva utolsó molnára

A Belényes melletti Kisnyégerfalván kerestük fel a 91 éves STANDINGEL TERÉZT, aki asszony létére a falu és vidéke utolsó molnára volt. Az ott élő fiatalok nem tudják, hogy falujukban létezett egy vízimalom, melynek mára már nyoma sem maradt.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Teréz néni férje, a néhai Standingel Sándor 1939-ben a köröstárkányi alsó malomban volt molnársegéd inas. Édesapja volt a molnár, aki Váradszőllősről származott, de Sándor már Köröstárkányban született. Teréz néni – lánykori nevén Egyed Teréz – férjhez ment Sándorhoz, és 1944-től a nyégerfalvi malomban dolgoztak és laktak, ott született a fiuk és a leányuk. Az idős asszony büszkén meséli, hogy mára van négy unokája és hat dédunokája.

A malom éjjel-nappal őrölt, jöttek gabonával az emberek a környékbeli falvakból, de még a mócvidékről is: búzát, tengerit, zabot őröltek. A malom a Köröstárkány felé vezető úton volt, a vizet a Fekete-Körösből kapta. Sok munka volt a malomárokkal, a víz vezetésével. Kint két vízi meghajtású kereke volt a malomnak, melyek bent az épületben két „száraz” kereket hajtottak: az egyiket búzának, a másikat tengerinek, és még volt két szíjáttételes meghajtású malomkő, melyek búzát és tengerit daráltak málénak, valamint darát a jószágoknak.

Az 1970-es évektől egészen 1975-ig, a malom bezárásáig a férje betegsége, majd halála után Teréz néni egyedül vitte a vízimalom gondjait. A falu tulajdona volt a malom. 1975-ben a drágánfalvi (Drăgăneşti) néptanács elvitte az egész felszerelést, ami az épület pusztulását vonta maga után. Az egykoron jól működő malom és malomárok – ahol a gyerekek lubickolhattak a vízben, az asszonyok ott áztatták a kendert, és locsolták vizéből a közeli kerteket – mára már teljesen eltűnt, a területe be van építve házakkal. Teréz néni emlékében megmaradt a malomárka és a közeli Fekete-Körös közötti rész, amit a helyiek füzesnek neveztek. Nyaranta aratáskor mindig ott volt elhelyezve a szérű, ott csépelték a búzát az emberek.

Olvasóinknak már csak korhű dokumentumokban mutathatjuk be a malmot. Saszet Győző 1933–1942 közt volt lévita tanító Nyégerfalván, és 1939-ben megfestette a malmot és a vizet átszelő gerendahidat. Alulírott 1968-ban még diákként festette meg a malomépületet.

Miklós János képzőművész