Az iskolával a jövőt őrizték meg

Éradony mintegy hétszázötven fős település, a térség kevés olyan falujának egyike, amelyen az Ér át is halad. A közel nyolc évszázados múlt mellett a jövő is biztosított, nem kis részben annak köszönhetően, hogy az adonyiak meg tudták tartani iskolájuk önállóságát.

A Nagyvárad–Szatmárnémeti országút megkerüli, közvetlenül nem érinti Éradonyt, a falu első háza mintegy háromszáz méterre van az országúttól. Adony 10 kilométerre fekszik Érmihályfalvától, ezért az itteniek az érmelléki kisvárost tekintik gazdasági és kulturális központjuknak. Közigazgatásilag a három kilométerre lévő Értarcsához tartozik. A falut átszeli az Ér patak, melyet a lápos vidék lecsapolása előtt úgy is jellemeztek a helybeliek, hogy ez se nem folyó, se nem csatorna, se nem mocsár, de mindegyikből van benne valami. Az Ér szabályozása 1965-ben kezdődött el, s az Érmellék nagy részét érintette, így az éradonyi határt is. A lápvidék természetvédelmi célú visszaállítása évek óta foglalkoztatja a természetbarátokat, de még semmi sem lett belőle. Pedig az idei esős tavaszon a környéken újra megjelentek a gémek és más mocsári madarak, de miután a víz visszahúzódott a medrébe, ezek is eltűntek.

Éradony – akkor még Odum – első írásos említése 1237-ből származik. Valószínű, hogy Odon Ivánka fiáról kapta e nevet, aki a XIII. században első birtokosa volt a településnek. 1262-ben, mint más környékbeli falvak, a Gutkeled nemzetség birtoka volt. A település határában hajdan vár is állt, a XVI. századig, de mára már a nyoma is alig látható. Ér-Adonyként 1828-ban és 1851-ben említik az írások. A XIX. század elején a Szilágyi, a gróf Haller, a Fényes és az Okolicsányi család birtoka volt. A XX. század elején a Haller grófi család épített itt egy gyönyörű kastélyt, mára ez is eltűnt. Egykor termálfürdő is működött a faluban, de a ’89. decemberi változások után az is az enyészeté lett.

Az 1886-ban kiadott Bihar vármegye földrajza című tanulmányában K. Nagy Sándor a települést 716 lakossal jegyezte fel, közülük 664 volt magyar nemzetiségű, vallási megoszlás szerint 466 református, 129 római katolikus, 85 görög katolikus és 35 izraelita. Az 1992-es népszámlálási adatok szerint Adonyban 855-en laktak, 782 magyar, 38 román, 35 roma. A legutóbbi, 2011. őszi népszámláláskor 745 helyi lakost regisztráltak (641 magyar, 31 román és 35 roma); illetve 370 római katolikust és 326 reformátust. Érdekes, hogy a bő száz év alatt a katolikus vált a legnépesebb felekezetté.

A megélhetés útjai

Bordás Károllyal, Értarcsa község polgármesterével együtt jártuk be a falut. Jó volt látni a sok kedvező változást. A két kilométernyi aszfaltos út az országúttól kezdődve szinte behálózza az egész falut. „Rövidesen minden itteni utca aszfaltréteget kap. Ezt uniós forrásból valósítjuk meg, a művelődési ház felújításával együtt” – mondta az elöljáró.

Az iskolába is benéztünk. Jóleső érzés volt látni, hogy az épület teljesen felújítva várja a diákokat és pedagógusokat. Új szárnnyal is bővült a tanintézet, ez lehetővé tette, hogy csak délelőtti „műszakban” tanítsanak. Eredményként könyvelik el, hogy továbbra is van a faluban általános iskolai oktatás. Minden osztálynak van helye az új iskolában, ahol az oktatás csak magyar nyelvű. Az utánpótlás is megvan, hiszen az óvodába mintegy 40 gyermek jár. A pedagógusok zöme Mihályfalváról, Nagyváradról és Tarcsáról ingázik, néhányuk helyben lakik.

A polgármester a település határába invitált; a parcellák között munkagépek köves utakat építenek, hogy betakarításkor a mezőgazdasági gépek könnyen közlekedhessenek.

Bordás Károly elmondta, hogy a fiatalok már nem hagyják el a települést, helyben igyekeznek megtalálni mindazt, ami a megélhetéshez szükséges. „Ez annak is köszönhető, hogy a közeli Érmihályfalván működő ARA cipőgyárba naponta mintegy 300-an ingáznak Adonyból, s néhányan Székelyhídon is dolgoznak. A fizetések nem nagyok, de az emberek meg vannak vele elégedve, hiszen ez minden hónapban biztos jövedelmet jelent” – magyarázta a polgármester.

Az éradonyi lakosok egy része a mezőgazdaságból él: vagy a két helybeli vállalkozásnál talált munkát, vagy maguk művelik meg földjüket. Gondot, mint már régóta, ma is a termények értékesítése okoz. Egy részüket a mihályfalvi piacon adják el, ez azonban nem megy zökkenőmentesen. Biztató és jellemző viszont e vidékre, hogy a földeket az utolsó négyzetcentiméterig megművelik. Itt nem lehet a határban felszántatlan földet látni. Az idősebb korosztály a mezőgazdasági vállalkozókkal művelteti meg a földjét, az ebből származó jövedelem, amit általában terményben kapnak meg, pótolja a kevés téesznyugdíjat – magyarázta Bordás Károly.

Az egykor a téesz tulajdonában lévő termálstrandról, mely évek óta nem működik, a polgármester elmondta, hogy a létesítmény egy fiatalember tulajdonában van, újraindítása nagyon sok pénzbe kerülne, hisz a termálvíz már rég nem folyik. De nem is volna nagy kereslet rá, „nem messze van tőlünk több termálfürdő is, ahová az adonyiak egy része is jár” – tette hozzá.

A megtartott iskola

Az éradonyi Chiş Márta az értarcsai polgármesteri hivatal alkalmazottja, ő ma a település legavatottabb ismerője – helytörténész. Nevével először akkor találkoztam, amikor a 2000-es évek elején a faluban elsőként létrehozták az eMagyar internetes klubot, ő volt az egyik kezdeményező.

Az utóbbi tíz-tizenöt évben Adonyban is egyre inkább tért hódít a nagyüzemi gazdálkodás, ami inkább közepes méretű, hiszen pár száz hektár föld megmunkálásáról van szó. Ennek előtte pár hektáron gazdálkodtak, a legtöbben állati vontatású gépekkel, de így már nem lehetett annyit termelni, amiből megélhettek volna a gazdák. Tehát ezen a téren gyökeres változáson ment át a falu. Az állattartást is majdnem teljesen felszámolták, főleg miután az állatpiacokat a legtöbb helyen bezárták. A beteg- és téesznyugdíjasok még valahogy megéltek, de a fiatalabb nemzedéknek lépnie kellett, hogy érvényesülni tudjon. Eleinte külföldön, főleg Magyarországon kerestek munkát, de pár év múlva, mivel ott is nehézségek merültek fel, másfelé kellett tekinteni. Akiknek bejöttek a számításaik, azok kint maradtak, mások kénytelenek voltak visszajönni. Ebben az időben Mihályfalván beindult a cipőgyár, s oda először inkább a nők mentek dolgozni, de később az erősebb nem is felvállalta a könnyűipari munkát.

Kritikus helyzet volt az is, amikor arról volt szó, hogy mivel kevés gyerek van, be kell zárni az iskolákat. Csak egy maradhatott volna, a községközpontban, Adonyban és Gálospetriben pedig meg kellett volna szüntetni. Kemény csata árán elérték, hogy továbbra is legyen általános iskola Éradonyban. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal családok maradnak a faluban, hiszen gyerekeik a nyolc osztályt itt végezhetik el. Az adonyi gyerekek az érmihályfalvi, székelyhídi középiskolákban folytatják tanulmányaikat, ők általában ingáznak. Vannak olyan diákok is, akik Nagyváradon tanulnak tovább, ezt viszont nem minden szülő engedheti meg magának.

A falu közösségi élete általában a református és a római katolikus egyház köré csoportosul, a lelkipásztorok próbálják összefogni híveiket különböző rendezvények szervezésével. A református közösségi házban – az egykori eMagyar internetes klub, melyre ma már nincs szükség, hisz a legtöbb házban van internet – az egyházközség szociális konyhát működtet. Két-három hetes gyakorisággal időseket hívnak meg egy-egy szeretetvendégségre. Önkéntes asszonyok összeadott hozzávalókból főznek egy ízletes ebédet, és szintén önkéntesek elfuvarozzák ide a vendégül látandókat. Az idősek nagyon örülnek, hogy így találkozhatnak egymással – avat be a kezdeményezésbe Chiş Márta.

Arról is beszélt, hogy a majd 800 lelket számláló faluban kevés az értelmiségi: két-három pedagógus és a lelkészek. Azért az itteni fiatalokkal van, aki foglalkozzon. „Él Éradonyban egy Szalkai Zsuzsa nevezetű hölgy, ő nem pedagógus, hanem fodrásznő, aki nagyon szereti a gyerekeket, szabadidejében évek óta foglalkozik velük, modern táncokat tanít azoknak, akiket ez érdekel” – zártuk a beszélgetést.

Második mandátum

Kerezsi Attila, Értarcsa község alpolgármestere éradonyi lakos, második mandátumát tölti az elöljárói tisztségben. 2000 óta RMDSZ-tag, ma ő az érdekvédelmi szervezet adonyi elnöke. 2008-ban jutott be az értarcsai helyi tanácsba, akkor alpolgármesternek is megválasztották, 2012-ben pedig újraválasztották.

„Adony a község legkisebb falva, és a legelhagyatottabb is volt. Az elmúlt években ezt próbáljuk orvosolni az utak felújítása mellett. Az egész faluban bevezettük a vezetékes ivóvizet, egy szép, manzárdos iskolát csináltunk, temetőkápolnát építettünk, gyógyszertár nyílt. Felújítottuk az egészségügyi központot, ahová hetente kétszer jár ki a háziorvos Gálospetriből. A mezőgazdasági utak kiépítésén dolgoznak az erőgépek, ezeket mindenki látja és örül neki, ezek már tények” – mondja a fiatal alpolgármester.

 

Deák F. József