Gazdag, mert szorgalmas a dinnyés község

Érkörtvélyes Bihar megye legészakibb települése, Nagyváradtól 72, Érmihályfalvától mintegy 7 kilométerre található. A települést érinti a Nagyvárad–Szatmárnémeti közötti országút és vasútvonal. Az itt termő méretes, zamatos dinnyéről híres a község, ahol örvendetesen sok a fiatal.

Érkörtvélyesről az első írások 1342-ből datálódnak, Kurthules vagy Kerveles néven említik a krónikák. Közigazgatásilag Szabolcs vármegyéhez, de Szatmár és Szilágy megyéhez is tartozott. Az 1968-as területi átszervezés után Bihar megyéhez csatolták. Ezen a vidéken találkozik a kitűnő minőségű nyírségi fekete föld az érmelléki homokos talajjal, ennek is köszönhető, hogy már a középkorban virágzott itt a gyümölcstermesztés és a szőlőművelés. Manapság a falu a dinnyetermesztésnek köszönheti hírnevét, ezért a falunapi ünnepség Érkörtvélyesi Dinnyefesztivál néven honosodott meg.

Augusztus utolsó napjaiban jártunk a településen. A falu bejáratánál – mint már évtizedek óta – először is dinnyeárusokkal találkoztunk. Mint elmondták, az idei termés nem volt olyan jó, mint korábban, örülnek annak is, ha a termesztésbe befektetett pénz megtérül. Tiszta jövedelemre nem nagyon számítanak. A 80-100 hektáron termelt kobakos Nagyvárad, Szatmár és a közbeeső települések, de még Szilágysomlyó vagy Zilah piacaira is eljut.

A községházán Nagy István polgármester fogadott. A fiatal elöljáró korábban a polgármesteri hivatal alkalmazottja volt, a 2012-es helyhatósági választáson kapott négy évre bizalmat a helybeliektől – közigazgatásilag a községhez tartozik még Érvasad is. A 13 tagú helyi tanácsban van 6 RMDSZ-es, 1 néppártos, 4 szociáldemokrata és 2 liberális önkormányzati képviselő. A polgármester javaslatára körutat tettünk a körtvélyesi utcákon, melyek szinte mindenütt munkatelepre hasonlítottak. Több mint 9,3 kilométer hosszúságban aszfaltoznak.

Van jövőkép

Mint általában más községekben – magyarázza a hivatalba visszatérve a polgármester –, nekünk is az a legnagyobb gondunk, hogy kevés helybelinek van stabil munkahelye. – Mintegy 300-an ingáznak Mihályfalvára az ARA-ba, az olasz cipőgyárba, a vasúthoz. Körtvélyesen egy éve működik egy cipőgyár, ahol mintegy 50–70 ember talált munkát. Márciusban eladtuk a volt tsz-istállót ennek az olasz vállalkozónak, hogy egy új gyárat építsen, és ezzel új munkahelyeket teremtsen. Többen mezőgazdasági termékek előállításából, állattenyésztésből, a termékek értékesítéséből élnek. És van egy harmadik réteg, ők a napszámosok. De rajtuk kívül vannak még olyanok, akik szociális juttatásból tartják fenn magukat, talán az ő esetük a legnehezebb, hiszen nekik van általában a legnépesebb családjuk.

Említette a mezőgazdaságot, milyen gazdálkodási forma jellemző errefelé? Vannak olyan települések ugyanis, ahol társulásokban műveltetik meg a földjeiket főleg azok, akiknek kevés a területük…

Nálunk inkább azok vannak többségben, akik tíz hektáron felüli birtokkal rendelkeznek, ők adják be földjeiket megművelésre a mezőgazdasági társulásokba. A kisebb, 2-3 hektárnyi területek gazdái általában maguk művelik meg földjüket, hiszen szinte mindenkinek van egy fogata, amivel lehet szántani, hogy minél kevesebb legyen a költség. Ha ezt a kicsi földet beadnák a társulásba, az onnan kapott termény nem lenne elég a megélhetésükre. Nem olyan rózsás kereset, de pótolja az esetleg még máshonnan kapott jövedelmet.

Így általában kifizetődő a gazdálkodás?

Olyan számításokat tudomásom szerint csak kevesen végeznek, hogy miképpen is jövedelmező egy hektár föld megmunkálása, mert ha megtennék, és előre tudnák, milyen jövedelem vár rájuk, az nem lenne jó hatással a mezőgazdászatra. Természetesen a mi gazdáink tőlük telhetően mindent elkövetnek, hogy földjüket megműveljék. Így vagyunk az állattartással is, egyre kevesebben vannak, akik állatokat nevelnek. Ma már a csak egy tehenet tartók kevesen vannak, nem kifizetődő, azok vannak többen, akik legalább tíz tehenet tartanak. A tejet a csarnokban gyűjtik össze mindennap, Szatmárnémetibe szállítják egy feldolgozóüzembe. A helybeliek természetesen disznót is tartanak, saját fogyasztásra vagy eladásra, és aprójószágot is. Komoly gond az értékesítés, általában az érmihályfalvi piacra járnak. Mivel a gabonatároló lerakatok megszűntek, a gazdáknak rá kellett állniuk az állattenyésztésre: meg kell etetni a gabonát az állatokkal, és ezeket kell értékesíteni.

A körtvélyesi utcákat egy nagy munkatelephez hasonlíthatjuk, mi történik itt?

Egy háromszakaszos pályázat része a körtvélyesi utak leaszfaltozása mellett a kultúrotthon teljes felújítása és egy After School típusú épület felépítése, ahol iskola utáni foglalkozásokat tartanak majd. Lesz egy nagy konyhája és két ebédlője. Ezzel tudunk segíteni azokon a szülőkön, akik egész nap dolgoznak, és nincs elég idejük, hogy a gyerekeikkel foglalkozzanak. A gyerekek itt ebédelhetnek, majd pedagógusok felügyelete alatt készíthetik el másnapi leckéjüket. A határon átnyúló pályázatnak köszönhetően további két kilométer aszfaltos út épül, de csak a Penészlek–Érkörtvélyes közötti közút kiépítése után. De még így is marad aszfaltozás nélkül egy körülbelül 4 kilométeres útszakasz, mely majd későbbi megoldásra vár.

Más tervek?

A futballpálya mellett van egy nyolcvanáras terület, amit egy külföldi vállalkozó vásárolt meg. Öregek otthonát szeretett volna építeni, de mivel nem nyert a pályázata, és ő bankkölcsönt vett fel, végül a bank tulajdonába került a telek. Ezt szeretnénk visszavásárolni, és egy szabadidőközpontot létesíteni ott, valamint egy sportcsarnokot felépíteni. Ezen a helyen később a falunapot is meg tudnánk tartani. Szeretnénk a helybeliek véleményét is kikérni erről.

Mennyire van kiépítve a közművesítés a faluban?

Az ivóvíz és a földgáz minden utcában be van vezetve, az utolsó házig mindenki rá van kapcsolva ezekre a hálózatokra. 17,5 kilométer az utcák hossza, ilyen hosszú a vízvezeték és majdnem ennyi a gázvezeték hossza is. Az ivóvízellátással volt gond, mert a 270 méterre fúrt kút, ahonnan az ivóvizet nyertük, nem volt elég, ráadásul a vízről kimutatták, hogy arzénos és homokos, ezért a megyei tanácstól kértünk segítséget egy újabb kút fúrására. Kaptunk is 180 ezer lejt, és a kút elkészült. Sikerült összekötni a két kutat, de külön-külön is lehet működtetni. Ez megoldja az ivóvízellátást.

Gazdag-e vagy szegény ez a település?

Szerintem az első jelző érvényes a mi településünkre. Azt nem mondhatom, hogy mindenki gazdag itt nálunk, de mivel nagyon szorgalmas emberek élnek itt, ezért én így jellemezném a községet, melynek a helybeliek szavazatai alapján elöljárója lettem. Én azt mondom, hogy ez a település nem azon az úton jár, hogy elvesszen. Erre az is garancia, hogy nagyon sok a fiatal a faluban, az iskolánkban majdnem 500 gyerek tanul, mindez bizonyítja, hogy Körtvélyesnek van jövőképe.

Félezer diák

Ha már szóba került az iskola, oda is bekopogtunk. Vakáció lévén, a tanintézetben csend uralkodott, a gyerekzaj ezúttal hiányzott. Az épület néhány tantermét Vincze Márta igazgatóval jártuk be. Csak a legnagyobb elismeréssel beszélhetek mindarról, amit láttam. Vincze Márta matematika–fizika szakos tanár, 30 éve az iskola pedagógusa, az igazgatói tisztséget 2006 óta tölti be.

Minden szépen rendbe van téve, vannak-e gondok ennek ellenére?

A B épület tetejét 2000–2004 között javították, ám nem új anyagból, emiatt tönkrement, s beázott az épület, ezért fel kellett újítani a tetőszerkezetet.

Beszéljen a gyerekek létszámáról, az iskola más megvalósításairól!

Óvodásokkal és az érvasadi gyerekekkel együtt összesen mintegy 600-an tanulnak a dr. Balási József nevét viselő intézményben, Körtvélyesen közel félezren. Nagyon sok óvodásunk van, nem félünk attól, hogy nem lesz gyermekutánpótlás. Előkészítő osztály is működik, eddig egy volt, az új tanévben kettő. Véleményem szerint ez nagyon jó dolog. Általában véglegesített pedagógusok oktatnak, többnek is van I. fokozata. Helybeli tanárok kevesen, mindössze négyen vannak, a többiek ingáznak Érmihályfalváról, Érsemjénből, Értarcsáról, Nagykárolyból, Nagyváradról. Itt nagyon jó közösség van, talán ezért is szeretnek a semjéni és tarcsai pedagógusok is ide jönni dolgozni.

Mind a megyei tanfelügyelőséggel, mind a helyi elöljárósággal nagyon jó a viszonyuk – mondja még el az igazgató –, megkapják a szükséges támogatást. Az iskola a tavalyelőtti falunapon vette fel dr. Balási József nevét, mivel az egykori körvélyesi nemesi család egyik épületében is zajlik tanítás; az épület falára egy emléktáblát is elhelyeztek.

Reformátusok

Érkörtvélyesen, mint általában az érmelléki településeken, a domináns vallás a református, ám természetesen itt is élnek más felekezetűek, római katolikusok, görög katolikusok, ortodoxok is. Az Érkörtvélyesi Református Egyházközség lelkipásztora Szabó József, aki 1979 óta szolgál a gyülekezetben. Elmondta, hogy az 1130 lelkes református közösség háromnegyede járul hozzá az egyház fenntartásához. Általában mintegy 150-en vesznek részt az istentiszteleten. Évente nagyjából 25 temetés mellett 20 keresztelő van, házasságkötés általában 8-10-12. Véleménye szerint ez nagyon jó arány, beszélgetésünk hetében is két esküvőre készülnek – tette hozzá a lelkész.

A templomot kívül-belül felújították, a nyílászárókat kicserélték, gázfűtést vezettek be. Maga az istenháza 1604-ben épült, majd 1799-ben a déli oldalán kitoldották. 1840-ben kezdték el az új templom építését, 1848-ra készült el, pontos dátum nincs arról, hogy mikor avatták fel. „Úgy látszik, a szabadságharc más irányba terelte az emberek figyelmét” – jegyezte meg a tiszteletes.

Egy helybeli házaspárnak köszönhetően szépen berendezett, kívül-belül takaros falumúzeumot alakítottak ki. Tóth Imre nyugalmazott tanár és felesége, Tünde mindent megtett azért, hogy a falu a hagyományőrzés terén is kiemelkedő eredménnyel büszkélkedjen. De az egészségügyi központ is kitűnő állapotban van, és sok helybeli lakos örömére gyógyszertárak is működnek a településen.

 

Deák F. József