Hazatérők Magyarkakucson

„Az élet legnagyobb ajándéka, ha két egyféle ember találkozik.” Ezt a Márai idézetet választották mottójául a Magyarkakucson kilencedik alkalommal tartott falutalálkozónak. A családias légközben lezajlott ünnepség szép példája annak az összefogásnak, amit a szórványmagyar közösségeknek fel kell mutatniuk.

A Magyarkakucsi Református Egyházközség és az RMDSZ helyi szervezete kilencedik éve szervezi a Magyarkakucsról elszármazottak találkozóját. Az együttlét a felújított Árpád-kori templomban kezdődött, mely színültig megtelt, félszáznyian a templomkertben hallgatták a Zoványból érkezett vendéglelkész, Kiss Miklós prédikációját. A lelkipásztor rávilágított a szülőföld megbecsülésének fontosságára, valamint arra, hogy csak Istennel közösen képzelhető el a jövőnk. Az ünneplőket Szilágyi Gyöngyi parókus lelkész köszöntötte, majd a gyülekezet és a vendégsereg a templomkertbe vonult, ahol a helybéli fiatalok és vallásórás gyermekek műsorát hallgathatták meg az el-eleredő esőben. A szülőföld szeretetére rávilágító verses-zenés összeállítás sokaknak könnycseppeket csalt a szemébe.
Barabás Imre, az egyházközség főgondnoka kiemelte, a találkozás újabb alkalom a kölcsönös örömszerzésre, mert jó hazatérni, együtt lenni, ünnepelni. Az elszármazottak közül többen csak ekkor látogatják meg szülőfalujukat. Barabás köszöntötte a magyarországi Kakucs képviselőit, a Kismarjáról érkezett kórust, Biharkeresztes polgármesterét, a Debrecenből és Mikepércsről, Révről, Élesdről, Margittáról, Bihardiószegről, Örvéndről, Pósalakáról, Vársonkolyosról, Nagybányáról, Nagyváradról, Zoványból és Szászfalávról érkezetteket. Hozzátette: „Azért, hogy kis közösségünk megmaradjon és erősödjön, a jövőben még komolyabb szerepet kell vállalnunk. Tegyünk együtt magyarságunk megőrzéséért, nemzetünk fennmaradásáért. Már csak azért is szükség van az ilyen baráti találkozókra, mert a hasonló együttlétekkel kovácsolódunk szétszakíthatatlan egységgé.”


Szabó Ödön, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke azt mondta: „Az igazi érték az, amikor tudunk egymásra figyelni, tudunk egymásnak örülni, tudunk a másikon segíteni. Most van lehetőség ennek a magyarkakucsi közösségnek adni. A segítség lehetősége annak köszönhető, itt is megértették, közösen tudunk tenni ezért a közösségért. Ebből az összefogásból, az akarásból mutat példát Magyarkakucs a Sebes-Körös völgyében, hogy úgy lehet egy kis közösséget összefogni, hogy nem az elmúlást látjuk, amikor ide visszajövünk, hanem azt, hogy szépül a parókia, a templom, és látszik, hogy a közösség is virágzik. Ehhez az erőhöz kell az itteni emberek akarata, kell az a lehetőség, amit megyei szinten megkaptunk, hogy tudjunk segíteni, és kell az a hit, hogy a mi munkánk nem hiábavaló. (…) Nem hiszek abban, amit Magyarországról egyes politikusok mondtak, hogy a szórványt fel kell számolni, mert az amúgy is elmúlik. Nem hiszek ebben, főleg akkor, amikor olyan emberek részéről jön ez, akik a határon túliak megmaradását kellene szolgálják. Nekünk hinni kell abban, hogy szórványban megtartható a közösség. Nekünk tenni kell ezért. Ezt megteszik itt Magyarkakucson.” 
Kakucs testvértelepülés képviselője, Kendéné Toma Mária megköszönte a bihariak meghívását, majd megkoszorúzták a háborús hősök emlékművét és kopjafáját.
Az elszármazottak találkozója a parókia udvarán folytatódott, ahogy ebéddel vendégeltek meg minden jelenlévőt. A Kismarjáról érkezett Baka kórus az ebédhez nótaszóval szolgált.