Telt ház előtt „mókáznak”

Érmihályfalván, akárcsak a megye többi vidéki településén, igen ritkán lépett színjátszó társulat a művelődési ház színpadára. A kiszállások nem voltak kifizetődők egy hivatásos csapatnak, másrészt a kultúrházak nem feleltek meg még a minimális követelményeknek sem, ezért aztán tartalom nélkül árválkodtak. Az igényes helyi közösségek saját színjátszó csoportot alakítottak, ilyen a Móka is, amely telt házas előadásokkal bizonyítja népszerűségét.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A jeget először Margitta törte meg, létrehozva egy amatőr színjátszó társulatot 1994-ben. Érmihályfalván is voltak próbálkozások, de az áttörés 2000-ben történt, amikor Szabó János megalapította a helyi amatőr színjátszó társulatot. Ő Temesvárról költözött az érmelléki városba, színjátszói múltja és színészi vénája itt is Thalia szolgálatába irányította. Kezdetben hét lelkes embert nyert meg az ügynek, ők lettek az alapító tagok. A szervező és rendezői feladat Szabó János vállát nyomta.
Szigligeti Ede A cigány című népszínművével debütáltak a helyi közönség előtt, talán még általuk sem várt kirobbanó sikerrel. A rendezőnek szinte vadásznia kellett a szereplőkre, de mint utóbb kiderült, jó vadásznak bizonyult. A sikeres bemutatkozás után már akadtak jelentkezők, és áttértek az évi egy előadásról a kettőre, majd háromra, 2004-ben pedig bemutatták első szilveszteri kabaréjukat is. Azóta egy évbúcsúztató sem múlhat el a „mókázásuk” nélkül. Általában szilveszterkor szűkebb közönséggel mulatnak együtt, később pedig telt ház előtt megismétlik a kabarét. Nem csupán a szilveszteri mulatságra telik meg a kultúrház, hanem minden fellépésükkor is, feltűnő lenne, ha néha akadna egy-két üres szék.
Bohózatokat, komédiát, tragédiát egyaránt játszanak, és a helyi közönségen kívül a környékbeli településeken, sőt az anyaországban is szívesen fogadott vendégek. Néhány az előadott művek közül: Úri muri, A tanítónő, Égi madár, mely ősbemutatónak számított, Özvegy Karnyóné, Rejtő Jenő-kabaréjelenetek. Ezenkívül igen sok saját humoros rövid jelenetet adnak elő, és zenés-verses irodalmi esteket is összeállítanak egy megadott témára.
A csapat hetente kétszer próbál, kivéve egy kéthetes nyári szünetet. Szívesen fogadják az új tagokat, nekik egy rövid képességvizsgán kell átesniük. Nem szigorú ez a „vizsga”, inkább az a célja, hogy a jelentkező önmaga eldönthesse, van-e helye a csapatban. Szerencsés helyzetben van a csoport, mivel a társulat java része pedagógus, s ők állandó kapcsolatban lévén a fiatalokkal, gondoskodnak az utánpótlásról. Évente három-négy új darabbal készülnek, ezeket otthon háromszor adják elő. Ez 9-12 előadást jelent egy évben, ezenkívül szívesen eleget tesznek a meghívásoknak. Számtalan elismerésük közül legbüszkébbek az Erdélyi Diákszínjátszó Fesztivál II. díjára, Hajdúnánáson pedig megkapták a város különdíját; ezeken kívül egyéni díjakat is besöpörtek.
Előadásaik ingyenesek, de önkéntes hozzájárulást a perselybe elfogadnak. Az önkormányzat is pártfogásba vette őket, főként a mostani, két éve megválasztott vezetőség. A próbákat a művelődési házban tartják, a fellépő ruhákat minden szereplő saját magának teremti elő.
A társulat alapító-rendezője, Szabó János Nagyszentmiklóson született, ott kezdte el tanulmányait, majd Temesváron fejezte be. Ott „fertőződött” meg az amatőr színjátszással, ami egy életre elkísérte, és hála istennek ő is „megfertőzött” vele másokat. Érmihályfalvára nősült 1994-ben, és hat év múlva megalapította a műkedvelő társaságot. A közönség szereti őket, ők is imádják a színpadot, sok köztük a fiatal tehetség, így valószínűleg van jövője ennek a nagyszerű csapatnak.
Boros József nyugalmazott tanárnak szintén van színjátszói tapasztalata, s szívesen adja át a fiataloknak. Meggyőződése, hogy minél fiatalabb korban kell színpadra szólítani az embereket, mert akkor nagyobb esély van arra, hogy megszeressék a színjátszást. A Móka sikere a társulat tagjainak tehetségén túl talán annak is köszönhető, hogy a közönség szívesen lát maga közül valókat a világot jelentő deszkákon.

Szőke Ferenc