Emlékidézés Biharsályiban

Biharsályiban tartották a Bihar megyei RMDSZ szórványprogramjának hatodik rendezvényét. Az Információs Iroda munkatársai látogattak ki a megyeszékhelytől húsz kilométernyire lévő, Nagyürögdhöz (Nojorid) tartozó településre.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A találkozó célja az volt, hogy az érdekelteket helyben segítsék a magyar állampolgárság kérelmezésében. Többen régi iratokkal, a felmenők születési vagy halotti anyakönyvi kivonataival és egyéb, a magyarságot igazoló okmánnyal érkeztek. Az iroda dolgozói lefénymásolták a papírokat, lefordíttatják a bizonylatokat, s fényképeket is készítettek az igénylőkről. Amíg az ügyintézés zajlott, a sályiak problémáit is meghallgatták az RMDSZ-es fiatalok. Többen a politikai foglyoknak járó kárpótlás felől érdeklődtek, mások panaszolták, nem kártalanított a román állam, miután lebonttatta – nagyváradi – házaikat és helyükön tömbházakat építtetett.
A mártír jegyző, Szacsvay Imre szülőfaluja Váradlestől közelíthető meg műúton – bár a helybéliek szerint  praktikusabb volna, ha megjavítanák a Kardó felé vezető utat, így Félixfürdőn át gyorsabban elérhetővé válna a megyeszékhely. Az idősek megkeseredve mesélik, régen sokkal jobb volt az élet. Igaz, a második világháború idején a települést nem csatolták vissza Magyarországhoz, az országhatár a falutól pár száz méterre húzódott, sok rosszat átéltek, mégis megmaradtak. Most úgy látják, ha ők elmúlnak, eltűnik a magyarság Sályiból.
Vályi András 1799-ben megjelent Magyar Országnak leírása című munkája harmadik kötetében ez található: „SÁLYI. Sajó. Magyar falu Bihar Várm. földes Ura a’ Nagyváradi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Szalontai járásban; határja jeles, vagyonnyai külömbfélék.” Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai sorozatának 1901-ben megjelent Bihar vármegye és Nagyvárad című kötetében ez olvasható: „Sályi, a Király-erdő nyúlványai alatt fekvő kisközség, a tenkei járás egyik körjegyzősége, túlnyomóan róm. kath. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 127, lakosaié 743. Postája, távírója és vasúti állomása Less. A XIII. században a bécsi codex már mint nagyobb községet említi. A XVI. században az egész községet tűzvész hamvasztotta el, összesen 6 család maradt benne.” Ugyanebben a kiadásban: „A magyarság hatása a tenkei járásban is észlelhető, mint a mely oláh járásban a legtöbb oly község van, a hol az oláhok között sok a magyar is.”
A falu legidősebb lakójától, a 96 esztendős Szép Józseftől (képünkön) megtudjuk, 74 magyar lakik most Biharsályiban. „Régen többen voltunk, többségben volt a magyarság” – summázta, majd elmondta, gyermekeit, unokáit is messze sodorta az élet. 1880-ban 153 román és 269 magyar nemzetiségű élt Sályiban. 1920-ban az 515 magyar mellett 361 román élt. Magyarok legtöbben az 1930-as népösszeíráskor voltak, 550-en (a románok 400-an). Miután Észak-Erdéllyel Biharsályit nem csatolták vissza az anyaországhoz, drasztikus népességcsökkenés indult be. A magyarok 1941-ben már csak 317-en, ’66-ban 251-en, ’77-ben 177-en voltak. 1992-ben papíron mindössze nyolc magyar élt a faluban – és 380 román. A legutóbbi népszámláláskor 107-en vállalták magyarságukat. Református templom nincs a faluban. Az istentiszteleteket a katolikus istenházában tartják, a váradőssi egyházközség lelkészei hirdetik az igét. A szentmiséket a mezőbikácsi plébános tartja. Sikerült a plébánia épületét külsőleg megjavíttatni, belül azonban alapos felújításra vár. A falu magyarsága fele-fele arányban katolikus és református.
A katolikus templom főbejáratától balra gazos terület árválkodik (alsó képünkön). Ott állt a magyar iskola. Néhány éve egy falubeli megvásárolta, lebontotta, tégláit felhasználta. Azóta nincs hely, ahol összegyűlhetne a falu magyarsága. Esküvőket, szüreti bálokat is tartottak az egykori iskolaépületben, melyben az elemi osztályok kaptak helyet, a felső tagozat a plébánia mellett működött.


A falu legidősebb lakója elmondta: „Én magyarnak születtem 1915-ben. Voltam katona, fogoly Szibériában, és munkás. Mindig szerettem dolgozni. Az mondom, aki szeret dolgozni, az bárhol tud boldogulni. Jóba voltam én a románokkal is. Meg hát, tudja, sok az elrománosodott is itt a faluban. Jó itt, én innen elmenni nem akarok. Itt születtem magyarnak, hát magyarként is fogok meghalni.”