„Jó együtt, mert érték az ember”

A Fekete-Körös mentén fekvő Tenkén a községekhez mérten pezseg a kulturális élet. A dél-bihari településen, ha esik, ha fúj, megtartják a helyi református egyházközség égisze alatt működő Irodalmi és Honismereti Kör havi találkozóit. BERKE SÁDOR lelkipásztorral, az önképzőkör megálmodójával és főszervezőjével beszélgettünk.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Nem telhet el úgy egy hónap Tenkén, hogy ne szóljon legalább egy rendezvény magyar kultúránkról vagy történelmünkről. A református egyházközség keretében működő, de minden érdeklődő előtt nyitott Irodalmi és Honismereti Kör megannyi érdekfeszítő előadást szervezett már. A jó két évtizeddel ezelőtt megfogant gondolat szerint – alkalmat kell teremteni a közösségi élet fejlődésének, lehetőséget kell adni a helyi értelmiségieknek, a gondolkodóknak, valamint a nemzeti értékeink, hagyományaink, az anyanyelvünk és történelmünk iránt érdeklődőknek a találkozásra – létrejött a tenkei magyarság legújabb kori legfontosabb önképzőköre, és messzemenően beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A találkozókon mind a rendszeres részvevőknek, mind az alkalmi látogatóknak csakhamar egyértelművé válhat, hogy valamennyi rendezvényt az értékközpontúság jellemzi, függetlenül az aktuál- vagy pártpolitikától, az ideológiai nézetektől. És ettől válik valóban értékessé, becsülendő kezdeményezéssé, amely nem azt világítja meg, ami elválasztja az embert az embertől, hanem azt, ami összeköti.
Berke Sándor tenkei parókus református lelkész, az Irodalmi és Honismereti Kör életre hívója és találkozóinak szervezője szerényen ugyan, de céltudatosan mesélt a kicsiny magyar közösség lehetőségeiről, a helyi szellemi és társadalmi állapotokról. Már huszonegy esztendeje megszületett a szomorú felismerés, hogy a településen „minden leépül, visszafejlődik”, ezért szükségét látta, hogy alkalmat teremtsen az értékeink bemutatására, hogy anyanyelvünkért és nemzeti identitásunkért tegyenek valamit.
Hajdanán aktív köri élet volt Tenkén, működött például parasztkör, leánykör vagy férfikör, ezeknek saját könyvtáraik is voltak, 1886-tól 1920-ig pedig három dalárda (református, római katolikus és egy vegyes községi) is volt. Az impériumváltás, aztán a kommunizmus rányomta bélyegét az értelmiség tevékenységére. Néhány évtizeddel ezelőtt még megtartották a kisebb családi és közösségi ünnepeket (névestéket, disznótorokat) is, a kilencvenes évekre azonban ez a hagyomány teljesen eltűnt. Az emberek elidegenedtek és elhidegültek. Ezt igyekszik a lelkész ellensúlyozni azzal, hogy kultúránkat, hagyományainkat és történelmünket népszerűsítő kezdeményezést indított útjára az Irodalmi és Honismereti Kör keretében.
A mai világban, amikor a média jelentős helyet foglal el életünkben, nagyon fontos megtalálni a határt az érték és az értéktelen között. Mert a sajtó egyszerre közösségromboló és -építő hatású is – mondja Berke Sándor. Ugyanakkor tudja, a mindennapi problémák meghatározzák az emberek életét, sok a fizikai vagy lelki értelemben vett csonka család, ezek tagjainak a hétköznapi kihívások is sokszor meghaladják képességeiket, előtérbe helyeződnek a materiális problémák. Sokan vannak olyanok, akiknek még a visszaszolgáltatott szántóföld is nyűg, mert nincs pénzük megművelni. „Vaskos sorvadás folyik” – állapítja meg a tiszteletes, aki ugyanakkor hiszi, hogy mindig a félig teli poharat kell látni és nem azt, hogy csak félig van az a pohár. Fontos a pozitív életszemlélet és az, hogy elhiggyük, csak a jézusi úton haladhatunk előre, és az ő tanítása mutatja meg nekünk az igazi értéket.
A tenkei református egyházközséget ezelőtt huszonnégy esztendővel 750 lélek alkotta, napjainkban már 400-an sincsenek a reformátusok. A fogyó magyar közösségben valamit tenni kell – ismerte fel a tiszteletes. Berke Sándor egy másik döbbenetes adattal is szolgált: eddig 85 magyar család utolsó sarját temette el. „Iszonyatosan nyomasztó, hogy a temető sokkal nagyobb érzelmi kötődést jelent az elszármazottaknak, mint az élő közösség” – mondja a lelkipásztor. Az elöregedés, az elhalálozás és a fiatalok hiánya, elvándorlása jellemzi most a helyi magyarságot, ezért egyáltalán nem mindegy, mi történik azokkal, akik otthon maradnak. A lelki élet ugyanis belső és külső öröm is egyben. A közösségi öröm megélésének egyik alkalma az istentisztelet, a másik a közösségteremtés és -művelés alkalma, jelen esetben az Irodalmi és Honismereti Kör találkozói. Berke Sándor hangsúlyozza, „olyan kulturális örökség birtokosai vagyunk, amelyet ismernünk, óvnunk és továbbadnunk kell”.
Az irodalmi, történelmi estek részvevőinek évente egy-egy kirándulást is szerveznek. A költségeket a Keresztyén Segítség Egyesület állja, amelyet a tenkei református egyházközség hozott létre. Ugyanez a szervezet támogatja civil eszközeivel az idén húszesztendős idősotthont és az ifjúsági tevékenységet is. Pályáznak, és ha nyernek, abból gazdálkodnak.
„Állítom, hogy csak az evangélium szemüvegén át nézve láthatjuk meg egymásban az értéket” – mondja Berke tiszteletes. Amikor arról kérdezzük, sikerült-e elérniük kezdeti céljaikat, azt válaszolja, „messzemenően teljesítették” azt, amit annak idején kitűztek maguk elé. Mert az alkalmak során az értéket keresik és láttatják, ezért nem elsődleges, hogy mennyien vesznek részt egy-egy találkozón (egyébként 15-en, 20-an, néha 30-an is). „Érdemes havonta másfél-két órát rászánni és eljönni az előadásokra, mert olyan dolgot kapunk, ami megfizethetetlen és maradandó: együtt éljük meg örömeinket és történelmi kudarcainkat. Az együttlét öröme pedig megmarad. Jó együtt, mert érték az ember” – mondja a lelkipásztor.
További terveik is vannak, az elsődleges az, hogy folytassák a havi találkozók sorozatát. Január végi beszélgetésünkkor már az idei első félévi program is kialakult. Megtudtuk, az esztendő első előadását egy visszajáró hollandiai vendég, Gerrit van Dijk tartotta. A februári találkozón Ugrai Gábor beszélt II. Rákóczi Györgyről. Március 6-án Drienyovszky Ferenc építész a lakástörténetről értekezik, április 24-én tartják meg a januárról elhalasztott, a Don-kanyari katasztrófáról szóló előadást, ezzel Boros Gyula és Fofiu Lenke készül. Május 29-én az Irodalmi és Honismereti Körben is megünneplik a református egyház által húsz éve működtetett idősotthont, június 12-én pedig Fofiu Lenke tart majd érdekfeszítőnek ígérkező értekezést Rejtő Jenőről.