Korszerű kórház épült 110 éve

A modern városalakító munkát, amelyet id. Rimanóczy Kálmán kezdett el, fia, ifj. Rimanóczy Kálmán folytatta. Tanulmányainak, külföldi tapasztalatainak és műszaki zsenialitásának egész kincsestárát alkalmazta, hogy Nagyvárad valóban szép, nagy, a vidéki települések sorában élenjáró város legyen.

Ifj. Rimanóczy Kálmán 1902-re megalkotta a legnagyobb, legjelentősebb váradi művét, a városházát. Ugyanebben az évben, 1902. április végére elkészítette az Ideg- és Elmegyógyászati Kórház tervét, az akkor még újnak számító pavilonrendszerben a Kórház (ma Pasteur) utca 26. szám alatti telekre. Tervét májusban elfogadta a rendkívüli vármegyei közgyűlés, hogy utána a belügyminiszter elé terjesszék jóváhagyás végett. Az 540 ezer koronában megszabott beruházás kivitelezésére kiírt árlejtés győztese ugyanezen év augusztusában úgyszintén a fiatalabb Rimanóczy lett. Az épületek alapozásához a következő hónapban kezdtek hozzá. A munkálatok felügyeletével a kereskedelmi miniszter a nagyváradi államépítészeti hivatal részéről Bartha Mór királyi főmérnököt bízta meg. Októberben már azt írták az újságok, hogy rövidesen tető alá kerül a hatalmas főépület.
A terv szerint 1903 szeptemberére adták volna használatba a kórházat, de nyáron a napszámosok bérharca hátráltatta a munkát. Az építtető a sztrájkot vis maiornak tekintette, ezért kitolták az átadás határidejét. A továbbiakban a munka lendületesen haladt, a napilapok szeptemberben már arról írtak, hogy az új elmekórház teljesen elkészült, megnyitható állapotban áll. Az átvételt 1903. október 1-jére tervezték. Akkor részlegesen meg is nyílt a kórház, de teljes kapacitással csak az 1904. február 16-án megtartott hivatalos átadás után működött.
Közvetlenül a kórház átvétele után a Nagyváradi Napló bemutatta olvasóinak az új létesítményt: „Körülbelül nyolcholdnyi telken épült fel ifj. Rimanóczy Kálmán műépítész valóban zseniális terve alapján. A főépületen kívül kilenc pavilon áll a betegek befogadására. A főépületben a vezető főorvos lakosztálya, a segédorvosok szobája, az igazgatói iroda, a felvételi helyiség lel helyet, e mellett itt van a hatalmas arányú díszterem, melyben a betegek szórakoztatására estéket fog az igazgató rendezni. Az emeleten a különböző vallásfelekezetek imatermei vannak. Ugyancsak ebben az épületben vannak a mosókonyhák, s az adminisztrációhoz szükséges helyiségek.
Tágas udvar választja el a főépületet a betegek pavilonjaitól, melyek a terület emelkedése miatt lépcsőzetesen, mind magasabban vannak. Oldalt a boncterem, a ravatalozó helyiség, a háttérben a konyha van elhelyezve. Az épületeket kis parkok választják el egymástól, s minden pavilon előtt parkírozott udvar áll a betegek sétahelyéül. Mindenütt ragyogó tisztaság, derű, s a pavilonok cifra fedelükkel, zöldre festett ablak- s ajtóikkal inkább egy kedélyes villatelep benyomását teszik a szemlélőre. Az épületek villanyvilágítással vannak világítva…”
Az eklektikus stílusú kétszintes főépület hangsúlyos középrozalitját manzárdtető fedi. Földszintjén zömök pillérekkel alátámasztott kocsifeljáró található, amely szegmensívű árkádokkal nyit a homlokzatra. A koronázópárkányon ez olvasható: SALUTI ET SOLATIO AEGRORUM (azaz: A betegek egészségére és vigasztalására). Az épület a vakolatból készült faltáblákat leszámítva mentes a késő eklektikára jellemző stukkódíszek túlburjánzásától.
Az Ideg- és Elmegyógyászati Kórház újdonságként hatott a váradiakra, talán emiatt is merült fel az ötlet, hogy a Fő (Republicii) utcára épített Bihar Megyei Közkórházat kitelepítik a Kórház utca végére, az elmegyógyászati kórház szomszédságába. A napilapok 1908-ban már eldöntött tényként tálalták ezt, nem is csoda, mivel a vármegye a tervpályázatot is kiírta, s azt 1909 októberében Schoditsch Lajos építész tanár nyerte meg. Az új közkórház, akárcsak a néhány évvel előbb felépített ideg- és elmegyógyintézet, pavilonokból állt volna. Azt is eldöntötték, hogy a régi kórház helyére a vármegyeháza költözzék, mert a Széchenyi (ma Traian) téri ódon épületet rég kinőtte a megyei adminisztráció. A szép tervből azonban nem lett semmi, mivel kitört az első világháború…

További „jubiláló” épületek
Az Ideg- és Elmegyógyászati Kórházzal egyazon évben emeltek még néhány, a városképet meghatározó épületet. Közülük az egyik legjelentősebb a Berettyó Vízszabályozó Társulat székháza a Fő utca 56. szám alatti telken. A kiírt tervpályázaton részt vett ifj. Rimanóczy Kálmán is, de „csak” dicséretben részesült, a budapesti Mérnök- és Építészegyesület zsűrije a fővárosi Fehér Lajos és Ritter Ignác pályamunkáját választotta. Még ugyanabban az évben el is készült az egyemeletes épület, s később egy második emelettel is megtoldották. A két világháború között a Notre-Dame de Sion Intézet otthona, egy jó ideje már az államvasutak nagyváradi kórháza kapott benne helyet.
A Bémer (ma Regele Ferdinand) tér nyugati részén, a Szalárdi (Teatrului) utca sarkán található az egykori Pannónia Szálloda épülete, amely úgyszintén idén „ünnepli” építésének 110. évfordulóját. Ifj. Guttman József helybeli építész 1903 júliusában kezdte el bontani az itteni földszintes Knapp-házat, ősszel már javában folyt a jövendő szálloda építése, s megnyitója a következő év nyarán volt. A szálloda a két világháború között Palace, 1944–1990 között Transilvania néven volt ismert. Mostani tulajdonosa irodaépületként használta. Javára írható, hogy tavaly külsőleg példásan felújíttatta, és állítólag azt fontolgatja, hogy a belső restaurálás után ismét szállodaként fogja hasznosítani.
Egy másik szálloda is épült 1904-ben, bár kisebb, a Fő utca 69. szám alatt. Ez volt az Európa Szálló, melyet Rendes Vilmos építészmérnök tervezett és kivitelezett. Jó néhány évtizede már az emeleten lakások vannak, a földszinti részt üzlethelyiségként használják.
Két jelentősebb bérház is épült ebben az évben. Az egyik a dísztégla borítású Stacho-ház, a Mészáros (Grigorescu) utca 4. szám alatt, ezt Sandy Gyula budapesti műépítész tervezte. Ritka, hogy egy váradi házon a tervezőre utaló emléktábla legyen, mint ebben az esetben. A másik említésre méltó bérház a közeli Rimanóczy (ma Iosif Vulcan) utca 14. szám alatti, Orbán Ignác-féle ház. E kétemeletes bérház érdekessége az aszimmetrikus alaprajz, amely vélhetően a telek vonalát követi.
De ha már a Rimanóczy utcánál tartunk, emlékezzünk meg az 5. szám alatti, immár 120 éve meglévő Rimanóczy-házról is, melyet annak idején az idősebb Rimanóczy tervezett és épített. Az utcára néző első emeleten saját luxuslakosztálya volt, míg a felette levő emeleten az irodáját rendezte be. E bérház többségi tulajdonosa – aki a Transilvania szálló gazdája is – ezt a házat is igen hitelesen újíttatta fel, akárcsak az e telken levő, de már a Körös partjára néző, 17. szám alatti emeletes házat is. Ez utóbbi falán 2013-ban a két Rimanóczy emlékét egy márványtáblával örökítették meg.
Még négy 120 éves ingatlant mindenképpen meg kell említeni: a Bémer téri Lévay-házat, a ma már a Gojdu Líceumhoz tartozó sarki Sonnenwirth-házat, illetve a Kapucinus (Moşoiu) utca 6. és a Zöldfa (Alecsandri) utca 7. szám alatti Munk-féle házakat. E két utóbbi ingatlan átjáróház, egy hangulatos, jobb sorsra érdemes udvar köti őket össze.

Péter I. Zoltán