Családlátogatóban Hegyközszentmiklóson

Amikor csak Hegyközszentmiklóson járok, nem megyek el úgy NAGY KÁROLY háza előtt, hogy be ne kopogtassak. Valahogy úgy vagyok vele, mint a néprajzkutató, aki a XIX–XX. század fordulóján írta: „Ha a Fekete-Körös vidékén jársz, ne hagyd ki Köröstárkányt.” De nem csak én vagyok ezzel így, sokan felkeresik a Nagy családot.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Jómagam a ’90-es évek elején kerültem közelebbi kapcsolatba Nagy Károllyal. Egy alkalommal azt a tanácsot kaptam Székelyhídon (Hegyközszentmiklós közigazgatásilag a kisvároshoz tartozik), hogy ha Szentmiklósról többet akarok megtudni, kopogjak be Nagy Karcsihoz. Ennek eredményeként az elmúlt több mint húsz év során közeli barátságba kerültünk. Ezért is szántam rá magam, hogy a családról írjak, hiszen ha valaki Bihar megyében megérdemli, hogy megismerjék őket, akkor ők azok.
A télnek semmi nyoma, amikor január közepén Székelyhidat elhagyva autóval megközelítjük Hegyközszentmiklóst. A település bejárata előtt megkérem a gépkocsivezetőt – leányomat –, hogy álljon meg, győződjünk meg együtt arról, miért Hegyközszentmiklós ennek a településnek a neve, hol vannak itt a hegyek. A falu két magas domb között terül el. A domborzatra utaló tájegységhez, a Hegyközhöz tartozik, viseli is az ezt jelző előnevet, bár az itt élők inkább az Érmellékhez sorolják. Az országút mellett a fű, beljebb a búza- és árpavetések szépen zöldellnek, mintha kora tavasz lenne.

Szőlősben és pincében
Nagy Károly gazda, „az após” és Buda Gábor, a „vő” fogad, de ott a házigazda felesége, Ilonka is, no meg az öt unokából az egyik kislány. Nagy Károly azt javasolta, nézzünk szét a határban, keressük fel a szőlőültetvények egy részét, a pincéket.
Nem akármilyen úton vezette a kocsiját Buda Gábor, de mindenhová elértünk, ahová akartunk. Az egyik szőlőparcellájuknál megállva Nagy Károly mutatja, milyen egészségesek a vesszők: „Talán el lehetne kezdeni a metszést, de nem lehet tudni, mit hoz még ez a lehetetlen időjárás, még kivárunk.”
Szép tavaszias-télies a táj, vendéglátóim magyaráznak, megtudom néhány parcella nevét, majd lassan eljutunk a szentmiklósi pincesorra. Ez nem hagyományos, mint mondjuk a szalacsi, ugyanis elég távol esik a falutól, és nagy szabad terület, főleg gyümölcsös van a pincék közelében.
Előbb a Gábor pincéjében kóstolunk meg kétfajta bort, majd a Nagy Karcsiéban. A család 2,5 hektár szőlőt művel, s egy átlagos évben 6000 liter bort termel. Mondják, hogy a szőlészet nagyon ki van szolgáltatva az időjárás viszontagságainak, de a gazdától is függ, milyen lesz végül a termés. Nem egyszerű egy ekkora ültetvényen minden munkát idejében elvégezni. „Az évnek szinte minden napján oda kell figyelnünk, mi történik a szőlősben. Ez sok munka, nagy teher számunkra, a jövedelem pedig nem mondható valami magasnak. Jó viszont lemenni a pincébe a barátokkal, vendégekkel, és ott helyben elfogyasztani egy-két pohár bort. Ugyanígy kellemes, ha otthon iszunk meg egy-egy pohárkával családi, ünnepi eseményen vagy más rendezvényen.”
Szóba kerül az egyik legfontosabb munkálat, a szőlőmetszés, ennek elvégzésére idénymunkásokat kell alkalmazniuk. „A metszést én felügyelem, vigyázni kell, hogy mindenki szakszerűen dolgozzon. Én is ugyanúgy metszem a szőlőt, mint a munkások. Sokszor mondja pedig a vejem, hogy nekem csak felvigyáznom kellene” – teszi hozzá Károly.
„A szőlőskertben egész évben van mit tenni – mondja Gábor. – Nagyon fontos, hogy idejében permetezzünk és a megfelelő szereket alkalmazzuk, de a kapálás vagy a szőlőkötés is fontos.” Aztán jön a szüret, azt is idénymunkásokkal végzik, mintegy 30-35 személlyel. „A szüretet három nap alatt be kell fejezni” – szögezik le vendéglátóim. Majd sorolják, még mi mindent kell tenni, hogy végül jó minőségű, finom bor kerüljön az asztalra.
Nagy Károly és Buda Gábor a Szentjobbon, Székelyhídon és a magyarországi Létavértesen rendezett borversenyeken vett részt szép eredményekkel, nem egyszer volt már aranyérmes a boruk. „Elsősorban azért nevezünk be, mivel ott találkozunk más borászokkal, elbeszélgetünk, egymást tanácsokkal is ellátjuk, no meg számunkra ez kikapcsolódási lehetőség is a megmérettetés mellett” – mondják.

Hivatalosan és törvényesen
Visszatérve a csinos családi házba, mezőgazdasági vállalkozásukról faggatom Nagy Károlyt és Buda Gábort. Az általuk megalakított Buda Kft.-t 2008. március 1-jén jegyezték be. Szinte ugyanannyi földterület megmunkálásával indultak, mint amennyivel ma is rendelkeznek: 120 hektár szántóföld, 2,5 hektár szőlő és kaszáló. „Ez családi vállalkozás, amit azért alakítottunk meg, hogy hivatalosan és törvényesen legyünk nyilvántartva mezőgazdasági vállalkozásként” – mondja Buda Gábor. Nagy Károly szerint arra is gondoltak, hogy céget alapítva sokkal eredményesebbek lehetnek, mint ha csak magángazdálkodóként művelnék a földet.
Van saját tulajdonú földjük, és béreltek is olyan helybeli tulajdonosoktól, akik maguk már nem tudják megművelni. A 120 hektár nagyobb része Szentmiklós határában található, de vannak földjeik Érköbölkúton is. Nagyon szét van tagolva a terület, legalább nyolcvan helyen találhatók a kisebb-nagyobb parcellák, úgyhogy van mit járkálni a mezőgazdasági munkálatok idején. Ez megnehezíti a munkát, és a költségeket is megemeli. Jó volna, ha sikerülne a földjeiket tagosítani, összevonni, hogy kevesebb parcellában legyenek, de most erre nem látnak lehetőséget.
Elsősorban búzát, kukoricát és napraforgót termesztenek – mondja az agronómus végzettségű Buda Gábor. A kultúrák általában egy-egy harmadát teszik ki a területeknek, s természetesen arra is vigyáznak, hogy a vetésforgót betartsák. Lehetne mást is termeszteni, de ahhoz több munkaerőre lenne szükség, az meg nemigen van ezen a vidéken. „Úgy értékeljük, hogy ezeknek a növényeknek a termesztése a legkifizetődőbb számunkra, a legegyszerűbb az értékesítésük is. Évente kötünk szerződést egy nagykárolyi céggel, mellyel nagyon jó kapcsolatunk alakult ki, korrektül fizetnek az átadott termény után. Februárban esedékes megkötni az idei szerződést. Itthoni raktárainkban csak annyi gabonát tárolunk, amennyit ki kell osztanunk az árendába vett területek tulajdonosainak, vagy amennyi saját fogyasztásra szükséges” – tájékoztat Buda Gábor.
A mezőgazdasági munkálatokban a család minden tagja részt vesz, mindenki abban, amihez ért. Buda Gábor dolgozik az arató-cséplő géppel, ő végzi a betakarítást, de ő kezeli a vetőgépeket is. Van két idénymunkás alkalmazottjuk, két traktoros, akik főleg a szántást, a tárcsázást, a gyomirtást és a kaszálást végzik. De Ilonkának, Nagy Károly feleségének is kijut a mindennapi munka, mindig ott van, ahol éppen szükség van rá.

Nem vágynak el
A családi vállalkozás állattenyésztéssel is foglalkozik. A szükséges takarmányt maguk termelik meg, nem kell vásárolni. Azt is elárulják, hogy a korábbiakhoz képest csökkent az állomány, ennek oka elsősorban az értékesítési gondokban keresendő – mondja Nagy Károly. „Szeretjük az állatokat, volt több tehenünk is, de mivel nem tudtuk értékesíteni a tejet, csökkentettük a szarvasmarha-állományt. Ugyanilyen nehéz eladni a sertést is. Most is vannak süldőink, de csak néhány, főleg saját fogyasztásra, de jut eladásra is valamennyi, a legtöbb esetben ismerősök vásárolják fel. Sok munkával jár ez is, de egy gazda mindezt megszokja, a mindennapjaink része már” – hangzik el,
A család ragaszkodik Hegyközszentmiklóshoz. „Ez nagyon szép falu, ez a hely, ahol születtem, és itt is élem le az életem – vallja Nagy Károly. – Nagyon szeretek itt lakni, nem tudnám felcserélni más településsel. Szeretem a mezőgazdaságot, szeretem a paraszti munkát. De ugyanezt tapasztalom a vejemben, Gabiban is, így jól megvagyunk, nem vágyunk el innen. Őseim is itt éltek, a családom többi tagja is itt él, két lányom, vejeim és öt unokám, de lesz egy dédunokám is. Olyan vagyok, hogy aki hozzám betér, azt szívesen fogadom, szeretem a vendéglátást, a barátságot, és amíg egészségem engedi, mindig így fogok tenni, a kölcsönös barátság jelent sokat számomra.”
Szóba kerül az is, hogy Szentmiklós sokat fejlődött az elmúlt években, van új, gyönyörű kultúrházuk, szinte minden utca le van aszfaltozva, de a legnagyobb hiányosság, hogy nincs bevezetve az ivóvíz. „Van rá ígéret, talán egyszer azt is elérjük, hogy vezetékes ivóvíz legyen a hegyközszentmiklósi otthonokban” – zárjuk a beszélgetést.

Deák F. József