Lovas kopjafát állítottak Imre Zoltán emlékére

Marcona szellők terelgették a templom tornya körül megbúvó fellegeket azon a pocsolyakerülgetős februári vasárnap délelőttön, amikor Paptamási népe emlékező ünnepségre gyülekezett az istenháza környéki téren. Messze vidékekről is érkeztek tisztelők és sporttársak az épp egy esztendeje elhunyt Imre Zoltán fogathajtóra emlékezni.

A találkozó létrejötte Rákóczi Lajosnak, a Tulipán Lovas Sportklub vezetőjének köszönhető, akinek a támogatásával ebből az alkalomból egy lófej-ábrázolásos kopjafát állítottak a lovas ember sírhelyére.

Paptamási bajnoka
De ki is volt Imre Zoltán? Paptamásiban született, életét meghatározta a lovak iránti szeretete, s ez a falusi lovas gazda létből országos, sőt nemzetközi hírűvé tette. Elszánt makacssággal élt szenvedélyének, neki köszönhető a romániai fogathajtás nemzetközi színtérre lépése. Rákóczi Lajos lovas szaktekintély elmondásából tudjuk, hogy Imre Zoltán 1997-ben saját költségén utazott ki a Németországban megrendezett világbajnokságra. Javainak nagy részét pénzzé tette csak azért, hogy ez az álma valóra váljon. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a román fogathajtó sport első ízben volt jelen egy világméretű megmérettetésen. Kevés pénzéből nem futotta puccos szállodára, pezsgős vacsorákra, a lovak mellett, az istállóban aludt, az otthonról vitt szalonnát és egyéb elemózsiát majszolgatva, csak a versenyláz hajtotta. A lovak képessége, a szakmai felkészülése korántsem felelt meg a világversenyen való sikeres szereplés feltételeinek, ám ez mégsem szegte kedvét – emlékezett Rákóczi –, hanem még konokabbul odaszánta magát a fogathajtásnak.
Blidár János szegődött szponzorául, kemény edzéssorozat vette kezdetét, s ennek eredményeként a következő világbajnokságon, 1999-ben Kecskeméten az akadályhajtásban Imre Zoltán az ötödik helyen végzett. Szakmai képességeit a magyarországi Bárdos Györgynél fejlesztette, majd a betleni ménesben háromszáz ló közül válogatta ki a legjobbakat. Hazai eredményei is sorra beértek, országos bajnok lett. Szülőfaluja hírnevét öregbítette, hiszen általa Paptamási többször is országos fogathajtó verseny helyszínévé vált.
A későn debütáló, de annál nagyobb elhivatottságú sportemberen, úgy látszott, nem fog az idő, együtt versenyzett a fiatalokkal, telve volt lendülettel, nagy terveket szövögetett. De 2013 februárjának elején minden odaveszett, Imre Zoltán ötvenkilenc évesen hirtelen elhunyt.

Ötvenkilenc szál szegfű üzenete
A szervezők gondos odafigyelését dicséri, hogy az istentiszteletre egy-egy szál fekete szalaggal átkötött szegfűvel érkeztek az emlékezők. Éppen ötvenkilenccel. Ahogyan 59 éves volt az a tölgyfa is, amelyből Szabó István képzőművész Rákóczi Lajos terve alapján megfaragta a Kárpát-medencében felállított első lovas kopjafát. A gondos odafigyelést bizonyította a sírt ékesítő lila és fehér virágkompozíció is, ezek a színek voltak Imre Zoltán versenyszínei.

Tündöklés helyett a szolgálat öröme
Bereczki András helyi református lelkipásztor szolgálata után a sokaság a temetőkertbe indult, élen a Babó Kálmán, Bede István és Tóth János hajtotta fogatokkal. A sír körül a debreceni, a bihardiószegi és a szentjobbi huszárok álltak sorfalat, miközben rövid beszédek hangzottak el. „Szolgálni akartam, nem tündökölni” – Váci Mihály sorait idézve ekként méltatta Rákóczi Lajos Imre Zoltánt, aki szerinte beteljesítette Ady sorait, az Értől indulva eljutott az óceánig. Immár Isten ménesének kiváló lovásza. Matyi Miklós, a község polgármestere az egymás iránti szeretetre, megbecsülésre intett, hisz mint mondta, mindannyian értékesek vagyunk, ahogyan Imre Zoltán is az volt, Paptamási hírnevét vitte a nagyvilágba. A kopjafa leleplezése után Bereczki András református lelkipásztor áldást mondott, majd a jelenlévők elhelyezték virágaikat a síron.

Drága sport a fogathajtás
A református egyház gyülekezeti termében „személyesen” is megismerkedhettünk Imre Zoltánnal, a vele készített interjúfilm révén. Egyszerűsége, szakértelme a pörgő filmkockákon is átsejlett.
Rákóczi Gergő négyszeres kettesfogat-hajtó országos bajnokkal sikerült néhány szót váltanunk a sportág helyzetéről meg a főszereplőkről, a lovakról. Romániában 1989 előtt 1,2 millió lovat jegyeztek, azóta felére csökkent az állomány. A baj az, hogy legtöbbjük nem fajállat, alig ötszázra tehető a jegyzett patások száma. Ezzel szemben Magyarországon az alig hatvanezres állományból harmincezer a tiszta génállományú. A hazai fajlovak állami támogatásának megszűnése tovább gátolja az állomány minőségi javulását. A fogathajtás drága sport, ezért szponzorokra van szükség. A lovak betanítását négyéves koruktól kezdik, két évbe telik az alapkiképzés, és komolyabb versenyre nyolc és tizenhat éves kora között fogható a ló. Az a ló, amelyik versenyeken már bizonyított, több tízezer eurót is megér, a sikeres hátaslovak százezer eurós értéket képviselnek.
A különböző versenyszámokhoz és az edzésekhez három lóra és három kocsira van szüksége egy versenyzőnek. A kocsikat általában Magyarországról vásárolják, átlagosan 1,5-2 millió forintért darabonként. Romániában húsz A kategóriás versenyző van, ők most teljes gőzzel küzdenek az idén Ausztriában sorra kerülő Európa-bajnokságra való kijutásért. Rákóczi Gergő eddigi eredményei alapján biztosan ott lesz Piberben a kontinensviadalon.
Lassan szürkülni kezdett, a sporttársak, barátok elbúcsúztak egymástól. A temetői csend teret nyert ismét a hantok között, korhadt ágait csontvázmozdulatokba torzította az akác. Hangtalan paripák röpítette hintón ült a hajtó, fejfabóják között vette az akadályt.