Lovas kopjafát állítottak Imre Zoltán emlékére

Marcona szellők terelgették a templom tornya körül megbúvó fellegeket azon a pocsolyakerülgetős februári vasárnap délelőttön, amikor Paptamási népe emlékező ünnepségre gyülekezett az istenháza környéki téren. Messze vidékekről is érkeztek tisztelők és sporttársak az épp egy esztendeje elhunyt Imre Zoltán fogathajtóra emlékezni.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A találkozó létrejötte Rákóczi Lajosnak, a Tulipán Lovas Sportklub vezetőjének köszönhető, akinek a támogatásával ebből az alkalomból egy lófej-ábrázolásos kopjafát állítottak a lovas ember sírhelyére.

Paptamási bajnoka
De ki is volt Imre Zoltán? Paptamásiban született, életét meghatározta a lovak iránti szeretete, s ez a falusi lovas gazda létből országos, sőt nemzetközi hírűvé tette. Elszánt makacssággal élt szenvedélyének, neki köszönhető a romániai fogathajtás nemzetközi színtérre lépése. Rákóczi Lajos lovas szaktekintély elmondásából tudjuk, hogy Imre Zoltán 1997-ben saját költségén utazott ki a Németországban megrendezett világbajnokságra. Javainak nagy részét pénzzé tette csak azért, hogy ez az álma valóra váljon. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a román fogathajtó sport első ízben volt jelen egy világméretű megmérettetésen. Kevés pénzéből nem futotta puccos szállodára, pezsgős vacsorákra, a lovak mellett, az istállóban aludt, az otthonról vitt szalonnát és egyéb elemózsiát majszolgatva, csak a versenyláz hajtotta. A lovak képessége, a szakmai felkészülése korántsem felelt meg a világversenyen való sikeres szereplés feltételeinek, ám ez mégsem szegte kedvét – emlékezett Rákóczi –, hanem még konokabbul odaszánta magát a fogathajtásnak.
Blidár János szegődött szponzorául, kemény edzéssorozat vette kezdetét, s ennek eredményeként a következő világbajnokságon, 1999-ben Kecskeméten az akadályhajtásban Imre Zoltán az ötödik helyen végzett. Szakmai képességeit a magyarországi Bárdos Györgynél fejlesztette, majd a betleni ménesben háromszáz ló közül válogatta ki a legjobbakat. Hazai eredményei is sorra beértek, országos bajnok lett. Szülőfaluja hírnevét öregbítette, hiszen általa Paptamási többször is országos fogathajtó verseny helyszínévé vált.
A későn debütáló, de annál nagyobb elhivatottságú sportemberen, úgy látszott, nem fog az idő, együtt versenyzett a fiatalokkal, telve volt lendülettel, nagy terveket szövögetett. De 2013 februárjának elején minden odaveszett, Imre Zoltán ötvenkilenc évesen hirtelen elhunyt.

Ötvenkilenc szál szegfű üzenete
A szervezők gondos odafigyelését dicséri, hogy az istentiszteletre egy-egy szál fekete szalaggal átkötött szegfűvel érkeztek az emlékezők. Éppen ötvenkilenccel. Ahogyan 59 éves volt az a tölgyfa is, amelyből Szabó István képzőművész Rákóczi Lajos terve alapján megfaragta a Kárpát-medencében felállított első lovas kopjafát. A gondos odafigyelést bizonyította a sírt ékesítő lila és fehér virágkompozíció is, ezek a színek voltak Imre Zoltán versenyszínei.

Tündöklés helyett a szolgálat öröme
Bereczki András helyi református lelkipásztor szolgálata után a sokaság a temetőkertbe indult, élen a Babó Kálmán, Bede István és Tóth János hajtotta fogatokkal. A sír körül a debreceni, a bihardiószegi és a szentjobbi huszárok álltak sorfalat, miközben rövid beszédek hangzottak el. „Szolgálni akartam, nem tündökölni” – Váci Mihály sorait idézve ekként méltatta Rákóczi Lajos Imre Zoltánt, aki szerinte beteljesítette Ady sorait, az Értől indulva eljutott az óceánig. Immár Isten ménesének kiváló lovásza. Matyi Miklós, a község polgármestere az egymás iránti szeretetre, megbecsülésre intett, hisz mint mondta, mindannyian értékesek vagyunk, ahogyan Imre Zoltán is az volt, Paptamási hírnevét vitte a nagyvilágba. A kopjafa leleplezése után Bereczki András református lelkipásztor áldást mondott, majd a jelenlévők elhelyezték virágaikat a síron.

Drága sport a fogathajtás
A református egyház gyülekezeti termében „személyesen” is megismerkedhettünk Imre Zoltánnal, a vele készített interjúfilm révén. Egyszerűsége, szakértelme a pörgő filmkockákon is átsejlett.
Rákóczi Gergő négyszeres kettesfogat-hajtó országos bajnokkal sikerült néhány szót váltanunk a sportág helyzetéről meg a főszereplőkről, a lovakról. Romániában 1989 előtt 1,2 millió lovat jegyeztek, azóta felére csökkent az állomány. A baj az, hogy legtöbbjük nem fajállat, alig ötszázra tehető a jegyzett patások száma. Ezzel szemben Magyarországon az alig hatvanezres állományból harmincezer a tiszta génállományú. A hazai fajlovak állami támogatásának megszűnése tovább gátolja az állomány minőségi javulását. A fogathajtás drága sport, ezért szponzorokra van szükség. A lovak betanítását négyéves koruktól kezdik, két évbe telik az alapkiképzés, és komolyabb versenyre nyolc és tizenhat éves kora között fogható a ló. Az a ló, amelyik versenyeken már bizonyított, több tízezer eurót is megér, a sikeres hátaslovak százezer eurós értéket képviselnek.
A különböző versenyszámokhoz és az edzésekhez három lóra és három kocsira van szüksége egy versenyzőnek. A kocsikat általában Magyarországról vásárolják, átlagosan 1,5-2 millió forintért darabonként. Romániában húsz A kategóriás versenyző van, ők most teljes gőzzel küzdenek az idén Ausztriában sorra kerülő Európa-bajnokságra való kijutásért. Rákóczi Gergő eddigi eredményei alapján biztosan ott lesz Piberben a kontinensviadalon.
Lassan szürkülni kezdett, a sporttársak, barátok elbúcsúztak egymástól. A temetői csend teret nyert ismét a hantok között, korhadt ágait csontvázmozdulatokba torzította az akác. Hangtalan paripák röpítette hintón ült a hajtó, fejfabóják között vette az akadályt.