Újváros első temetői

Várad hadügyi tanácsa 1714-ben stratégiai megfontolásból – hogy egy esetleges támadó sereg ne találjon a vár közelében védelmet –, a vártól számított 500 lépés távolságra (nagyjából a későbbi Nagyvásár tér nyugati vonaláig) minden házat lebontatott. Ettől a határvonaltól csak nyugatra lehetett építkezni. Így jött létre Újváros.

Újvárost északon a Sebes-Körös, délen a Pece-patak határolta. Nyugaton a XVIII. század elején nemigen terjedt túl a Kápolna (ma Rahovei) téren és a mai kéttornyú református templomon. E város legrégibb temetője a Német (volt Teleki, ma Primăriei) utcában, az ottani temetőkápolna körül volt (a mai Rahovei tér helyén). Ezt nevezték később Régi temetőnek. A kápolnát a kapucinus rend tagjai építették, Csáky Imre bíbornok-püspök 1727-ben nekik adományozta a közelben levő egyik házát. A kapucinusok kis temploma, a későbbi temetőkápolna 1728-ra készült el. Ez a temető aránylag nagy területű volt, egészen a Körös (ma Tudor Vladimirescu) utcáig terjedt, ezt az ottani házak alapozásakor talált emberi csontok bizonyítják. Ezt a sírkertet 1778-ban számolta fel a plébánia az országos temető-rendszabályozás keretében. Ekkor már házak vették körül. Az 1823. és 1832. évi visitatio canonica egyaránt Régi temetőként (Antiquo Coemeterio) említi.
A Régi temető bezárása és felszámolása után a város és a plébánia két másik temetőt nyitott. Egyiket a Pecétől délre, a későbbi Vámház (ma Sucevei) utcában létesítették 1778-ban. Ez lett a Zöldkerti temető, amelyet Felső vagy Kistemetőként is emlegettek; a jelenlegi Vadului, Mimozei, Ion Vidu és Sucevei utcák határolták. Háromnegyed részét római katolikus, egynegyedét a görög katolikus felekezetűek használták. Mivel a XIX. század végére körbeépült, ezért a hatóság 1899-ben bezáratta. A bezárt Zöldkerti temetőben az exhumálások határideje az 1920-as években kiadott címtár szerint 1940 lett volna, hogy utána lehessen a telket felparcellázni.
Létezett még 1799-től az úgynevezett Alsó temető, amelyet később Őssi temetőnek neveztek. Az egykori Lóvásár tér mögött a római katolikusok temetője volt, ettől délre a református, majd a görög katolikus parcellák húzódtak. Ezt a sírkertet 1952-ben zárták be a közelében levő vasgyár és vegyi gyár bővítése miatt.
Nem messze tőle, az úgynevezett Madárváros peremén volt a Hattyú utcai zsidó temető. Első írásos említése 1766-ból való. Ez volt a város legrégibb ismert zsidó temetője. A város terjeszkedése miatt csak 1800-ig használták. A Hattyú utcai temető bezárása után a sírköveket avatatlan kezek széthordták. Ahogy Mózes Teréz feljegyezte, a szomszédos utcákban építkezéseken évtizedekkel később is gyakran találtak héber feliratos köveket. Így került felszínre Lipchovitz főrabbi sírköve is. De sok sírkövet egyszerűen széttördeltek, ezért az ősök emlékét ápoló zsidók engedélyt kértek a várostól, hogy a temetőt feláshassák, a csontokat összegyűjtsék, s a megmaradt sírkövekkel együtt az időközben megnyitott velencei temetőben helyezzék nyugalomra. Az engedélyt megkapták, és a maradványokat a főrabbi utasítása szerint, a rituális követelményeknek megfelelően, gyászünnepély keretében átszállították.
A XIX. század utolsó évtizedében időszerűvé vált a városban levő temetők rendezése, néhánynak a bezárása. Minderről a helyi sajtó is gyakran írt. Az alábbiakban néhány újságcikk következik a korabeli sajtóból:
„Nagyvárad város temetőinek rendezése egyik sürgős ügyét képezi Nagyváradnak. Egyik-másik temető helyét, mint az Őssi temetőt és a Zöldkerti temetőt rövid időn belül be kell zárni. A miniszter különben már el is rendelte a temetők ügyének rendezését, mégpedig záros határidő alatt. A kérdés azonban sokkal fontosabb, semhogy könnyedén el lehetne intézni, mert szorosan összefügg a kegyeletérzéssel, a sírboltok ügyével. Éppen ez okból a kérdés alapos tanulmányozást igényel. A város mérnöki hivatala pedig annyira el van foglalva a nagyobb építkezésekkel, a millenniumi kiállításra küldendő munkákkal, miért is a városi tanács felterjesztést intézett a belügyminiszterhez, hogy a rendezésre kitűzött határidőt egy évvel hosszabbítsa meg.”
„Egy bizottság jelent meg tegnap [1896. február 25-én] először a Zöldkerti, majd később az Őssi temetőben, hogy azokat vizsgálat tárgyává tegye. Megnézték, mennyi úgy az első, mint a második temetőben még az üres hely. Évek óta foglalkoztatja a városi tanácsot a nagyváradi temetők rendezése. A belügyminiszter már egy alkalommal határidő kitűzése mellett utasította a várost, hogy a területén fekvő temetőket rendezze. Később ezt a határidőt a tanács kérelmére meghosszabbította a belügyminiszter. A városi tanács tervbe vette, hogy a Zöldkerti és Őssi temetőket, melyek az utóbbi időkben teljesen elhanyagoltattak, bezáratja, s helyettük az Újváros részére a Bóné-kúti [Rulikowski] temetőt jelölné ki. A tett intézkedésekről a tanács egy miniszteri leirat értelmében minden három hóban köteles jelentést tenni a belügyminiszternek.”
„Nagyvárad folytonosan fejlődik, épül. Ez lett az oka azután azoknak a közegészségügyi tekintetből különösen káros állapotnak, hogy a temetők egészen bejutottak a város közepébe. Úgy a gázgyár melletti [Zöldkerti] temető, mint a csillagvárosi temető körül egész sora van a házaknak. A mérnöki hivatal most terveket készít a temetők rendezése ügyében. Úgy a gázgyár melletti és a csillagvárosi temetők, mint a város területén elszórva levő kisebb temetők teljesen megszűnnének. Helyettük két temetőt hagyna meg a város. Egyiket Olasziban, a másikat pedig Újvároson. Ezeket azután egy modern város igényeinek megfelelőleg építenék ki, s adnák át rendeltetésüknek.”
„A bezárt temetőket 30 éven át nem bolygatnák meg. Harminc év után azonban az összes sírokat elhánynák, s a területet használatba vennék. Mindazok, akiknek családi sírboltjuk van, engedélyt kapnának, hogy halottaikat és síremlékeiket más temetőbe átvihessék.”
Busch Dávid városi főmérnök temetői terve szerint az Olaszi és a Rulikowski temető megmarad, utóbbit központi temetővé rendeznék, kibővítenék és parkosítanák. Az Őssi, a Zöldkerti, valamint a velencei és váraljai temetőket be kellene zárni. A szépészeti és közlekedési szakbizottság is tárgyalta a központi temető ügyét Bulyovszky József polgármester részvételével. Busch Dávid városi főmérnök előterjesztésében megoldandó kérdésnek tartotta egy sírásólak építését, a vitás területek rendezését, az újvárosi temetők bezárását, a központi temető bekerítését, a kezelési szabályzat elkészítését. Rimler Károly emlékeztetett arra, hogy a Zöldkerti temetőt 1897. november 30-án bezárják.

Péter I. Zoltán

Képek: 1) Az egykori temetőkápolna, a mai Bunăvestire ortodox templom

2) A Zöldkerti temető az 1890-ben kiadott térképen

3) Az egykori Őssi temető Újváros nyugati végében volt