Móricz mindent az írásnak rendelt alá

A váradi Törzsasztal sorozat legutóbbi, május 9-i rendezvényének vendége SZILÁGYI ZSÓFIA irodalomtörténész, kritikus, Móricz Zsigmond monográfusa volt. Az irodalomtörténész egy évtizeden át kutatta az író életművét, s a nagyváradi esten sok érdekességet mesélt Móricz Zsigmond életéről, munkásságáról.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A Silent kávézóban megtartott irodalmi esten Simon Judit újságíró, a Riport Kiadó igazgatója köszöntötte az érdeklődőket. Felvezetésképpen elmondta: Szilágyi Zsófia a Kalligram folyóirat szerkesztője, a Móricz Zsigmond Társaság elnöke, a Szépírók Társaságának alelnöke. Tíz esztendőn át kutatta Móricz életútját és életművét. E nagylélegzetű kutatómunka eredménye a csaknem 800 oldalas, Móricz Zsigmond című monográfia, mely a Móricz-naplók és más dokumentumok elemzése után lehetővé teszi, hogy újraértelmezzük az író munkásságát. A monográfia egy éve jelent meg a Kalligram Kiadónál, és már nem kapható a könyvesboltokban. Simon Judit hozzáfűzte: nemcsak jóldokumentált a monográfia, hanem nagyon olvasmányos is.
A vendéggel a Törzsasztal-estek házigazdája, Kőrössi P. József beszélgetett, aki elmondta, hogy az irodalomtörténész bátorsággal és empátiával írt a monográfiában a Móricz Zsigmond életében fontos szerepet kapott nőkről, szerelmekről, a családról. Azt is megemlítette: a Kalligram Kiadótól nagy nehezen be tudott szerezni néhány példányt a könyvből, melyeket meg lehetett vásárolni a rendezvényen.
Szilágyi Zsófia mesélt arról, hogyan is lett irodalomtörténész. „Nehéz engem elképzelni másként, mint irodalomtörténészként. Bár gyermekkoromban egyszer dizőz akartam lenni” – jegyezte meg mosolyogva. Nyolc évvel idősebb bátyja is irodalomtörténész, édesapja néprajzos. A Szekszárdon töltött évek, ahol édesapja múzeumigazgató volt, meghatározók voltak az életében. Könyvek között nőtt fel, az írógép kattogásának hangjára aludt el. Írók látogatták rendszeresen a családot, így ismerte meg például Mészöly Miklóst, Csoóri Sándort. Később, az egyetemen ruszistának készült, doktori disszertációjában egy orosz költővel, drámaíróval foglalkozott, a dolgozat címe: Lermontov, korunk hőse. Aztán a magyar irodalommal, a XX. század első felével kezdett foglalkozni. És hogyan vezetett az út Móriczhoz? Egyrészt szakmai okból. Nagyon elhanyagolttá vált a ’90-es években Móricz Zsigmond, inkább Kosztolányi Dezső volt a középpontban. Aztán a 2000-es években a kortárs magyar írók (például Nádas Péter, Oravecz Imre, Grecsó Krisztián) figyelme Móricz felé fordult.
Móricz összetettebb szerző, mint ahogy gondoljuk, magyarázta Szilágyi Zsófia. Szólt a családi indítattásról is. Édesanyja kisújszállási. A családi legendák szerint Móricz annak idején próbált udvarolni a dédnagymamának. Egy alkalommal verset is írt a dédnagymama emlékkönyvébe. Az ’50-es években aztán megszorult a família, s eladta ama bizonyos emlékkönyvet, amit aztán Szilágyi Zsófia kutatásai során megtalált a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. A romantikus epizódok közé tartozott, hogy amikor Móricz-szobrot avattak Kisújszálláson, a dédnagymama sokáig elüldögélt a szobornál egyedül. „Az iskolában kapott Móricz-kép nem egyezett a kisújszállásival” – tette hozzá az irodalomtörténész. Egyébiránt a Forr a bor című Móricz-művet kulcsregényként olvassák Kisújszálláson. Az irodalomtörténész szereti a különleges feladatokat, most egy Kosztolányi-kutatócsoportban tevékenykedik.
Ezután a Móricz-monográfiáról és az író életéről volt szó. Kőrössi P. József szerint a monográfia felkavaró, gyönyörű olvasmány. A szerző a Móricz-művek mellé mindig úgymond odateszi az embert. Szilágyi Zsófia kifejtette: minden szerző egyedi problémákat vet föl. Egy monográfia-írás során a művekkel együtt fontos újragondolni az életrajzot is. Mint megtudtuk, amikor belevágott a kutatásba, otthagyta az egyetemet, ahol tanított, noha kockázatos vállalkozás volt főállású Móricz-kutatónak lenni. Szeptembertől egyébként visszalép az egyetemi pályára.
Szó esett arról, hogy fontos figyelembe venni, megérteni a különféle nézőpontokat. Például amikor Móricz Zsigmond családi válságairól, a különféle krízishelyzetekről írt, vagy amikor az alkotó egyik leányáról, Virágról írt, akit az édesanyja, Móricz első felesége, Holics Janka megesketett: egész életében gyűlölni fogja Simonyi Máriát (az író második feleségét). Holics Janka nyugodt polgári életre vágyott volna. Elhatalmasodott rajta a féltékenység, volt úgy, hogy meg akarta gátolni Móriczot az alkotásban avval, hogy megpróbálta elzárni az írógépét. A hihetetlen életműnek meglett az ára. Móricz az írást helyezte mindenek fölé. Az égvilágon mindent az írás szolgálatába állított. Előfordult, hogy amikor csúnyán veszekedtek Jankával, az író arra figyelt, felesége milyen nyelvi fordulatokat használ. Nem volt az a válsághelyzet, ami közben ne írt volna. Szó volt Janka öngyilkosságáról is, továbbá hogy Móricz hogyan tudatta a sajtóval a halálhírt, és hogy miféle trauma volt az író számára Janka halála. Az is érdekes téma, hogy egy művész miként erősíti föl a traumákat.
Az irodalomtörténész beszélt arról is, Móricz hogyan működött szerkesztőként, milyen politikai támadások érték, és hogy igazi nyugatos volt. Szóba került, milyen módon jelent meg az erotika Móricz írásaiban. Beszélhetünk bizonyos elgyávulásról is (részben Janka miatt). Az erotika sokszor áthelyeződött a naplójegyzetekbe. Volt úgy, hogy az antiszemitizmus billogát sütötték rá Móriczra. „Megnéztem, honnan hová visz az út, hogyan élte meg a ’19-es helyzetet. Bélyegeket ragasztanak a szerzőkre, s a fölfejtéseket már kevesebben olvassák.”
Szilágyi Zsófia fontosnak tartja az írók naplóinak megjelenését. A móriczi világ nyelvezetének megmaradásával kapcsolatban pedig elmondta: sokszínű az életmű, sűrített formákban, kisregényekben volt a legjobb. Egy jó darabig még biztosan olvassuk és olvassa majd az utókor Móricz írásait.
Végül az irodalomtörténész ekként fogalmazott: „Nem szabad Móricz Zsigmond feleségeivel azonosulni. Az azonosulásból valamennyire ki kell lépni. Próbáltam megérteni az író elhatározásait, bár sokszor hozott rossz döntéseket. A kutatónak tanács: ne szeress bele a saját témádba, mert akkor nem tudod kívülről nézni. Rengeteg üres helyet hagytam még, amit lehet tovább kutatni.”
Az esemény dedikálással zárult.

Tóth Hajnal