Testvérkapcsolat rímekből

Süteményversennyel egybekötött borversenyen vett részt Hegyközszentmiklós küldöttsége a Nógrád megyei testvérfaluban, Szandán.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Jó hangulatú társaság fogad a kisbuszon. A kora tavasz végigsuhan az Érmelléken, néhány óra múltán már a Cserhát belsejében, a Szanda-hegy északi lábánál találjuk magunkat. Mocsár László, a közigazgatásilag Székelyhídhoz tartozó Hegyközszentmiklós önkormányzati képviselője a tizenhat tagú „különítmény” vezetőjeként háttér-információkkal lát el. A mintegy 350 kilométerre lévő magyarországi község és Szentmiklós testvér-települési kapcsolata a határtalan költészetnek köszönhető. Boér Péter Pál váradi költő ismerkedett meg „sorstársával”, a szandai Pongrácz Ágnessel. A rímzsonglőr, érzelemmágus Ágnes történetesen Szanda polgármesterének, Pongrácz Mária Annának a testvére. Amikor a szandai önkormányzat az aktuális országhatáron kívüli magyar közösségek között keresett „testvért”, Boér Péter Pál felesége, Elvira asszony hegyközszentmiklósi születésű lévén, szülőfaluját ajánlotta a Nógrád megyei illetékeseknek. A „frigy” három évvel ezelőtt létrejött, azóta ápolják, erősítik kapcsolataikat. Évente öt-hat alkalommal keresik fel egymást, a magyarországiak legutóbb decemberben jártak itt az 1999-ben alakult Dudások Hagyományőrző Csoporttal. Bebizonyították, nemhogy két dudás, hanem huszonöt is elfér egy csárdában, hisz ennyien vannak az alapító tagok.

Ahol jólesik erdélyinek lenni
Szanda bejáratánál megállunk egy szusszanásnyira fotózkodni. Jól látszik a közel hatszáz méter magas dombtetőn emelkedő középkori várrom. A községhez tartozó kisebbik település, Szandaváralja művészteleppé vált az utóbbi években – okít Mocsár –, a táj szépsége, a nyugalom, az olcsó ingatlanok odavonzották a fővárosiakat. A községháza előtt már várnak bennünket, régi ismerősként üdvözlik a társaság zömét. A polgármester, Pongrácz Mária Anna független elöljáróként már harmadik mandátumát tölti. Néhány szót váltunk a település helyzetéről. A lelkes, összetartó közösség mintegy 650 főt számlál, amit a már említett dudások mellett a nyugdíjas klub, a sportegyesület és a vagyonvédelmi egyesület léte is igazol. Szanda történelméből szemezgetve megtudom, hogy már Kr. e. 2000 évvel lakott volt a vidék. A XIV. század elejéről fennmaradt írás Zondaként említi a települést, az elnevezés Zonda György földbirtokostól eredeztethető. Fénykorában, a XV. században városi ranggal bírt.
Igazi érmellékies szeretettel vendégelnek bennünket, a Mizera Mária főzőtudományát dicsérő ízletes ebéd után falunézőbe megyünk. Szokatlan kedvességgel fogadnak a helyiek, portájukról, a kerítésen belülről köszönnek ránk. Tudják, kik vagyunk: erdélyi testvérek. Nagy becsben tartják a régi palóc portákat, tájház is várja a látogatókat. A pincesornál megálljt parancsolnak, a hegyoldalba nyúló sziklavájatokban keményhideg a bor. A falu egyik különleges helye a Mária-kápolna, amint a helyiek nevezik: a Káponka. A Szűzanya szobrát ünnepekre felöltöztetik. A kegyhelyhez történet is társul. A XIX. század vége felé egy bizonyos Varga Jánosné Kis Verona álmában megjelent a Szűzanya, és arra kérte, menjen el a terényi templomba, annak a padlásán egy ládában egy megégett Mária-szobrot talál, szabadítsa ki onnan, és keressen méltó helyet számára. Varga Jánosné úgy is tett. Mesterembert hívatott, hogy kipótolják a szobor sérült részeit, majd üveglappal ellátott „káponkába” helyezték a tisztelt tárgyat. Igen ám, de másnap az arra elhaladó, épp kaszálni igyekvő férfiak egyike észrevette, hogy a mester figyelmetlenségből Mária jobb kezére hat ujjat fabrikált. Gúnyosan meg is jegyezte: „Jól fog tudni vele furulyázni.” Gyalázkodását nem úszta meg büntetlenül, a kasza még aznap levágta az egyik ujját.

Borversenyen süteménnyel
A művelődési ház színpadán épp Pongrácz Ágnes egyik megzenésített versét adják elő, aztán népviseletbe öltözött gyermekpár ropja a táncot, míg a felnőttek hosszú asztaloknál poharazgatnak. Meglepő módon legalább annyi nő van a rendezvényen, mint férfi. A rejtélyre hamar fény derül: az asszonyok beleuntak, hogy a férfiak kedvükre mulatoznak a borversenyen, így Pongrácz Mária Anna polgármesterré választása óta ők is színre léptek. Azóta a borok viadalához süteményverseny is társul.
Négy-négy tagú zsűri rangsorol, mindkét ítészcsoportban egyaránt vannak nők és férfiak. A szentmiklósiakat Árus László Csongor református lelkipásztor képviseli a bukék világában való kalandozás során. A megmérettetés előtt Vagyóczky József helyi plébános köszönti a megjelenteket, majd a konferanszié szerepében az elöljáró asszonyt láthatjuk viszont. A borverseny itt teljesen más, mint az Érmelléken, sokkal inkább a közösségi együttlét inspirálja, mintsem a szakmai motiváció. Kevés a szőlő manapság arrafelé, leginkább kiskertekben termelnek, így történhet meg, hogy a besorolásnál „vásárolt bor” kategória is van. Testvértelepülésként a szlovákiai Leszenye is képviselteti magát, a vendégek itókái külön kategóriában viaskodnak, mit mondjak, fölényes szentmiklósi győzelemmel. Kiss Imre a fehérborok legjobbikát tette a zsűri asztalára, a vörös itókák versenyében a harmadik helyet szerezte meg, míg Kőrösi Gyula borát a második helyre érdemesítették.
Az asszonyok tudományát is kellő odafigyeléssel ízlelgetik. Édes, sós süteményeket és tortakölteményeket majszolgatnak. Ni, felismerem az egyszerű falusi étket, a csörögét. Kiokosítanak, palóc földön herőke a neve. Ettől függetlenül ízlik. Mocsár László felesége, bár nem tartott velünk, egy különdíjat kiérdemlő gyönyörű tortával nevezett be.
A hangulat fokozásaként táncversenyre várják a jelentkezőket, és a zsűrielnök tisztével Mocsár Lászlót bízzák meg. Aki látja a pörgést, forgást, szoknyalibbenést, lábszárcsattogtatást, az tudja, hogy nincs bunda: a legjobb táncosnak kijáró jutalmat a hegyközszentmikósi Balázs Lajos és partnere érdemelte ki, s a második helyre is szentmiklósi kerül: Váradi Endre a párjával.
Hosszan búcsúzkodunk. A kisbusz csomagtartójába útravalóul bőséges elemózsiát erőszakolnak a vendéglátók. Eleinte még fel-felcsendül egy-egy magyar nóta, majd a nap történésein révedezve bágyadtsággal teli csend huppan ölünkbe. Képek villannak, mozdulatok cikáznak, hangok vegyülnek a motor duruzsolásába. Békésen, szeretetben.