Foglalkozása fogorvos, főgondnok és komédiás

Szinte mindenki reflexből fél a fogorvostól, bár ennek maga sem tudja az okát. Talán azért, mert a fogorvos az egyik legintimebb érzékszervünkben, a szánkban piszkál. Félünk, de időről időre felkeressük őket, hogy segítsenek, ha fáj a fogunk. Ilyenkor megnyugtató és bizalomgerjesztő, ha a „kínpad” mellett olyan közismert ember áll, mint dr. KÜRTI LÁSZLÓ.

A páciensek az élet más területeiről igen jól ismerik és tisztelik dr. Kürti Lászlót. Talán a rendelőben sem a fogókkal és fúrókkal felszerelkezett doktort látják benne, hanem a közéleti embert – aki többszörös újraválasztással több mint 13 évig volt az RMDSZ margittai szervezetének elnöke – vagy az amatőr színjátszót, a Horváth János Társaság színjátszó csoportjának alapító tagját, aki komédiákkal, kabaréjelenetekkel szórakoztatja a nagyérdeműt, és a tapsból ítélve nagyon jól alakít. Nos, egy ilyen fogorvos, aki mulattatja is a páciensét, nem félelmetes. Aki pedig nem a színpadról ismeri, az a templomban találkozhatott vele, hiszen jelenleg, immár ötödik éve ő tölti be az Érmelléki Református Egyházmegye főgondnoki tisztségét.
Szakember és közéleti ember egy személyben, aki úgy érzi teljesnek az életét, ha nem „csak” fogorvosként szolgálja közösségét. Az Arad megyei Nagyzerénden született 1944. január elsején, ott végezte el az elemi iskolát, majd Nagyváradon a volt premontreiben folytatta tanulmányait, és a marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemen fejezte be, 1967-ben. Nem orvosnak készült, hiszen irodalmi beállítottságú volt, rengeteget olvasott, és a műkritikusi pálya gondolatával játszadozott. A szülők viszont kiadták az ukázt: „ebből nem lehet megélni”, ezért átnyergelt a fogorvosi pályára. Szerencsésnek tartja magát, mivel valamennyi tanulmányi szinten nagyszerű oktatói gárdát fogott ki. Élete legszebb éveinek a Vásárhelyen eltöltött hat évet tartja. Az övé volt az utolsó generáció, amely színmagyar évfolyamon végzett.
Friss diplomásként 1967 novemberében Margittát választotta, azt a várost, amelyet csak hallomásból ismert. Egy barátja csalta oda, aki azóta már elment, de ő maradt. Megszerette a várost, az itteni munkát, s ma már, ennyi év után, szinte tősgyökeresnek számít. Ide köti a munkája és a családja is. Saját bevallása szerint itt maradása nagyban köszönhető a kórházalapító igazgató-főorvosnak, dr. Pop Mirceának, aki nagyszerű fiatal és tettre kész orvosi csapatot verbuvált Margittára. Jó volt a munkaközösség, a hangulat, igazi marasztaló állapotok voltak, mint mondja, „aranykorát élte akkoriban az intézmény”. Akkor még működött a fogászati karaván, melyen kilenc hónapot húzott le. Emberpróbáló körülmények között kellett dolgoznia és fiatalként bizonyítania. Megtanult gyorsan és önállóan dolgozni, saját bevallása szerint ott vált igazi szakorvossá. Széltében-hosszában járták a környéket, közben sok tapasztalatot szerzett, megtanulta elviselni a páciensek esetleges szeszélyeit, a fogorvossal szembeni fenntartásaikat. Felajánlottak neki egy nagyváradi állást, de nem fogadta el.
A rendszerváltás után, az akkori törvénynek megfelelően, ha tetszett, ha nem, magánvállalkozó kellett hogy legyen minden fogorvos. Ezzel az akadállyal is megbirkózott, magánrendelőt nyitott, asszisztense nem más, mint a felesége, Judit asszony. Több is, mint egészségügyi asszisztens, hiszen az adminisztratív feladatokat és az előkönyvelést is ő vállalta magára. Kürti doktor magánvállalkozóként ment nyugdíjba, de a mai napig aktívan dolgozik, mindaddig, míg képes ellátni feladatát az általa felállított magas mérce szerint. Emellett időt szakít a közéleti tevékenységre is. Egyházmegyei főgondnokként egyházi ügyeket intéz, kapcsolatokat ápol, gyűlésekre, egyeztetésekre kell járnia. Valószínűleg ebben a munkában segíti a városi RMDSZ-elnökként megszerzett 13 éves tapasztalata.
A rendszerváltás előtt nem vállalt közéleti tisztséget, sőt a párttagságot is megúszta, utána viszont nagy lendülettel és odaadással vetette bele magát az érdekvédelmi szervezet munkájába. Mindezért anyagi juttatás nem járt, a fizetség „csak” a sikerélmény volt. Érdemei alapján 2003-ban a Vitézi Rend tagjai közé fogadta. A színjátszó csoport egyik alaptagjának számít, soha nem mulaszt el igazolatlanul próbát vagy megbeszélést. Jól tudja, hogy a komédiázás nem vicc, azt komolyan kell venni. Ahhoz, hogy másokat mulattasson, neki komoly munkát kell befektetnie. Megteszi, mert szereti, és azt vallja: jó érzés tenni valamit a közösségért szakemberként, főgondnokként és komédiásként egyaránt.