Befogadta Szentjobb a gyermekotthont

Lassan másfél évtizede lesz annak, hogy a berlini római katolikus érsek környezetéből elindult az az ökumenikus kezdeményezés, amelynek eredményeként 2006-ban Szentjobbon létrejött a Caritas Szent István Szociális Központ. A létesítmény útját egyengető alapítvány kuratóriumi tagját, dr. Földes Bélát kísértük el egy gyors vizitre.

Gyermekotthon létesült 2006-ban az erős katolikus közösségként ismert Szentjobbon. A német ökumenikus kezdeményezésre végül a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség válaszolt tettekkel: felajánlotta a szociális létesítmény székhelyéül a községben visszakapott egykori iskolaépületét, a vincés szerzetesnővérek hajdani tulajdonát. Az árvák, veszélyeztetett környezetben vagy szegénységben élő gyermekek ellátását, nevelését egy alapítvány keretében szervezték meg azzal a törekvéssel, hogy az otthon létesítésének gazdasági hatása is legyen a településre. A szentjobbi apátság ugyancsak visszakapott földjeiből 50 hektárt 49 évre az alapítvány ingyenes használatába adott, hogy a létesítmény fenntartásába besegítsen.
Mára már három épületben él a gondozásra szoruló közel negyven gyermek és fiatal, akik a Bihar Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság közreműködésével kerülnek Szentjobbra. A legtöbben a Szivárvány Házban leltek otthonra, ez a központ fő ingatlana, a régi iskola kibővített épületéhez két emeletes szárny is kapcsolódik immár. Itt van a tágas ebédlő és a konyha, ahonnan a kisebb házak lakóihoz is eljuttatják a reggelit-vacsorát. A tető déli részén napelemek sorakoznak az energiatakarékos épületben. Minden otthont egyébként fatüzeléses saját kazán lát el meleg vízzel és fűtéssel. A főépület manzárdjában még vendégszobákat is kialakítottak, bárkit szívesen fogadnak egy-egy hétvégére vagy hosszabb időre is. Kápolna is van a tetőtérben, a fa tartógerendák és berendezési tárgyak a természet és a lélek harmóniáját közvetítik.
A tágas, rendezett udvar, a tetőablakoknak köszönhetően világos tanuló- és lakószobák, a falakat díszítő mesefigurák vidámságot, biztonságot sugároznak. A legtöbb otthonlakó az Érmellékről származik, vannak közöttük románok is, akik pár hónap alatt könnyedén megtanulnak magyarul, bár nem ez a cél; itt mindenkihez anyanyelvén szólnak. Három váltásban, a nap minden órájában gondjukat viselik a nevelők, van közöttük képzett orvosi asszisztens is. A gyerekek a községbeli családorvoshoz vannak beíratva.
A Szent Ferenc Házat lakják a nagyobbak, velük nem találkozhatunk, mert legtöbbjük Feketeerdőre kirándult, a vincés nővérek birtokára. A központ mikrobuszával utaztak egy hétvégére – meséli Pál Enikő nevelő –, a többiek pedig még nem értek haza az iskolából. Az alapítók feltett szándéka, hogy szakmát, vagyis megélhetési lehetőséget adjanak a szociális központból kikerülő fiatalok kezébe, de pártolják a továbbtanulást is. Az otthonban maradhat ugyanis 25 éves koráig az egyetemi hallgató. A gyerekek a szentjobbi nyolcosztályos iskolába járnak – így nem mellesleg a tanintézmény fennmaradását is szavatolják –, aztán legtöbben szakiskolában tanulnak tovább Nagyváradon, Borson, de van közöttük „licista” is. A bentlakás árát és az utazási költségeket mindegyiküknek az alapítvány állja.
Nincsenek bezárva a fiatalok, 18 éves koruk után pedig arra mehetnek, amerre akarnak. Volt olyan is, aki a külföldön szerencsét próbáló szülei életformáját választotta, de többen vannak, akik az otthon közelében maradtak. Egy kislány például Szentjobbon talált férjet – meséli Földes Béla –, és most a központ konyháján szakácsnő. „Azért is szerencsés, hogy nem egy városban, hanem egy kisebb településen létesült a szociális központ, mert így a helyiek az évek során megismerik az itt nevelkedőket, azok a közösségi élet részévé válnak, ebben szocializálódnak, és a falu kikéri a gyerekeket” – teszi hozzá a főorvos.
Hároméves most a legkisebb lakó, aki testvéreivel és a többi, 12 évesnél nem idősebb gyerekkel a Tarka Kövek Házában talált otthonra. Nevetve, egymás szavába vágva, lelkendezve mesélik a kicsik az újdonságokat Földes doktornak, és Klaudia felelősségteljesen lát neki az ajándék bonbonok igazságos szétosztásának. Marica kézen fog, hogy megmutassa a szobáját, de rám pisszeg: csendben legyek, mert alszik a legkisebb „testvérke”. Törődnek egymással a gyerekek, és megtanulják, amit egy „rendes családban” felnövő társuk is: a szoba, a holmi rendben tartását, az alapvető háztartási foglalatosságokat a házi feladatok elkészítése mellett.
Ősszel rendszeresen segítenek az otthonlakók szüretelni az apátsági szőlőben, és a jószágok körüli meg a kerti munkákból is kivehetik a részüket. Nyulat, kecskét, birkát tartanak, búzán, kukoricán, napraforgón kívül zöldségeket is termesztenek – ezt már Soós Attila igazgató sorolja. Két éve két fóliaházat is berendeztek. Az alapítvány tulajdonában lévő kft.-t azért hozták létre, hogy az intézmény fenntartási költségeit előteremtsék. A kft. forgalmazhatja a terményeket, és a segélyként kapott, a szociális központban hasznavehetetlen használati cikkeket is eladják. Asztalosműhelyük is van.
Az állami hozzájárulás alig teszi ki az otthonban nevelkedők éves gondozási költségének 5 százalékát – magyarázza Földes Béla. Mivel civil szervezetről van szó, az alkalmazottak bérébe például semmit sem pótol az állam, pedig a Szent István Szociális Központ jelenleg 39 embert, zömmel helybelit foglalkoztat munkakönyves állásban. Ugyanakkor közétkeztetésnek minősül az otthonlakók kosztolása, ezért az erre a szektorra érvényes élelembeszerzési szabályok érvényesek rá, így például nem szolgálhatják fel a saját farmjukon nevelt kecskék tejét – tette hozzá Földes doktor. A legfontosabb bevételi forrásaik tehát az adományozók. Közülük a legkiemelkedőbb támogató a melki (Ausztria) apát, aki maga is rendszeresen ellátogat Szentjobbra. Rendszeresen járnak ide külföldi önkéntesek is, hogy két kezük munkájával segítsék a létesítményt, hogy helyt tudjon állni a talán legfelelősségteljesebb vállalkozásában, a gyermekek nevelésében.