A közönség ad erőt az új dalokhoz

Berettyószéplakon koncertezett néhány hete az erdélyi származású, hosszú évek óta Svédországban élő, a világot bejáró, ám egyre többet itthon s az anyaországban fellépő énekes, Tamás Gábor, aki interjút adott a Biharországnak.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Hogyan fogadták Önt az érmelléki magyar emberek?    

Megható látni az érmelléki emberek ragaszkodását a magyar zenéhez. Pedig sokan el sem jöttek, mert nem hitték el, hogy Tamás Gábor valóban az õ településükön koncertezik. Fontosnak tartom, hogy ellátogassak a szórványvidékre, ahol a magyarság kisebb, vagy nagyon kis százalékban van jelen, bennük is erõsíteni kell a magyarságtudatot. Úgy érzem, koncertjeimmel segíteni tudok ebben. Fennmaradásuk érdekében fontosak a magyar kulturális események. Megkértem a turnészervezõimet, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a szórványmagyarságra.

Milyen érzés otthonról hazajönni?

Már soha nem fogom tudni helyrerakni, hogy hol vagyok otthon. Szerintem ott vagyok otthon, ahol éppen nyugovóra hajtom a fejem. Az új Európa a laza határaival megkönnyíti a helyzetemet. Tegnap este alig két óra alatt Stockholmból Budapestre értem, onnan néhány óra alatt a Partiumba. A hazám mindig Erdély marad.

Milyennek látja az anyaországon kívül rekedt magyarokat?

Azt kell mondanom erre, amit a Magyarországról, Erdélybe, Partiumba átlátogató emberektõl gyakran hallok: „Ezek még igazi magyarok.” Így látom én is. Jó lenne, ha ez soha nem változna meg, és mindig ezt az arcot mutatnák. Erõs és összetartó az erdélyi magyarság, mert nekünk tiltva volt magyarnak lenni. A nemzeti öntudat beszivárgott az emberek génjeibe, s ott is erõs, ahol csak kevesen vannak. Nekik nehezebb dolguk van, tiszteletet és megbecsülést érdemelnek. Igen sok meghívást kapok a Felvidékre is, ezenkívül bejártam a magyarságot Ausztráliától Amerikáig.

Van-e honvágya, és ha igen, hogyan tudja kezelni?

A honvágy soha nem múlik el. A hazáját elhagyó ember olyan, mint egy gyökerétõl elszakított virág. Nehéz a döntés és fájdalmas az elmenés. Én soha nem vágtam el a köldökzsinórt, mely szülõföldemmel köt össze. Nem is tudtam volna megtenni. Követtem az itthoni eseményeket, ismertem a magyarság problémáit és örömeit. Eleinte évente egyszer, de ma már akár kéthetente itthon vagyok. Ma a honvágy a nyitott határok miatt nem ugyanaz, mint 15–20 éve. Nem olyan kínzó és elviselhetetlen.

Úgy látom, mégis meghatódik, ha a honvágyról beszélünk.

Nem könnyû legyõzni a honvágyat, de a megírásához éppen erre a lelki megpróbáltatásra volt szükségem. Nem rendelésre készültek, az akkori lelkivilágomat tükrözik. A harminc év alatt összegyûlt érzéseket próbálom néhány percben összesûrítve közölni. Õszinték és szívbõl jövõk a dalaim, talán ez a sikerük titka. Belsõ motor hajtja õket.

Önt megismerték és megszerették az Érmelléken. Elképzelhetõ, hogy gyakrabban fogjuk látni, hallani?

Én minden meghívásnak eleget szoktam tenni, ha össze tudjuk hangolni az idõpontot. Nagy öröm számomra megismerni az itteni embereket, mivel disszidálásom elõtt nem jutottam el ezekre a kedves vidékekre. A közönség szereti a dalaimat, és a belõlük sugárzó megbecsülés és szeretet ad nekem erõt az új dalok megírásához és az új turnék megszervezéséhez.

Nem játszott el a visszatelepülés gondolatával?

Nincs szükség rá, nem attól vagyok erdélyi magyar, hogy veszek itt egy házat. A technikai fejlõdés beszûkítette a távolságot, nem érezhetõ úgy, mint hajdanán. Én attól érzem magam erdélyi magyarnak, hogy a lelkem és a szívem itthon maradt.