Az újvárosi központi temető

Új temetői szabályrendelet elfogadásáról döntött Nagyvárad város vezetősége 1898 tavaszán. A leglényegesebb az volt, hogy kimondták: a köztemetőn belül felekezeti temetők is létesíthetők. Ha kérik a felekezetek, külön temetőrészeket kapnak, melyek rendelkezési jogát megválthatják, de ezek a részek is köztemető jelleggel bírnak.

A szakbizottságok után a váradi városi tanács is tárgyalta a temetők szabályrendeletét, amint arról az egyik napilap is beszámolt: „Nagy ideje annak, hogy rendezetlen temetőügyünk rendezését Nagyvárad város tanácsa megkezdte. Nem múlt el év, hogy e rendezést a belügyminiszter is ne sürgette volna. Most aztán, amikor a honvéd-hadapród iskola építése folytán az úgynevezett Zöldkerti temetővel kényteleníttetett a város felhagyni, még sürgősebbé vált a temetők ügyének kellő módon való rendezése. Tanácsunk utóbbi időben egész eréllyel fogott hozzá a rendezéshez, s mivel a korábban készített temetői szabályrendelet-tervezet sok tekintetben nem volt megfelelő, Komlóssy József gazdasági tanácsnok bízatott meg egy új szabályrendelet-tervezet készítésével, ki is e megbízatásnak rövid idő alatt megfelelt. A tervezetet a tanács most újból tárgyalás alá vette, s azt a lehető legrövidebb idő alatt megállapítja, s azután a közegészségügyi és jogügyi bizottság véleményének meghallgatása mellett az a közgyűlés elé fog terjesztetni elfogadás végett.”
„A szabályrendelet szerint lesz két köztemető; a Várad-Velencén levő temetőket a mostani kezelés mellett egyelőre fenntartják. A köztemetőkben mindegyik hitfelekezet részére külön területet jelölnek, ezenkívül még lesz olyan terület, melyen azokat temetik el, kikre nézve saját végakaratuk vagy örököseik, illetve hozzátartozóik valamelyik felekezeti temetőrészben való temetkezést ki nem jelölik.”
„A városi közgyűlés határozatban kimondta: az újvárosi (a Zöldkerti), a velencei, a váraljai temetőket beszünteti, s egy központi temetőt állít fel Újvároson a régi Rulikowski temető kibővítésével s rendezésével. Ezt a határozatot annak idején az egyik képviselő megfellebbezte. A miniszter a napokban döntött: jóváhagyta a közgyűlés határozatát.”
Az újvárosi központi temető az 1870-ben megnyitott Rulikowski temető átalakítása nyomán alakult ki. Első lépésként 1898-ban a bejárattól egy széles főutat alakítottak ki, s emiatt 50 sírt felástak, és a halottakat másutt helyezték el papi áldás mellett. A ma is ismert Rulikowski temetőnek a főúttól jobbra eső részét már 1870-től használták. A bal oldali részen alakították ki 1899-től az új köztemetőt.
A Rulikowski temető jobb oldali részén, a keresztények parcelláin túl mérték ki a neológ zsidó temető parcelláját, amelyet még 1899 június havában a neológ izraelita hitközség meg is vásárolt a várostól, és magas kőfallal vett körül. Ugyanitt Rendes Vilmos épített egy halottasházat is. Már az első évtől kezdve a neológok temetni is kezdtek az új temetőbe.
Az ortodox zsidók egyelőre nem igényeltek itt parcellát, ők továbbra is a velencei temetőt használták. Majd csak 1916-ban kérték a kijelölt terület átadását, mivel véleményük szerint a velencei sírkertben már nem sokáig marad hely. Végül az új ortodox zsidó temetőrész megnyitása elmaradt, talán a világháború miatt. Majd csak 1926. október 31-én került rá sor a Szentegyletnek köszönhetően. „Ezen a napon – írta Mózes Teréz – nyitották meg az új ortodox zsidó temetőt. A vallásos szertartásoknak megfelelően a főrabbi vezetésével zsidók tömege vonult ki a régi velencei temetőbe. Gyászimával vettek búcsút a város halottaitól, elsősorban a régi vallási vezetőktől, a nagy rabbiktól, majd a Zárda (ma Mihai Viteazul) utcai nagytemplomban tartott istentisztelet után kivonultak a 7000 sírhelyet számláló, Rulikowski úti temetőbe. A temetőt úgy tervezték, hogy előreláthatólag 35 évig kielégítse az igényeket, de a körülötte levő területek további 100-200 évre is biztosították volna a halálozási statisztika előirányzatait. Akkor… senki nem gondolt arra, hogy a Váradról elhurcolt zsidók gázkamrákban lelik halálukat…”
Gondolatban térjünk vissza az új köztemető előkészületeihez. Amint az egyik helyi napilap 1899 novemberében írta: „Lassankint kialakul a volt Rulikowski, most már újvárosi központi temető azzá, aminek szánták: a halottak modern, díszes nyugvóhelyévé. A város rendeztette az utakat, főbejáró kaput készíttetett, csinos lakása van ott a temetőőrnek, benn a temetőben igen sok díszes családi sírbolt készült.
A felekezetek egymás után veszik birtokukba a részükre kijelölt temetőrészeket, a római katolikusok be is rendezkedtek, tegnap pedig az ágostai evangélikusok nevében Osterlamm Ármin felügyelő s Materny Imre lelkész kérték a tanácsot, hogy az egyház részére adja át a kijelölt területet. Az átvételt a beadvány aláírói, ezenfelül ifj. Rimler Károly és Péchy Antal fogják teljesíteni. (…) A sorhelyek kitűzése megtörtént, s aki át akar venni egy-egy sírhelyet vagy sírboltnak való területet, az illető felekezethez vagy a városhoz forduljon, míg a közös temetőben levő sírhelyeket a városnál lehet megváltani. Akik igazolják, hogy a bezárt Zöldkerti temetőben valamely területet megvásároltak, s árát kifizették, hasonló nagyságú területet ingyen kapnak az újvárosi központi temetőben. A temetőben apró, fehér lécek jelzik az egyes sírok és sírhelyek nagyságát…”
A Rulikowski temetőt nem ismertetjük részletesen, hiszen azzal Kordics Imre helytörténész foglalkozott nagy szakértelemmel, részletes felméréseket végzett 2010-től. Várható, hogy a közeljövőben megjelenik erről a tanulmánykötete is.

A Rulikowski temető kápolnái
• A Steinberger római katolikus temetőkápolnát 1908-ban építette Sztarill Ferenc Steinberger Ferenc apátkanonok megrendelésére. A kápolnát az 1905-ben elhunyt kanonok hagyatéki gondnoka, Bundala Mihály kanonok építtette fel, és 1908. október 30-án áldották meg. Az eklektikus, túlsúlyban neoreneszánsz elemeket tartalmazó épületet ma is az eredeti funkciója szerint használják, de már felekezettől függetlenül.
• Alexandru Haşaş 1938-ban építtette elhunyt nejének azt a kápolnát, amelyet temetőkápolnaként használnak az ortodox hívek. A kápolnát Molnár György építészmérnök tervezte neobizánci stílusban, és Pintér István építészmérnök kivitelezte.
• Úgyszintén 1938-ban építtette Traian Valeriu Frenţiu görög katolikus püspök családi sírboltnak azt a kápolnát, amelyet 1989 után ismét használhatnak a görög katolikusok temetőkápolnaként. Tervezője Sallerbeck Antal, építője Papp János volt.
• A városi ravatalozó – amit eredetileg krematóriumnak szántak – 1936-ban épült a városi mérnöki hivatal tervei szerint. Építése idején korszerűnek számító, villamos hűtésű kamrákkal, három ravatalozóhelyiséggel és egy irodával látták el.