Míves, díszes csűrkapuk

Dr. Kós Károly néprajzkutató az 1970-es években bejárta a Belényesi-medence magyar falvait, és nagyon szép, szakszerű leírást adott a köröstárkányi szárazkapuk bádogozott díszeiről (Dr. Kós Károly: Tájak, falvak, hagyományok, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976). A csűrkapuk bemutatásával és díszeik leírásával foglalkozunk, ezt eddig még nem dolgozták fel.

Köröstárkány házainak utcai bejáratát bádogkapuk védik. A deszkából készült kaput már 1909-től cinezett bádoggal borították, hogy tartós és biztonságos legyen. A csűr az utcával párhuzamos épület, mintegy lezárja az udvart. Udvar felőli kapuja díszes, lécrácsozású, a kert felőli részén pedig tömör deszkakapuja van. A kapu vázát két függőleges kapuoszlop és ezeket felül és alul keresztben összekötő kapugerenda alkotja. A 3,10 x 3,20 m-es kapunyílásba helyezik a kétszárnyú kaput. A keskeny szárny – 1 m széles – a bejáró, ezen közlekednek az emberek és engedik állataikat az istállóba, ezt retesszel szokták zárni. A nagykaput – általában 2,10 m széles – csak a szekérnek nyitják ki. Mindkét szárnyat a földbe ásott ütközőkhöz és fent a gerendához reteszelik. Hasonló formájú és méretű csűrkapukat találtunk Kisnyégerfalván, Várasfenesen, Belényessonkolyoson és Körösjánosfalván.
A csűrkapukat helyi mesterek: ácsok, asztalosok építették. Ezeknek a díszes kapuknak a megmunkálása, ornamentikája funkcióbeli motivációt is hordoz – a levegő könnyebben jusson a helyiségbe, hisz a csűr padlásán tartották a szénát az állatok téli etetéséhez.
Az 1950-es években készült csűrkapuk alul deszkázottak vagy bádoggal borítottak – 1 m magasságig –, felül lécezettek, két-három színnel festett díszekkel. Találtunk a csűrkapukon két sorban elhelyezkedő motívumként a holdat és a nap sugarait szimbolizáló megoldást – felül a hold, lejjebb egy sorral a nap, mindezek hármas tagozódással. Eleinte szinte minden faragott díszt más színre festettek, használták a piros, fehér és zöld színeket. Napjainkban alapszínként a zöld és a bordó árnyalatait használják. Itt-ott a nap vagy hold sugarait festették fehérre vagy sárgára. A motívumokat később átvették a román falvakban is, a kellő cifrázással együtt.
Ácsmesterek faragták, fűrészelték a kaput díszítő léceket, szerszámuk fűrész, véső, fareszelő volt. A kapu fenyődeszkából, a váz tölgyfából készült. Egyenlő szélességű deszka és léc kellett hozzá. Fűrészeléssel alakították ki a léc- és deszkamotívum sorokat. Kétféle megoldást használtak: léckiképzéssel, ez léccel való díszítést jelent, illetve deszkakiképzéssel, azaz a deszkát keskenyen befűrészelve pozitív és negatív hatású motívumokat alkottak. De találtunk egyszerű mértani hálózatba rendezett lécezést is, ahol a vonalak kereszteződését félkörben is hangsúlyozták.
Egyedi motívumok helyi változataival is találkoztunk. Köröstárkányban két kaput virágmintával – tulipán, rózsa, búzavirág – és tölgyfalevéllel ékesítettek, mégpedig a növények cserépből nőttek ki. Egy másik kaput állatokkal – szarvas, őz – cifrázott a mester. Helyiek elmondása szerint Várasfenesen Szatmári Péter kőműves, Halász Ferenc, Belényessonkolyoson Szakács János, Kisnyégerfalván Balaskó János asztalos, Köröstárkányban Susúj Petrus készítették az 1950-es, 1970-es években ezeket a díszes csűrkapukat.

Miklós János képzőművész,
Belényes