Fogy a siteri gesztenye

A Nagyváradtól mintegy 20 kilométerre fekvő Siter főleg Árpád-kori műemlék templomáról és a szelídgesztenyefa-ültetvényről vált ismertté. Ez utóbbi egyedi az egész térségben.

Siter nevét az 1332–37-es pápai tizedjegyzékben említik először, de bizonyára már a tatárjárás előtt is létezett a település. A falu közigazgatásilag Hegyközcsatár községhez tartozik. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a településen 663-an éltek, közülük 596 magyar nemzetiségű, 43 román, 20 roma és 4 szlovák; 2011-ben már csak 597 lakost számlált a falu.
A település szép helyen fekszik, a Réz-hegységhez nyugatról csatlakozó Hegyköz dombvidéke mintha átölelné a falut. A Siter legmagasabb pontján álló Árpád-kori templomot már Szalárd környékéről is lehet látni. Vitályos Barna, Hegyközcsatár polgármestere, aki siteri lakos, igazi lokálpatriótaként beszél a faluról és az egész Hegyközről. A főúton autózva jobbra is, balra is kell figyelnem, amikor azt mutatja, mik is valósultak meg az utóbbi időben. Ahol korábban csak bozót és gaz tenyészett, ma üzemcsarnokok, farmok vagy más létesítmények állnak. Ilyen az a gazdaság is, ahol egy vállalkozó áfonyát és málnát termeszt, ugyancsak az út mellett álló két nagy üzemcsarnokban hőszigetelő nyílászárókat gyártanak, munkát adva a helybelieknek. A tótteleki erdészház közelében nagy területen épül ifjúsági tábor. Egy ház már áll, többnek elkészült a betonalapja, s a labdajátékok pályái is ki vannak jelölve.

A szelídgesztenye
A faluba érve körbenézünk a siteri utcákon, majd Vitályos Barna házában beszélgetünk. Amikor a szelídgesztenye-ültetvény felől érdeklődöm, a polgármester szomorúan mondja, hogy kipusztulóban van. „Ezek a fák egy völgyben találhatók, az ottani klíma nagyon kedvező a szelídgesztenye termesztésére. Sajnos az idős fák kipusztultak, az elültetett fiatalok pedig még nem hoznak termést – magyarázza. – Az elmúlt években sikeresek voltak a siteri gesztenyefesztiválok, sokan eljöttek. Ezekkel a rendezvényekkel is öregbítettük a település hírnevét, hiszen azelőtt évtizedeken keresztül ez egy elzárt falu volt. A jegyezhető pozitív változások abban az időben kezdődtek el, de hathatósabban akkor, amikor én lettem a polgármester. Mindig is úgy próbáltam kezelni a Hegyközcsatár községet alkotó négy települést – Csatár, Siter, Tóttelek, Sitervölgye –, mint négy gyermeket. Áttörést jelentett Siter életében, hogy 2008-ban átadtunk egy 7,2 kilométeres aszfaltozott útszakaszt” – mondja Vitályos Barna.
A falu életében sokat jelentett, hogy 2003-ban a hét települést magában foglaló Hegyközcsatár nagyközségből két kisebb község jött létre Csatár, illetve Hegyközpályi központtal. Vitályos szerint Siter egyik égető gondja a települést Nagyváraddal összekötő buszjáratok hiánya volt. Konszenzusra jutottak a szállítási vállalkozóval, így naponta nyolcszor jár Váradról autóbusz Siterbe és vissza.
– Rendbe tettük az orvosi rendelőnket – emlékszik vissza az elvégzett feladatokra az elöljáró –, aztán visszakapta az ingatlant az eredeti tulajdonosa, s mi rendelő nélkül maradtunk. Az iskolát a maximális lehetőségek szerint felújítottuk. A gyerekek létszáma nagyon lecsökkent, ezért az V–VIII. osztályos tanulóknak Csatárba kell járniuk. Van iskolabuszunk, a gyerekek azzal utaznak. Az elemi osztály maradt, itt is kevés, mindössze 17 gyerek van, az óvodai csoportba 22 apróság jár. Az óvodát a felújított iskolába költöztettük, a régi óvoda épületét is rendbe tettük, és itt rendeztük be az orvosi rendelőt. Rendbe tettük a kultúrházat is, amely ugyancsak leromlott állapotban volt. Három éve kezdtük el a három település ivóvízellátását célzó programot. A siteri vezetékrendszer is elkészült, hossza 6,2 kilométer, most kötik be a lakásokba. Három kilométeren leaszfaltozták az utcákat a faluban, és már kész a terv arra, hogy az ivóvíz bekötése után minden utcánkat leaszfaltozzuk. Méltóképpen rendbe tettük a temetőkápolnát, és kerítést építettünk. A villanyhálózatot is teljes mértékben kicseréltük, vannak új transzformátoraink is.
– Hol dolgoznak a siteriek, miből élnek?
– Megváltozott a lakosság összetétele, a falu elöregedett, nagyon sok az egyedül élő özvegy. A fiatalok itt maradtak, hiszen van munkalehetőség, több vállalat kocsii is kijárnak a településre, reggel viszik Váradra az embereket a gyárakba, üzemekbe, este hozzák haza. Néhány család földművelésből él, néhány állattenyésztésből. Nagyon sokan beadták a földjüket a településen működő mezőgazdasági vállalkozásba, ennek köszönhetően ma már nincs parlagon heverő föld Siterben. A jövőben mindenképpen beruházókat szeretnénk idecsábítani, vannak területek, amelyeket fel tudunk ajánlani építkezésre, újabb és újabb munkahelyek teremtése érdekében.

Vadásztrófeák
Felkerestük a falu egyik legismertebb lakóját, Brád Gyulát. Ő a település mindenese, akinek csak gondja van, az hozzá fordul. 1996 óta képviseli a falut a hegyközcsatári helyi tanácsban. Vendéglátónk háza, de főleg a belseje egyedi, nem sok helyen találni ilyet: a bejárati folyosón több tíz vadásztrófea díszíti a falat. Lenyűgöző látvány.
– Itt születtünk, a szüleink is itt éltek, megszoktuk ezt a helyet, és nagyon szeretünk itt lakni – magyarázza Brád Gyula, mit is jelent számára Siter. – Jó itt a levegő, nagyon szép a táj, jól lehet itt élni, csak sokat kell dolgozni. Vannak olyanok, akik elköltöztek a településről, és egy idő után visszajöttek. Mi a földjeinket egy társulásba adtuk be, mert nehéz volt az egyéni gazdálkodás, nagyon sok volt a vad, nem tudtunk ellene védekezni, most talán ez jobban sikerül a társulásnak. Amikor visszaadták a földeket, elkezdtem én gazdálkodni, ebben a gazdaságban mindig volt ló, tehén már az apám idejében is. Nekem is volt két lovam, szántottam velük, de ma már nincs se lovam, se tehenem. A falu csordájában is csak 27 tehén van, mert nincs hol értékesíteni a tejet. Főleg azok tartanak tehenet, akik saját fogyasztásra használják a tejet, vagy ismerőseiknek értékesítik.

Ikonok a templomfalon
Utunkat folytatva a református parókiára kopogtunk be, ahol Gavrucza-Nagy Emese lelkipásztort régi ismerősként üdvözölhettem. Az egyházközségnek mintegy 400–450 híve van, közülük 200 aktív, aki fizeti a járulékot, de legalább 120-an egyáltalán nem járnak templomba. Az istentisztelet látogatása elfogadható, megfelel a bihari átlagnak.
– Amikor idejöttem, „délutános” gyülekezet volt az itteni – meséli a tiszteletes asszony. – Én inkább a délelőtti fő istentiszteleteket ismertem meg, ezért a hívek is átpártoltak a délelőttre. Most, hogy Hegyközújlakra is beszolgálok, csak délelőtt van istentisztelet.
Tavaly három évfolyam konfirmált, most vannak elsőéves konfirmandusok, és hatan már második évesek. Ha tíz konfirmálandó fiatal összegyűl, akkor konfirmálnak – magyarázza a lelkipásztor. Úrvacsorát általában többen vesznek, mint amennyi a rendszeres templomlátogató.
– Nagyon népszerű a húsvét hajnali istentisztelet, akkor sokan eljönnek a templomba. Ennek az az ára, hogy a húsvét délelőtti istentiszteleteken nagyon kevesen vagyunk. Szoktunk tartani konfirmandustalálkozót, amikor az elszármazott siteriek is hazajönnek, ezek nagyon sikeres egyházi események. Ez a templom a maga módján egy misztikus hely, vannak, akik emiatt kérnek valamilyen egyházi szolgáltatást. Ebben a hónapban például Kolozsvárról érkezik egy fiatal pár, akik itt akarnak megesküdni.
Most Marosvásárhelyről érkezett szakemberek restaurálják a templombelsőt. Eredetileg a székesfehérvári Láng József restaurátor dolgozott itt. Most kaptak egy nagyobb támogatást a Teleki Alapítványtól, ennek köszönhetően érkezett egy héttagú szakembercsoport a freskók restaurálására. Gavrucza-Nagy Emese arról is tájékoztatott, hogy a falképek Szent György legendás tetteit ábrázolják. Hasonló ikonográfiasorozat egész Európában csak egy-kettő létezik. A siteri egyediségét az adja, hogy az egyes képein ábrázolt történetek nem maradtak fenn írott legendában. A másik értékmérő a korai keletkezés: a XIII. századból datálódik, bizonyíték erre az itt használt néhány betűtípus, amely későbbi korban már nem fordult elő.
Az Árpád-kori templom falképeit szemlélve az ember elgondolkozik azon, hogy ezek az ábrázolások majd ezer éve keletkeztek. A restaurátorok nagy figyelemmel végezték munkájukat, köszönésünket fogadták ugyan, de tovább dolgoztak. A lelkipásztor elmondta, ha minden jól megy, az idén befejezik a restaurálást, és teljes díszében fog tündökölni a siteri református templom.

Deák F. József