Négy szólamban dicsérik Istent Margittán

A margittai római katolikus egyháznak a régmúlt időktől fogva volt a jó torkú hívekből spontán összeállt kórusa. Szervezett formát először 1974-ben öltött az énekkar.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A régi időkben az énekelni szerető margittai római katolikus hívek a karzaton foglaltak helyet, és a miserendi énekeket együtt énekelték a mindenkori kántorral. Természetesen a földszinten ülők is bekapcsolódtak az énekes istendicsőítésbe. Hivatalosan 1974-ben alakult egyházi kórus, a Passió az akkori kántor, Nagy József irányításával. Nevéből adódóan tagjai a passiót énekelték, és azt sem minden évben.
2008 tavaszán új kántort kapott a katolikus közösség Szabó Péter személyében, s ő fontosnak tartotta, hogy létrehozza, illetve újraélessze a kórust. Ugyanazon év nyarára már megalakult a tucatnyi hölgyet számláló szervezett kar. Rendszeresen énekeltek a szentmiséken és az augusztusi búcsúünnepen, akkor még csak egy szólamban, de így is hírük ment, és meghívták őket Szalacsra a bérmálási szertartásra. Később két férfi – Krisztik János és Kotlár Gyögy – is csatlakozott hozzájuk, így színesült az előadásmódjuk, de ez ahhoz még kevés volt, hogy többszólamú kórusműveket adjanak elő. Az áttörés 2011-ben következett be, amikor a Horváth János Társaság civil vegyes karából – követve református társaik jó példáját – egyszerre hatan, köztük négy férfi, jelentkeztek éneklésre. Mások is kedvet kaptak az egyházi karénekhez, közöttük több fiatal, így már minden együtt volt ahhoz, hogy négy szólamban énekeljék az egyházi kórusműveket.
A kántor odaadó munkájának és a tagok lelkesedésének köszönhetően színvonalas kórussá fejlődtek. A miserendi éneklés és a passió előadásán kívül elfogadtak meghívásokat egyházi kórustalálkozókra, egyéb rendezvényekre. Igencsak jól szerepeltek az első katolikus egyházmegyei kórustalálkozón (2012 novembere), melyet a nagyváradi bazilikában rendeztek meg. Fellépésük ismertséget és elismertséget hozott számukra. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a második egyházmegyei találkozónak tavaly novemberben már Margitta adhatott otthont. Idén az a tisztesség érte őket, hogy május 4-én, az anyák napi szentmisén a váradi székesegyházban énekelhettek, a miserendi énekeken kívül kórusműveket – Eljött a drága ünnep, Anima Christi, Krisztus feltámadott – is előadtak magyar és latin nyelven. A híveknek tetszett, mivel – bár szentmiséken ez nem szokás – tapssal jutalmazták őket.
Hetente gyakorolnak a kórustagok, készülnek a következő ünnepre, fellépésre. Ha kell, heti három próbát is tartanak. Örömteli, hogy a mai rohanó világban időt szánnak a hívek és a kántor erre a nemes célra. A jövőben szeretnék bővíteni repertoárjukat, és nagy szeretettel várják az újabb tagokat. Énekelni jó és üdvös, hiszen a mondás szerint is: „Aki énekel, kétszeresen imádkozik” (Bis orat, qui cantat.) A miserendi énekeket a kántor úgy válogatja össze, hogy a kórus ne szorítsa ki a nem kardalos énekelni vágyókat. Ezért az új dalokon és a négyszólamú kórusműveken kívül mindig énekelnek olyan közismertebbeket, amelyekbe mindenki bekapcsolódhat. Ilyenkor a vegyes kar „csak” irányító szerepet játszik.
A kórus jelenleg 30 tagot számlál: Demeter Tibor, Fézer Mária, Eiben Ibolya, Havaneț Katalin, Holmik Erzsébet, Iván Magda, Juhász Mária Natália, Kocsis Levente, Kocsis Szylvia, Kotlár György, Kovács Mihály, Krisztik Csongor, Krisztik Éva, Krisztik János, Lázár Éva, Lázár Imre, Lep Anikó Andrea, Lupău Katalin, Major Juliánna, Májer Rozália, Marosi Zoltán, Mészáros Klára, Mikács Emma, Molnár Erzsébet, Rohodi Teréz, Szántó Imola, Szántó Kincső, Szegedi Kiss Gyöngyi, Szőke Anna, Szőke Ferenc.
A kórus vezetője, Szabó Péter 1982-ben született Szilágysomlyón, ott végezte iskoláit érettségiig, majd a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen tanult egy félévet zenepedagógia–egyházzene szakon. Innen Tempfli József akkori váradi megyés püspök a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldte, majd két évet a győri Hittudományi Intézetben tanult. Gyakorlati évre kispapként került Margittára, és ezalatt úgy döntött, nem folytatja a papi hivatást. Egy ideig fizikai munkából élt, majd az akkori margittai kántor nyugdíjba vonulásakor Májernyik Mihály esperes-kanonok felkérte őt a kántori tisztségre. Elfogadta, és tudásanyagát – a munka mellett – a szatmárnémeti Kántorképző Főiskolán egészítette ki. Diplomázása után Margitta katolikus közösségének főállású kántora lett. Közben 2009-ben megnősült, és egy fiúgyermek, András boldog apja.