Kevés a fémmunkás szakember is

Vidéken és városon egyaránt megritkultak a mesteremberek. Szakmai tudást az oktatási rendszerben manapság már alig lehet szerezni, így az utánpótlás kinevelésére is kevés az esély.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Margittán nagyon kevés és „nagy fán terem” a jó fémmunkás szakember. Különösen érvényes ez a lakatos és esztergályos szakmára. Ha valakinek ilyen munkálatra van szüksége, bizony hiába járja széltében-hosszában a várost, ilyen cégtáblát nem talál. Ezért volt kellemes meglepetés számomra, amikor ráleltem Orbán Attila géplakatos-esztergályosra – az ő cégtábláját sem lengeti a szél –, aki hivatalosan, engedéllyel és garanciával végzi el munkáját.
Véleménye szerint egy szakembernek a legjobb reklám a kliensek elégedettsége. Szájról szájra terjed a híre, ezért nem reklámoz sem a médiában, sem cégtáblával. Vannak visszajáró kliensei, akik sokszor újakat hoznak magukkal. Így, mint mondta, megélni meg lehet a szakmából, de meggazdagodni nem. Neki viszont a gazdagságot az ügyfelek elégedettsége jelenti, így végeredményben ő maga is elégedett ember.
Mindent megcsinál, ami a fémek hidegmegmunkálásába tartozik, de vállal acetilénlángos és elektromos hegesztést is. Margittán született 1958-ban, ott végezte el az általános iskolát, utána tanulmányait nagyváradi szakiskolában folytatta szerszámlakatosi szakon, s 1976-ban lett diplomás szakember. Hazatért Margittára, és 22 évig dolgozott a Herbák János Fémipari Üzemben. Megismerkedett a gépekkel, az iskolában tanultakat a gyakorlatba ültette. Munkatársai szerint igazi jó szakember vált belőle. Valószínűleg ezt ő is érezte, mert 1997-ben úgy döntött, hogy a saját lábára áll.
Szülői segítséggel beindította magánvállalkozását, melyhez a tudás és a műhely adott volt, de a gépeket meg kellett vásárolnia. Ezek pedig – esztergapad, fúrógépek, hegesztő felszerelések, csiszológépek, köszörűk, szerszámok stb. – igencsak komoly befektetést igényeltek. Szerencsére a műhelyt a szülői ház egyik helyiségében be tudta rendezni. Ha kell, autóalkatrészeket esztergál, lengéscsillapítókat, féltengelyeket újít fel, de megjavít háztartási gépeket is. Kapcsolatban van a helyi autószerelőkkel, akiknek alkatrészeket, esetleg célszerszámokat készít. Mivel az engedélye kiszállásra is érvényes, ha igény van rá, hívásra házhoz is megy.
– Talpon csak akkor maradhat egy kisiparos – vallja Orbán Attila –, ha mindig jó minőségű munkát végez és minden szempontból megbízható. A minivállalkozóknak ugyanis nincs lehetőségük pályázati támogatásokra, ezért teljesen magukra vannak utalva.
Manapság nagyon kevesen akarnak szakmát tanulni, de nem is nagyon lenne rá lehetőségük. Az igazi szakember a műhelyben formálódik, ahol megtanulja, „ellopja” a szakmát a tapasztaltabb mesterektől. Azt viszont egyáltalán nem támogatja a rendszer, hogy manapság egy kisiparos szakembereket képezzen ki. Erre egyáltalán nincs motivációja. Így aztán egyenes az út a szakmák halála felé.
– Sajnos a mi esetünkben is megszakad a lánc – meséli beszélgetőtársam. – Édesapám fémmunkás volt, én is az lettem, de a gyerekeim már nem viszik tovább a mesterséget. Más pályát, más utat választottak. A kislányom óvónő, a fiam az útkeresés időszakában van. Manapság nem közkedvelt a szakma, pedig becsületes munkával becsülettel meg lehet élni belőle.
– Mivel foglalkozik egy szakember a szabad idejében?
– A kisiparos csak hétvégére szőhet terveket, mivel hét közben nem lehet egy klienst sem visszautasítani. Akkor sem, ha délután vagy éppenséggel este érkezik. Volt rá eset, hogy más megyéből érkező autó este lerobbant. A szerelővel együtt megjavítottuk, és néhány órás késéssel hazamehetett. Mindenképpen rugalmasnak kell lennem, ha bővíteni akarom a klienskörömet. Szükségem van a munkára, mivel négy éve özvegy vagyok, és egyedül kellett nevelnem, szárnyra bocsátanom gyermekeimet. Hétvégén viszont a műhely zárt levegője után szívesen megyek el baráti körömmel a környékbeli tavakra horgászni, kikapcsolódni.