A minőséget ma is értékelik

Ur Zsigmond, a családjával közösen 1998 óta foglalkozik szőlőműveléssel, bortermeléssel. A család 17 hektáros szőlőbirtoka Hegyközszentimre határában húzódik, az innen szüretelt szőlő kerül pontos technológia és gondos kezek munkája nyomán a környékbeli, illetve a nagyváradi borkedvelők asztalára.

A 17 hektáros terület persze – mint borász házigazdámtól megtudom – nem egyik napról a másikra állt össze, a szentimrei Ur-borászbirodalom a kisebb területek több év alatti, apránként történő felvásárolása révén kerekedett ki. A szőlőgondozás, illetve a szőlőfeldolgozás, borkészítés folyamata – a sikeresen végigvezetett európai uniós vidékfejlesztési, közismertebb nevén FEADR pályázatnak is köszönhetően – mára szinten teljesen gépesítve van. A bor érlelésére szolgáló helyiségek révén mégis megőrizték a hagyományos és a modern technika közötti kettősséget: a régi, 40 méter hosszú és 6 méter széles patinás boltíves pince-járatban ugyanis még hordók sorakoznak, míg az uniós pályázati forrásokból megvalósult új, szintén 40 méteres pincerészben a 180 ezer eurós beruházás a gépek és szőlészeti célszerszámok mellett már óriási rozsdamentes acél tartályok képében köszön vissza. „Ezt a pályázatot 2009-ben zártuk le, meg is kaptuk az utólagos 50 százalékos támogatási összeget” – magyarázta érdeklődésemre Ur Zsigmond.
Termékeik, borfajtáik – mint fogalmaz – a Bihar megyei borászhagyományokhoz igazodnak, így borkínálatukban is fehér leányka, királyleányka, merlot és muskotályos dominál. „Ez a négy fajta borunk van, ami állandó jelleggel termesztünk, de nem zárkózunk el más fajtákkal való kísérletezéstől sem” – fogalmaz a szentimrei borász.

A nemes nedű hét Bihar megyei üzletükön keresztül talál gazdára. A boltok közül hat Nagyváradon, egy pedig Margittán van – sorolja Zsigmond. Legújabb váradi üzletük pár hete, az ERA Shopping áruházban nyílt hagyományos termékek boltjában kezdte meg a szentimrei borok népszerűsítését és árusítását, az első napok tapasztalata alapján nem is sikertelenül. Nem titkolja azt sem, hogy a válság keresletszűkítő hatásait a boreladásban is megérzik. A piaci kihívásokra adott választ a fiatal borász-vállalkozó a mennyiségi helyett a minőségi kritériumok előtérbe helyezésében találta meg. „Ha minőségi bort kínálunk, azt a kliensek is értékelik” – sommáz Ur Zsigmond. Piaci tapasztalata alapján egyelőre a kimért, ömlesztett értékesítés mellett tette le névjegyét, de egy év múlva már saját palackozású nedűivel is piacra szeretne lépni. Hogy eddig még nem tette, abban közrejátszik a palackozott borok terén kibontakozott óriási verseny is – nem utolsó sorban a hazaiaknál a boltok polcaira nem egyszer olcsóbban kerülő ausztrál vagy chilei boroknak is köszönhetően. „A környékbeli szupermarketek rengeteg féle bort kínálnak. Ezekkel nem tudunk, nem is akarunk árversenyre kelni. Egyelőre ezért maradunk a kimérős borárusítás mellett, de elképzelhető, hogy jövőre mi is szeretnénk saját palackozót beindítani” – sorolja terveit a szentimrei borász.

A tavalyi bortermést firtatva Zsigmond némi fejcsóválással jelzi, nem minden az előzetes várakozás szerint alakult. Magyarázatként fűzi hozzá, hogy bár tavaly is 60-70 ezer liter kiváló minőségű bora lett, ez azonban a 2009-ben szüretelt szőlőmennyiségből készült nedűtől mégis jelentősen elmaradt. A fiatal borászt elképzeléseiről diszkrét, diplomatikus válasszal terelte más irányba kíváncsiskodásomat. Vannak tervei, de egyelőre ezekről még nem szeretne beszélni, mert – mint fogalmazott – „még nincsenek kellően megalapozva.” Annyit azonban elárult, a nagy cél a szőlőterületek további bővítéséhez kötődik.

Hozzászólások

Az lenne a jó, ha a pincészet borai megjelennének a jobb váradi éttermekben is.