Dinnyementes dinnyefesztivál

Valószínűleg rajtam kívül még nagyon sokan örültek annak a jó hírnek, hogy két év kimaradás után, idén augusztus 9–10-én Érkörtvélyesen újra megrendezték a dinnyefesztivált. Az érkörtvélyesi dinnye ugyanis márkanévvé vált, sokan csak azt hajlandók a piacokon megvásárolni.

Magam is felkészültem arra, hogy szebbnél szebb görög- és sárgadinnyéket, illetve ebből készült termékeket fogok látni, illetve megízlelni. A fesztivál első napján, szombaton a Nagyvárad–Szatmár főút mentén Érkörtvélyeshez közeledve több helyen kinn voltak az útszéli dinnyeárusok, de nem álltam meg. Úgy gondoltam, majd a helyszínen veszem szemügyre a ízletes csemegét.
A fesztivál a meghirdetett időpontban, 15 órakor el is kezdődött egy látványos felvonulással, a községházától a Dr. Balási József Általános iskola udvarán felállított szabadtéri színpadig vonultak a résztvevők a menettáncosok felvezetésével. A gyerekek beleadtak anyait-apait a táncba, hogy bemelegítsék a hangulatot és csalogassák a lakosságot a megnyitóra. Ezen a szakaszon dinnyével még véletlenül sem lehetett találkozni.
Sebaj, gondoltam, majd lesz az iskola udvarán, hiszen ott állították fel sátraikat a vásárosok. Csalódnom kellett, mert ott mindent lehetett látni, csak dinnyét vagy dinnyéből készült terméket nem. Illetve mégis, a színpadon ugyanis volt egy virágkosár, amit virág helyett néhány cikk görögdinnye díszített. Ezzel sajnos a készlet ki is merült. Pedig, ha már dinnyefesztiválról van szó, véleményem szerint elvárható lett volna, hogy legalább a vásárosok egy része dinnyét áruljon, illetve állítson ki. Valószínűleg a fesztivál résztvevői szívesen megkóstoltak volna dinnyéből készült termékeket. Példának okáért a dinnyelevest, a dinnyesalátát, a dinnyeszorbét, a dinnyefagylaltot, a dinnyetortát, a dinnyekrémet, a dinnyekoktélt, a dinnyelekvárt, hogy csak néhányat említsek a dinnyés ételekből. Ilyesmit sajnos nem lehetett találni.
A fesztivál legfontosabb eseménye az EU-forrásból felújított művelődési ház átadása volt. Nagy István polgármester beszámolt a pályázat keretében eszközölt egyéb megvalósításokról is: utak aszfaltozásáról, iskolai napközi felépítéséről és bebútorozásáról. Az avató után a falunapi programok sémája szerint előadók és vendépgfellépők szórakoztatták a közönséget. A rendezvényen részt vett Biró Rozália szenátor és Szabó Ödön képviselő, valamint több település elöljárói. Az anyaországból érkezettVarga László, a Kárpát-medencei Magyar Gyermekekért Kulturális Egyesület elnöke és Simonka György országgyűlési képviselő. Utóbb említettnek van köze a dinnyéhez, mivel a képviselőség mellett ő Magyarország egyik legnagyobb dinnyetermesztője.
Ez mind valóban szép és jó dolog, valóban felemelő érzés volt együtt örülni, látni a település fejlődését, összefogását, baráti kapcsolatainak építését, csak az a gond, hogy a dinnyefesztiválról maga a dinnye hiányzott. Legalábbis a szombati napon. Jobb esetben úgy lehetett dinnyéhez jutni, hogy a szervezők adtak egyet ajándékba. Ha valaki gyönyörködni akart a körtvélyesi dinnyékben, netán vásárolni akart, ki kellett kocsikáznia a főúti standokhoz, mert csak ott tehette meg. Szerény véleményem szerint a rendezvényt és az elnevezését két úton lehetne közös nevezőre hozni: 1. a fesztiválon megjelentetni és „szerepeltetni” a dinnyét és a belőle készült finomságokat; 2. át kellene keresztelni a Dinnyefesztivált egyszerűen csak falunapokra.

szefi