Péntek volt az Érmelléki Ősz vasárnapja

Az idén immár tizenhetedik alkalommal megrendezett Érmelléki Ősz pénteki ünnepélyes megnyitójára a hagyományoktól eltérően– a Strabag útépítő cég munkálatai miatt – nem a központi parkban lévő emlékműnél került sor, hanem a múzeum előtti placcon. Az érmihályfalvi Syluette Group menettáncosai a rendelkezésükre álló szűk területen igyekeztek tökélyre vinni a látványelemeket.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Béres Csaba, a kisváros polgármestere tisztségbe kerülése három évét összefoglalva elmondta, hogy komoly beruházást jelentett a csatornázás és az ivóvízhálózat rendbetétele, megvalósulás előtt áll a 3,5 hektáros aquapark. Letették az új futballpálya alapkövét, a városhoz tartozó falvakban pedig négy szociális központ megépítését tervezik. Cseke Attila szenátor az ünneplés fontosságát hangsúlyozta, dicsérően a változatos programmal kecsegtető fesztivált szervező közösségről. Lakatos Péter parlamenti képviselő a közönyt nevezte a közösséget fenyegető egyik legnagyobb veszélynek, amely egyébként kedvez az államelnök diktátori törekvéseinek. A megnyitó ünnepséget a Búzavirág Népdalkör és a Székelyhídi Férfikórus előadása tette változatosabbá.
A program tárlatnyitókkal folytatódott. A nemrég elhunyt Kerekes Géza emlékkiállításra zsúfolásig megtelt a múzeum aulája, ahol Gonda Zoltán magyarországi festőművész méltatta az alkotót. Inkább a barátról beszélt, mintsem műértőként értekezett volna. Az alkotót 21. századi polihisztorként aposztrofálta, hiszen a festő egyben szenvedélyes vadász, természetbarát és tanárember is volt. „Géza nem tájképeket, hanem mindig magát festette, halk, lírai jellemét” – hangzott a méltatás. Emberként sem élt másként, konokul hitt a tisztességben, a magalkuvást megvetette a művészetben és a mindennapokban egyaránt. Gonda felhívta a figyelmet Kerekes Géza lányára, Zsuzsára, aki apja nyomdokait követi. A kiállításon látott rajzai az édesapa hiányát megdöbbentő erővel jelenítik meg. Balla Dóra egy általa megzenésített Ady-verset adott elő testvére, Fruzsina segédletével, majd Hevesi Zoltán Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versét szavalta el.
A múltmentést vállalta fel Czirják Enikő, aki nagyanyáink világát vetítette elénk művészi csipkékbe ágyazottan. E kézimunka többszörös metaforikus értelme bontakozott ki előttünk. A kiállított tárgyakban a csipke szerepe teljesen átlényegül, a plasztikai nyelv szerves részévé válik. Különböző technikával átdolgozva, újraképzelve és formálva mintegy konzerválják a képek ezeket a csipkedarabokat. A kiállítás célja a figyelemfelkeltés, felhívás arra, hogy a megmaradt kézműves darabokat védenünk kell.

Csorján Melitta festői világát a Czirják-munkákat is értékelő Fekete Katalin mutatta be az alkotó önvallomására alapozva: „Nem a valósághű ábrázolás a célja, hanem megjeleníteni egyfajta szürreális, meseszerű emanációt egy felnőtteknek szóló mesevilágban, expresszív, naiv, és szürrealista ábrázolásmódját annak a benne rejlő kettőségnek, amely kiegyensúlyozottságot vagy épp bizonytalanságot ébreszt. A meseszerűség fátyolként lengi be a képek hangulatát, könnyedséget kölcsönöz, holott a mondanivaló súlyosat hordoz. Egy maga teremtette mitológiával állunk szembe, aminek miliője mögül Csorján egészséges életiróniával rávigyorog a világra” – hangzott el.
A két hétig látogatható kiállítás megnyitóját követően Vidovenyec Edina színművész műsorának első részében lírai hangvételű könnyűzenei slágereket, majd örökzöld sanzonokat hallgatott a nagyérdemű. Már rég beesteledett, mire a Griffiti dráma- és filmműhely legújabb alkotását, a Kockás kabátot bemutatták.
A közönség elégedetten térhetett haza, hiszen az idei Érmelléki Ősz legértékesebb programjainak lehettek részesei. És mindezt ingyen kínálták a szervezők, nem úgy a populáris tucatrendezvényeket, amelyekért fizetni kellett. Székelyhídon a vezetőségváltás ellenére a mentalitásban nem történt változás. A mindenki számára elérhető városünnep helyett az Érmelléki Ősz továbbra is profitorientált vállalkozás maradt.